Sebestyén Sándor tiszteletesnek az egyházi birtokon kívül saját földjei is voltak, és mint régimódi falusi pap, gazdálkodott is. Voltak szolgái, többek közt egyik Pista, akire még sokan emlékeznek a faluban. Öregkorára Kolumbán Eleknél élt, szolgált, s ott is fejezte be életét. Pista alapos, lassú mozgású ember volt, mai motoros világból vett hasonlat szerint lassú fordulatú, hétszer meggondolta minden léptét. A gabonásban sok elhízott egér volt, s már úgy el voltak pimaszodva, hogy díszlépésben korzóztak fényes nappal is, nem zavartatva magukat a gabonásba belépők által. A pap kiadta a parancsot:
– Pista, holnap ki kell fogni az egereket a gabonásban! Pista aznap este e különleges küldetés jelképes megbízólevelével a tarsolyában hajtotta álomra fejét, és egész éjjel vadászpuskával álmodta magát, amint fenn a Kormos völgyében medvére vadászott Becsák tanító úr kétcsövű puskájával. Másnap dagadó kebellel ébredt, és elkezdte a felfegyverkezést felkészülve a magas szintű küldetés véghezviteléhez. Lapátot, seprűt, botot, fél téglát, követ, úgymond: „kardot, puskát” bevitt a gabonásba. Szóval teljes fegyverzettel ellátva indult a misszióba. Dolgozott is, mert kihallatszottak a döngetések, hol a hombár oldala döndült, hol az ajtó, esetleg a falról repült a vakolat. Ment a munka odabenn. Egy bizonyos idő múlva gondolta az öreg Sebestyén, talán be kellene nézni a gabonásba, milyen eredménye lett a nagy döngetésnek, vadászatnak. Mert a kiszűrődő hangok nagy eredményt sejtettek. Óvatosan nyitotta az ajtót, nehogy a nemes vad kimeneküljön, aztán a kamrába fészkelje magát. A gabonás közepén ott állt Pista kalap nélkül borzasan, leizzadva.
– Hány egér van már megfogva, Pista? – kérdezte a pap.
Pista a tőle megszokott alapossággal válaszolt:
– Tisztöletös úr, most eggyet kergetök… , s ha még eggyet fogok… , akkor avval kettő.