Ősmag(yar)-nyelvi szavak
PÉNZ – A gazdasági életben általános értékmérőként és csereeszközként használt érme, bankjegy, államjegy. [A MÉKSZ szerint: szláv < germán] Mindkét nép az írott történelem derekán jelent meg, a germán előbb, a szláv jóval később. Két nép, melynél szóba sem jöhetett semmiféle kereskedelmi, ipari műveltség, mely a pénz fogalmának kigondolásához, előállításához kellett. Sem a durva római rabszolga létből szabaduló, egységesnek semmiképp nem mondható szlávok, sem az örökösen ármánykodó germánok nem voltak annyira műveltek. A pénzérmét az ősmag(yar)-nyelvet beszélő föníciaiak, punok találták fel. De az arany, mint szépen csengő, pengő fém már jóval azelőtt arányító, értékváltó nemesfém volt, és a peng szó már akkor megragadt az emberek tudatában, még a nyelvrobbanás előtt! (Egy kis kitérővel még elmondható, hogy az arany színéhez való hasonlóságból kapta nevét a narancs, mely a világ majd minden nyelvében hasonló.) Az arany érmékbe öntve is pengő, zengő hangot adó fém. Ez is benne van a névben, és a világ sok nyelvében erre a gyökre épül a pénz szó. Figyeljük meg az alább felsoroltaknál vagy a pen gyökszó vagy a pengő hangutánzó ng párosa jelen van: cseh peníze, dán penge, izlandi peningar, indonéz uang, latin pecunia, litván pinigai, maláj wang, norvég penger, orosz dengi, román bani, svéd pengar, szlovák peniaze, thai Ngei stb. Sok nyelven az aranyra utaló para, a wallesi nyelven arian. De az angol penny is innen indul. Ezek mind a szlávoktól, germánoktól vették át? Nem! A pénz, a pengő, zengő arany oly mélyen élt már az ősmag(yar)-nyelv idején az emberek tudatában, hogy a nyelvrobbanáskor minden nyelv magával vitte valamilyen formában. A magyar nyelvben a pengő pen gyöke bővítménnyel adja a pénz szót. Az nz páros a pénz jellemzőit is érinti: bronz (érmék anyaga), kínzó (vágy megszerzéséért), önző, (hajszolása azzá tesz), vonzó (sokak számára az őrületig). A nőzéshez is elengedhetetlen kellék.