PUZSÉR – Zsúptetőfedő. [000] A PUZSÉR szó a P.ZS – ZS.P gyökből indul: PuZS – ZSuP. A P hang a szóban a takarást, borítást (p > b) és vizet (pi, pu, pü)is jelent. Ugyanezt jelenti a szavakban is, azaz egy felületre kiterjedő, azt valóságban vagy jelképesen betöltő, lefedő. A PÁZSit fedi a talajt. A ZSÚP a tetőt. A PEZSgőhab az italt. A PIZSama a testet. A PÉZSmaillat betölti a teret. A POZSgás, nyüzsgés egy felületen. A pirosPOZSgás szintén egy felületet jellemez (arc, alma stb.). Ami PÖZSög szétterül. Aki PUSmog (zs > s), annak valakik elől takargatni valója van. A paPUCS (zs > cs) takarja a lábfejet. A PUZSÉR a tető PUCérságát PUZSolta, takarta, vizet levezetni, a tetőt, épületet széltől, esőtől, hótól védendő. A ZS hangcsoport – UZSÉ – a dÉZSA szóban víz és bŐSÉg értelmű. A pUZSÉr jó szorosan rÁZSÚfolta a tetőre a ZSÚPot, hogy ne engedje át a vizet. A puZSÉR hanganyaga –, mint foglalkozást leíró – hasonlít a tőZSÉR hajdan marhakereskedő (sőre = ökör), üZÉR, kereskedő, pénzváltó, csiSZÁR lókupec (szár = mén) szavakhoz. A GYARol, ZSARol, SARol az ősnyelven erőltetett és eredményes munkát is jelentett.
Egy feledésbe merült szó, akár a MUNDRUC, a hiúz másik neve, amelyre Dudás László Sándor hívta fel figyelmemet.