Ősmag(yar)-nyelvi szavak
PISZTRÁNG – Főleg hegyi patakokban élő, pettyes mintázatú hal. [A MÉKSz szerint: szláv] A CzF Szótár ezt írja a pisztrángról: „Minthogy ezen hal teste pettyegetett, és síma bőrü; magyar nevét a petty, pitty, és simát kopaszt jelentő tar alkatrészekből elemezhetjük: petty-tarang, pitty-tarang, azaz, pettyes és tar.” Vagyis a testén levő pöttyök osztottsága (pö-szt) és pikkely nélkülisége (tr – tar – pöszt, piszt) az egyik névadó ok. Ebből ered a román nyelvben a pistrui szó, mely szeplőst jelent, és amely nem a latin nyelvből, hanem még az ősmag(yar)-nyelvből került a valachusok Ázsiából hozott nyelvébe. Továbbá a hal nevében levő ráng szóvég a másik jellegzetességből, a hirtelen rángó mozdulatból van, amikor a hal nyugalmi helyzetében megzavarva, hirtelen ingertől rángó mozdulattal keringve elillan. Ugyanakkor van a pisztrángnak az a tulajdonsága, hogy a kövek alatt lappang. Hasonló ng párost tartalmazó halnevek még az angolna, ingola és mások. A szláv nyelvek a magyarból örökölték.