PIAC – Napi szükségleti cikkeknek, különösen élelmiszereknek erre kijelölt helyen, téren folyó rendszeres adásvétele. [bérnyelvészet: olasz]
Előrebocsátható: a PIAC, PIJAC szónak semminémű köze nincs a VÁSÁR, árucsere fogalmához!
A PIAC szó a PI – IP ősgyökből indul. A P hang* egyik jelentése értelmében, egy terület lefedése, takarása.
De más is. A települések alapításának elsődleges feltétele mindig a víz léte vagy nem léte. Bár a települések általában patakok, folyóvizek mentén alakultak ki, valaha a kezdetekkor – a helyi adottságok szerint – minden helységnek volt egy közös kútja a település közepén. Vagyis az első házakat a falu alapítói egy forrás, kút**: PI, PO, PÜ, a küPÜ köré építették.
Ha elemezzünk a PIAC szót, a kiejtés szerinti hangzásban: PIJAC, akkor a PI, PIA, PIJA – víz és a JA JAC – JÁTSZ szóalakhoz érünk. Tehát a falu magva valaha a víz, a kút, a PI (pü) körüli JÁCcó (játszó), libalegelő körül alakult ki.
A PIJac a falu (majd város) házai által körülvett, körülölelt, védett FIJa tér, akár a POJána, az erdő PUJája, védett kicsinye, FIJa, ahol forrásból törhet fel a PIJA, azaz víz. Vagy küPÜ PÜki, PÖki a PÜt, vizet.
A J hangcsoport – IJA – jelen van a fIJAk, IJAk, szÍJAk szavakban. E területen gyűlt össze a falu ifjúsága, FIJÚsága, FIJAi.. Az ilyen terek lehettek FIJAK, ifjak JÁTSZóterei (fijátszó) is, régi – a mindennapi élet mozzanataiból összeállított – játékokkal: lovaglás, bajvívás, ÍJÁszat stb. Az majdnem biztos, hogy a kút, PI és JÁTSZótérnek előbb nem volt köze a vásárhoz, de később „egymásra” találtak. Kellett egy hely a vásártérnek, és ez a kút körüli tér, a pIJAc alkalmasnak találtatott. Végül e területen gyűlt össze a vásári sokadalom népe, a sok, ki tudja ki, IJA-fIJA ember.
Az IA kötött magánhangzó-páros a hangoskodó kIAbálás, rIAsztás jelenség kifejezője is, és ez jellemzi is a PIAC életét. A PIACtéren, később vásártéren vásárok alkalmával egyébként is megjelentek a mutatványosok, bűvészek, szemfényvesztők stb. Tehát nem volt idegen a tértől a játék hangulata. A PIACtér egyenes, laPÁLYos (hangzás: pája, pálya) volt.
Van Székelyföldön, Oklánd és Vargyas közti erdős részen egy lapos tisztás, amelyet LAPIAS, LAPJAS, LAPIAS, LaPIJAS tetőnek neveznek, s amelyen nagy lapos lapi levelű növények nőnek, lapos és piás, azaz vizes tér is.
A vásártér olyan helyen lehetett, ahol víz (pi, pü) is volt a közelben, embernek, állatnak egyaránt. A PIAC neve e jellemzők nyomán alakulhatott ki valaha, még a vásárok előtt.
A CzF Szótár leírása: „Közvetlenül egyezik az olasz piazza szóval, melylyel rokon a német Platz, sőt a latin platea és görög plateia is, mely utóbbiak utczát, útat jelentenek; valamennyinek törzse a görög platuV (= téres), melylyel ismét egyeznek a germán platt, plad, flad, flat, franczia plat, olasz piatto stb.” Kiem. K.S.
Csakhogy a görög nyelv az ómagyar ősnyelv utódnyelve, a latin szintén, és a szó a LAPOS módosult alakja (pla – lap, hasonló a plé – lapos lemez). Az eredet mindenképp ősnyelvi.
Az utódnyelvek itt említett piazza, platz, platea, plateia szavai ebből az ősnyelvi szóból módosultak, de csak a lapos tér értelmet rögzítették, a többi névadó jellemzőt magyar nyelven lehet átfogóan körülmagyarázni.
/*/ A P hang finom, játékos, ragaszkodást is kifejező. Könnyű, Pici, de Pörgő is. A P hangnak különleges szerepe van a bensőséges viszonyok kifejezésében. Ezt különösen, de nem kizárólagosan az a és á hangokkal közösen: táPlál, aPolgat, áPol, Pátyol, u hanggal: Puszil, PuPujgat stb. Ezek mind olyan kifejezések, amelyek közeli kaPcsolatra utalnak.
Főleg kezdőként: takarás: pázsit, parlag, pokróc, pléd, lepedő, pelenka, vagy gondoskodás: pátyolgat.
Ellentétek: tűz – víz: pü – parázs, támadás – védekezés: pall – pajzs. De ponthelyzet is.
A víz neve a babánál Pü. E jelentéssel épül be a Pó, Piavé, IPoly, Potomac, Prut, Prahova és más folyók nevébe.
A tűz: Pokol, Pék, Páka, KoPPenhága stb.
/**/ Sok példa van erre, egyik Torockó központja.
Az olaszok a PÓ, PIavé folyók nevét sem tudják megmagyarázni. A víz = acqua, a folyó = fiume.
