POLGÁR – Feudalizmusban: a nemesi rendhez nem tartozó városi iparos, kereskedő. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: német] A POLGÁRt P.L – L.P gyökből képzett szó: PoL – LoP. A szó kialakulása érdekes dolgokat villant fel. A sátorlakó nép volt az egyik társadalmi réteg. A másik a védőFALak mögött élők, akik a sátorlakók szerint: FALak mögött félve LAPulók voltak.
Az LG kötött mássalhangzó-páros, mint alvó L.G – G.L gyök: LeG – GáL értelmében, a POLGÁR a FALak mögötti védettségében bízva, a sátorlakónál magasabb szintűnek: LEGnek, GÁLánsnak érezte magát. Ezt ruházatával is mutatta. A szabadban élő, szabadságára büszke sátorlakó –, aki állattartó volt, de földet is művelt és abból élt – LÓGósnak és talán LOPósnak is nézte a FALak mögött meghúzódó POLGÁRt, akitől vásárolt, akinek eladott, és akivel bizalmatlan volt. Ez az ellentétérzet azután is fennmaradt, miután már a sátorlakó földművelő is FALakból épített FALulakó lett, és talán még ma is él a falu – város bizalmatlanság. A kezdetekkor nem lehetett szó a mai értelemben vett POLGÁRságról. Milyen volt a POLGÁR? Az LG hangcsoport – OLGÁ – jelen van a POLGÁRt jellemző szavakban. Egyszerű volt, vULGÁr, de egyszerűségében nem bALGA, hanem gondOLKOzó, ALKOtó (lg > lk), értelmesen fontOLGAtó, latOLGAtó, társALGÓ, beszÉLGEtő, munkával szOLGÁló, dOLGOs. A falak (fal – pol) közt lakó POLGÁRi réteg, a földművelésen kívüli összes termelőmunkát végző, főleg a kézműveket alkotók népe volt. Ők voltak a takácsok, szabók, kovácsok, ácsok, tímárok, vargák, csizmadiák, szűcsök, pékek stb. A POLGÁRt mondják civilnek is. A POLGÁRi réteg munkájával járult hozzá az intézmények fenntartásához, működtetéséhez. A történelem folyamán csak az olyan nép hagyta maga után a műveltség mélyreható, ma is látható nyomait, amely tevékenyen foglalkozott a földműveléssel, kézművességgel, megfigyelte a körülötte történő eseményeket, és tapasztalatait írásban, rajzokban közölte utódaival. Eme megalkotott dOLGAival szOLGÁlta dOLGOs pOLGÁrként az élet emberibbé tételét. A CzF Szótár véleménye eltér ettől. Íme: „A magyar ,polgár’, a német Burger-ből jött át nyelvünkbe és itt már századok óta honos. A magyar hangokhoz közelebb svédül: borgare, illírül: purgar, és románul: porgario. Szabó Elek szerént Hindostánban az elüljáró, poltigár nevet visel (Tájszótár). Régibb magyar iratokban eléjön palogár alakban is.” A felhozott példái az egynyelvűség idején kialakuló szóként bizonyítják, amelyet az utódnyelvek megörököltek. Mindegyikben jelen van az LG páros RG-re váltott alakja, tehát eredetileg magyar kifejezés. Továbbiak a civil címszónál.