PUSZTA – Megműveletlen füves nagy síkság. [bérnyelvész: szláv] A PUSZTA P.SZ – SZ.P gyökbővítmény: PuSZ – SZuP. A P hang, a PU ősgyök a nagy tér, takar, borít értelmét is rejti.
A PUSZTA a teljes üresség, a FOSZTÁs (p > f) a PUSZTÁvá tétel cselekménye. A PUSZTÁt végigPÁSZTÁzni.
PuSZTa – PáSZTa hangváz: P-SZ-T – P-SZ-T.
A PUSZTA szóban a PU ősgyöknek még védelem értelme is van, hiszen a PUSZTÁban bújtak el betyárok is.
Az SZT hangcsoport – USZTA – az aggASZTÓ, emÉSZTŐ, riASZTÓ, sorvASZTÓ, vESZTŐ szavakban nyújt párhuzamot. A PUSZTÁn sivár az élet, a túléléshez ismerni kell a természet szépségeitől, áldásaitól megfOSZTOttság íratlan élettani törvényeit.
A PUSZTA is visszatérő, ismétlődő TOPOSZ szerte e Földön, de a magyar (nép)költészetben is. Télen a viharos PUSZTÁn vastag POSZTÓból készült gúnya kell. Olyankor a POSZTÓ is igazi visszatérő TOPOSZ. PuSZTa – ToPoSZ – PoSZTó hangváz: P-SZ-T – T-P-SZ – P-SZ-T.
Vannak, akiknek SZÉP a kitáruló tér. Petőfi csak a SZÉPET említi a PUSZTÁval kapcsolatban.
PuSZTa – SZéPeT hangváz: P-SZ-T – SZ-P-T.
A PUSZTÍtás csehül devastace, szlovákul devastácie, románul devastare. Lám egyikük sem tudja nélkülözni a magyar nyelvi eredetre vezetés meghatározó jegyét az SZT párost és hangcsoportját!
Az SZT – TSZ kapcsolat: a puSZTán messzire elláTSZ, de télen meTSZő hideg szél fúj.
PÁSZTOR – Háziállatokat őrző, legeltető személy. [bérnyelvész: szláv] A PÁSZTOR szó alapja a PÁ ősgyökből induló P.SZ – SZ.P gyök: PáSZ – SZáP. A PÁ ősgyök, PÁSZ gyök jelentése takarás, felügyelet, ez esetben gondoskodó védelem. A PÁSZ gyök evést is jelentett az ősnyelven, ennek bizonyítéka a PÁSZ – SZOP fordítás. A levest valaha, a kanál, kalány feltalálása előtt lyukas szállal SZÍPták, SZÍVták (p > v) az edényből. A PÁSZtor a PÁzsitra, PArlagra viszi állatait. A P ajakhang, a kezdetek idején az evést az ebből képzett PA, PÁ ősgyökkel fejezték ki: PAPÁl. Aki, ami PAPÁl, haraPÁS után nyeli le a szájába PASZ-szoló eledelt. Bizonyíték a kisbaba, kisgyerek szókészlete. Ugyanakkor, ha a PÁ gyök fordított alakját nézzük ÁP, akkor ÁPol is, hiszen a PÁSZtor a rábízott állatok gondozója. A jobb megértés végett figyelni kell a hangváltásokra: p > v > b.
Az igazi PÁSZtor SZÉPen bánik állataival, BESZél hozzájuk. Az öreg állatoknak segít feltáPÁSZkodni. Az irtványt, amelyről a fákat kivágták VÉSZnek is nevezik, ilyen VÉSZen is legeltetnek. Ezeket némely vidéken PUSZtának nevezik. A legelőn PÁSZtázva, a területet PÁSZTÁRA felosztva legeltetnek. Egy ideig egyik PÁSZTán, PÁSZmán, majd egy másikon.
PáSZToR – PáSZTáRa hangváz: P-SZ-T-R – P-SZ-T-R.
A PÁSZTOR PÁSZTATja, legelteti állatait. A PÁSZTORnak gondja van az esetleg anya nélkül maradt kisállatokra is – eteti, ha kell SZOPTATja azokat. PáSZToR – SZoPTaT hangváz: P-SZ-T-R – SZ-P-T-T.
Lehetőleg nem rossz, hanem jó helyen legeltet, dús legelőt keres. Nem ad ROSSZ TÁPlálékot.
PáSZToR – RoSSZ TáP hangváz: P-SZ-T-R – R-SZ-T-P.
Jó legelőért felkaPASZkodnak a hegyekbe is, mivel a hegyi legelőn SZAPorábban tejelnek.
A PÁSZTOR felügyeli az állatok számszerinti SZAPORÍTását.
PáSZToR – SZaPoRíT hangváz: P-SZ-T-R – SZ-P-R-T.
A PÁSZTOR a gazda, a PARASZT állatait legelteti kint a szabad legelőn.
PáSZToR – PaRaSZT hangváz: P-SZ-T-R – P-R-SZ-T.
Az ASZ, ÁSZ, ESZ stb. gyök a lehetőségek szerinti legnagyobb kiterjedés jelentésű. Példaként: ASZtag, ASZtal, terpESZ, arASZ. A legelő másik neve ESZtena, amelyen elhelyezkedik a juhÁSZtanya.
Az SZT hangcsoport – ÁSZTO – a pÁSZTOr az állatok elOSZTÓja, SZéTválASZTÓja, csoportjaiknak összeillESZTŐje, ijESZTÉs ellen védője, az ESZTEnán gondozója stb.
Ha nincs ragadozóveszély, engedi szélesebb TERPESZben legelni.
PáSZToR – TeRPeSZ hangváz: P-SZ-T-R – T-R-P-SZ.
A T.R – R.T gyök: ToR – RoT, jelölhet FORgást (tor – rot), a PÁSZTOR egy bizonyos TERületen FORog nyájával. A TOR gyök az ősnyelvben jelölt meghatározó, kimagasló vezetőt is, aki jól FORgolódik dolgaiban. Ilyen a neszTÓR, mint törzsvezető sáTORapa, szenáTOR, ősz tanácsos. kánTOR, vezérdalnok, HekTÓR, aki százszor kimagaslóbb, bátrabb vezér volt, mint mások, VikTOR, NikáTOR a győztesek és mások.
SZT – TSZ kapcsolat: a páSZTor neki teTSZően irányítja a nyájat, csordát, élvezi a jáTSZó kisállatokat, riaSZTó jelre azonnal cselekszik. Nem szláv jövevényszó, minden alkotó eleme szervesen illeszkedik a magyar nyelv szavainak százaiba.
