PÜNKÖSD – A húsvét utáni 7. vasárnapon és hétfőn tartott keresztény ünnep. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: vszó: latin < görög] A szó nem magyar nyelven képződött, de magyar nyelvi elemekből áll. A görög 50 szám neve: πενήντα – penínta, πεντηκοστή – pentikosti* az egyik névadó. Ám, minden szó, kifejezés legkevesebb három névadó jellemzőn nyugszik. Egy ilyen horderejű esemény sem lehet kivétel ez alól. Jézus tanítványai ekkor kapták a Szent Szellem ajándékát FÉNYnyelvek alakjában. Így adták az akkor beszélt görög utcanyelven –, amely még őrizte szógyökeiben az ómagyar eredetet – a pentikosta, pentekosta nevet. A PEN – PÜN gyök, épp mint a PÉNtek PÉN gyökszava FÉNYt jelent. A TIK, TÉK, (jó)TÉKonyság, TEvÉKenység, cselekedet. Az SZT hangcsoport – OSZTA – az OSZTÁst jelenti. PÜNKÖSD a fényOSZTÓ ünnep, a tanítványok megerősítését szolgálta. Az NK hangcsoport – ÜNKÖ – olyan szavakban értelemhordozó, amelyek valamilyen fogyaték, segítséget igénylő jelenségek leírói, de a jókedvet is kifejezi. Például: atyÁNKOdik (Csík: imádkozik), csalINKÁzik, ficÁNKOl, csONKA, mANKÓ, pislÁNKOl és mások. A tanítványok csONKÁnak érezték magukat Jézus hiányában, bár hitük pislÁNKOlt, de megerősítést kívánt. Az NK páros, mint N.K – K.N gyök: NeK – KíN, a NEKi és KÍNál szavakban írja le az adományozás tényét. Az SD hangcsoport – ÖSD/I – az ESDŐ (imádkozó) a kÜSDÉg (magukat kicsinyeknek érző) és mOSDÓ (bűntől megtisztuló) szavakban világítja meg az esemény jelentését. Ez volt Krisztus Gyülekezetének kezdete FÉNYnyelvekkel igazolt, megtisztított, megpecsételt kötődése (kösd). Az SD páros, mint S.D – D.S gyök: SoD – DúS, az események SODró hatása és a DÚS adomány. NK – KN kapcsolat: A püNKösd a pillanatnyi érzelmi csoNKaság, de a pisláNKoló remény is. Mélyedésben, aKNában, teKNőben érezték magukat, ahonnan kiemelte őket a kapott adomány. SD – DS kapcsolat: pünköSD kezdetén küSDégnek érezték magukat, aztán megkapták a szabaDSág ajándékát. A felismert teljes igazság szabadokká tette őket. /*/ Azt tudni kell, hogy az ógörög nyelv PENINTA szava az eredeti naptári hét ötödik napjának ősnyelvi nevéből, a PÉNTEK szóból származik. Az is lehet, hogy az ógörög nyelvben más értelmezést kapott a szó. Ugyanis a magyar nyelvi értelme, mondanivalója: FÉNYTEK, amelynek FÉNYes ünnepi előkészületi TEvÉKenységek, jóTÉKonyság értelme volt. Némely mai magyarázók szerint, ógörögül bűnbánat napja. Nagy a zűrzavar, mert mások szláv eredetűnek mondják. Bármilyen, csak magyar eredetű ne legyen.