PEDAGÓGUS – Neveléssel, oktatással hivatásosan foglalkozó személy. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: nk: latin < görög] Mindig az ősgyök, gyökszó dönti el az eredetet. Mely nyelven érthető a szó? A PEDAGÓGUS szó a P.D – D.P gyökből indul: PeD – DeP. A PED, FED, takar. Jelenti a PADlót is, az alAPot. A DEP gyök kiesett a magyar nyelvből, az utódnyelvekben elkötelezettséget, védelmet jelentő szavak alkotó eleme: aDEPtus, DEFender (p > f), de eredeti értelmét keresni elemzésre visszahozandó a magyar nyelvbe. Így arra is fény derül, hogy a DE gyök, mint ellentmondó, bővítménnyel jelenthet lehangolt állapotot is: DEPressio. A CzF Szótár szerint: „a szanszkritban pad am. láb, path = tapod.” A PADlón taPODunk, onnan felállva, PEDjeinkkel, taPODóinkkal (lábainkkal) inDUlunk. A PEDál egyik ősi neve: LÁBitó vagy taPODó, ez mindig PADlóközelben van. A PED gyök alacsonyságot, PADló közeliséget is jelentett az ősi nyelvben. A nEDűért ePEDő, nEDűt igénylő APró növények, a GYEP is PED (gy = d+j), mint alsó szint, növekEDési, elerEDési alAP. A szülők által ePEDve várt magzat is PED, a PEDről, az alAPról, a jelképes PADlóról inDUló kis tiPEGő (d > g), taPODó kisgyerek. Amikor majd élete erEDetét kutatják, visszakeresnek a PEDig, a PEDigre jutnak vissza, az alAPra. A kisgyerekre rákérdeznek: ki volt az aPÁD? Mert ott az erEDet. A szülő az első PEDagógus. Ő az első, aki AD, aki VÉD, FEDez és FEDD, nevel, oktat. A PEDagógus az egyenes, sima, tiszta alAPon, PADlón áll: FEDhetetlen erkölcsű, mert csak így lehet FEDDő (különben vizet prédikál…). A PEDAGÓGIA szeretet és erkölcsiség nélkül teljes csőd. A szövőszék lábitóival való, megfelelő sorrendi PEDálozással lehet kialakítani a szöveten a vonzóan szép mintákat. A PEDagógus (a szülő is), a megfelelő időben alkalmazott nevelési eszközökkel, módozatokkal, az egyéniségkialakítás, emberépítés szövevényes munkájában csodálatos eredményeket érhet el. Olyan mintákat építhet be a kisgyerek szövődő érzelemvilágába, amelyek egy életen át vezérlő életminták maradnak számára. A D hangcsoport – EDA – a pEDAgógus (a szülő is) szerepe az általa birtokolt tUDÁs, emészthető kis ADAgokban való átADÁsa. A tUDÁs növelése a nevelés része. FelfEDEzni érzelmi szükségleteit, és fEDEzni, azaz betölteni azokat. A kíméletes fEDDÉssel, vÉDElmet biztosítani az aprónépnek, felkészíteni őket az élet későbbi nehézségeire, az esetleges támADÁsok ellen. A pEDAgógia szintemelést is jelent, a mADÁr emelkEDÉse egy példa a hangcsoport e jelentésére. A pEDAgógusból árADÓ szeretet nevelő hatású. Nem vonatkoztathatja el magát az ÉDEs kis neveltjeitől. A pEDAgógiához elengedhetetlen az érzelmi, értelmi többlet ODAADÁsa. Ez az elhívatás alapvető elemi követelménye. Akiben nem ez az érzés munkál, az ne menjen erre a pályára. A D.G – G.D gyök: DaG – GaD, a DAGadó, daGADó ismeret. A GIDa mindig az anya mellett mozog, őt követi, enGEDi vezettetni magát. Innen az utódnyelvekben a GID = útmutató értelem (guide). Az ember kisGIDája szintén eme alaptörvény alatt áll. A G hangcsoport – AGÓ – az IGAzít, kiEGÉszít, ismeretet adAGOl, felvilÁGOsít szavakban a pedAGÓgus szerepének egyik ÁGÁt mutatja. A GÓG gyök jelent vezetőt, magaslatot. Igazi pedaGÓGusnak lenni, erkölcsi magaslat, nemzedékek vonulnak át sarjakként kezei közt, s lépnek ki az életbe. A pedaGÓGus neveltjei fölött áll. A pEDAGÓgus a tudás ADAGOlója. A szóvégi G.S – S.G gyök: GuS – SuG. Ezt vehetnők görögös -GOSZ képzőnek (-ás, -és), ám a magyar nyelvben képző minden alkalommal beszédes, értelmet hordozó: a pedagóGUS tudásbeli maGASlat, SUGall, fénySUGárt nyit az ismeretlen rejtekek, ZUGok felé, SEGít az eligazodásban. A szó minden alkotóeleme magyar gyök, amelyek a mai magyar nyelv szavainak százaiban vannak jelen, szervesen beépülve értelemhordozókként.