POÉTA – Költő. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: nk: latin < görög] Egy idézet: „POÉTOSZ az ógörög nyelvben FIATOS vagy FIATÁS = POÉTÁS, végső jelentésében: kitalált = költött, készített, alkotott” Varga Csaba:Ógörög: régies csángó nyelv című könyve, 301 old. 3. bekezdés.
A POJÉTA szó a P.J – J.P gyökből indul: PoJ – JaP. A J hangcsoport – OJÉ – a pOJÉta, aki jelképesen tOJÓ és költő. Versei szintén jelképesen: fIJAk pIJAk, pUJÁk, pOJÉzisek. A JAP, GYAP gyök könnyen tüzet fogó, régiesen: GYAPontos anyagot jelent. Mint rigmusos szöveget fialó, költő, POÉta, a nemi szaPOrodást is jelentő PO gyökből kiinduló szó (por, szapora). E gyökkel kezdődnek a PÓzna, POzitív, POzíció szavak, amelyek mind a nemiséggel vannak kapcsolatban. A szó átalakulása az ősnyelvből az ógörög felé történt. A megfejtés a mai magyar nyelven lehetséges.