PÉK – Kenyeret, péksüteményt készítő iparos, szakmunkás. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: német] A PÉK P.K – K.P gyök: PéK – KéP. A P hangos gyökökben tűz, védelem és gondoskodás értelme rejlik. KOPpenhága nevében is a hágókon égő – világítótorony szerepét betöltő – hajókat irányító őrtüzeket jelenti (Kop = tűz, pen = fenn, hága = hágó). A CzF Szótár így ír tévesen a PÉKről: „Általán elterjedt divatú idegen szó, németül Bäck, Bäcker, magyarul: sütő.” Majd a POKol szónál: „a német backen törzse (back) is egyezik a ,pokol’ pok törzsével.” A backen jelentése süt. Ki süt? A PÉK. A PÁKa sütővas. Vagyis a P.K – K.P gyökcsaládhoz tartozik a PÉK (pák, pok) szó is, amely szintén magyar. A tűzzel, parázzsal kapcsolatos jelenség: roPOG, PattOG, PUKKan. Az égő gyertyát KOPpantóval tisztítják meg az elégett kanóctól. A pír, parázs, pörzsöl, perzsel stb. szavak alaphangjából indul a PÉK szó, épp mint a PÁKa, POKol. Tűzről van szó, hőről, égetésről, sütésről. A P.K gyökcsoport TŰZzel kapcsolatos jelentésű. Ilyen még a PIKírt – éles, csípős, ingerült, sértődött, hegyes vagyis tüzesen tűző, kellemetlen hatású. Akit leKAPnak annak KÉPe elPIRul, mivel leÉGették. Vagy a PIKíroz – TŰZdel, ezt a kertészek használják erre mifelénk. KiPIKírozzák a palántákat, amikor kiTŰZdelik az ágyásokba. Tehát a P.K gyökcsoport a TŰZ gyökkel kapcsolatos. A PÓK csípése égően fájdalmas, és kiTÜZesedik a helye. A fordított gyök: KÉP, szintén a PÉK szakmához tartozó. A PÉK a KÉPlékeny tésztából alkotja termékeit, amelyet frissen elKAPkodnak, mert úgy finom. A P.K – K.P gyök vitathatatlanul ősi magyar gyökszó! A jelenség megnevezése innen jutott a német nyelvbe, amely évezredekkel később alakult ki az eredeti ősnyelvből, az ómagyar nyelvből. A német nyelv minden gyökszava ősnyelvi, ómagyar nyelvi eredetű.