PIRAMIS – Egyiptomban a fáraók számára temetkezési helyül, illetve Dél- és Közép-Amerikában kultikus célt szolgáló, gúla alakú építmény. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: nk: latin < görög < egyiptomi] A PIRAMIS P.R – R.P gyökből képzett szó: PiR – RoP. Az igazság kedvéért azzal kell kezdeni, hogy a nagy piramisok még az Özönvíz előtt épültek. A többi csak önimádó uralkodók általi majmolás, utánzat. A PIRAMIS a feltörő tűzláng (pir) alakjáról kapta nevét. Ugyanakkor a PIRAMIS csúcsán látható elsőként minden reggel a felkelő nap fénye. A PIR ősmag(yar)-nyelvi gyök, a PIRos a tűz színe, a tűz PÍRja perzsel, PIRuló hajnal. Innen a PIRAMIS, a perzsa nevek, de a PIReneusok neve is, amelynek csúcsán minden reggel legkorábban csillan meg a napsugár PÍRja. A szóban levő R hangcsoport – IRA – az IRAm, tEREmt, ERŐ, EREdmény szavak meghatározó értelemhordozója. Az M hangcsoport – AMI – inkább érzelmi töltetű. A kettő együtt azt sugallja, hogy talán versenyszellemű (iram) ERŐfitogtató IMÁdati versengés* épített elemei. A PIRAMIS egy PEREMES, RÁMÁS, kEREtes építmény. A P.R – R.P gyök, valamilyen félelem elleni védelmet is jelent: PARA. Az építmények védelmi célokat is szolgálhattak. A Földön rengeteg PIRAMIS van, némelyek földdel, erdővel befödve, mások a tengerek vizei vagy a sarkok jégpáncélja alatt. Az úgynevezett tudomány nem mer kutatásba fogni, mert nem tudna megbirkózni az új ismeretekkel, nem tudna magyarázatot adni az anyagelvű világnézet nyelvén. Megdőlnének az évszázados (bizonyíthatatlan) elvek, és szélhámos hazugságoknak minősülnének. Bezúzhatók lennének a több mint 200 éves, ’holtbiztos tudományos eredményekkel’(találgatásokkal) teleírt könyvek. Ekkora leégést a tudományos gőg már nem tudna elviselni.
*Égi felvigyázók jöttek a Földre teremtői engedély nélkül, testet öltöttek, földi asszonyokat vettek feleségül. Énók könyve még a neveiket is felsorolja. Ezek nemzették a hosszúkoponyájúakat, óriásokat, s mindenféle torzszülöttet, akik rendkívüli műszaki tárgyakat, eszközöket, gépeket készítettek. Tombolt az erőszak, épp mint ma. Végül élhetetlenné tették az emberek életét.
Részlet ÉNÓK könyvének előszavából:
„A könyvet Európában kétezer éve olvassák. Clemens Alexandrinustól kezdve Dimitrij Mereskovjszkijig a kímagasló gondolkozók sok ezre foglalkozott vele. És soha senki sem vonta késégbe, hogy azt a művet, amelyet Henóch apokalypsise alatt ismerünk, az emberiség egyik örök könyvének kell tartani.
Henóch könyve az első emberiség pusztulásának, az özönvíznek előzményeiről szól. A próféta elmondja, hogy az angyalok, a Felvigyázók egy része Azazel főangyal vezetése alatt az eget elhagyta és az emberek leányaival meg nem engedett viszonyt kezdett. A szerelmi viszonyból óriás lények születtek, akik az emberek minden javát felemésztették, bűnt bűnre halmoztak, erőszakos tetteket követtek el annyira, hogy a föld segítségért az éghez kiáltott. Henóchnak, akit a könyv igaz embernek es az igazság hirdetőjének (grammateus tés dikaiosynés) nevez, ebben az időben angyali hírnök jelent meg. A hírnök megparancsolta, hogy menjen a bukott Felvigyázókhoz és közölje velük az Ég Urának ítéletét: Vigyázzanak a bukott Felvigyázók, mert szörnyű bűneikre nincs bocsánat s elkövetkezik az idő, amikor örök kárhozatra fognak vettetni. Amikor a Felvigyázók az ítéletet meghallották, meghökkentek. Elfogta őket, amint a szöveg mondja: tromos kai phobos: a rémület s a rettegés. Megkérték Henóchot, hogy nevükben írjon az éghez könyörgő iratot és eszközöljön ki számukra bocsánatot.”