Ősmag(yar)-nyelvi szavaink
PASZULY – Bab. [MÉKSz szerint: szerb–horvát < görög] A paszuly szó a kapaszkodó, tápászkodó pasz gyökéből indul (szap). Felső-Háromszéken faszulyka a neve. Ez összetett szó. A fuszulyka, faszulyka fára mászó is (görög fasólia, török fasulye, román fasole).
Ismert a bab, fuszulyka, faszulyka kapaszkodó tulajdonsága, fára mászó, kúszó. A szu gyök bővítménye lágy hang volt, néha j hang, máskor l. Példa a szulák, szőlő, melyek szintén kúszónövények. A fuszulyka annyiban más, hogy itt a futó tulajdonságát kiemelve kezdi a szót (futórózsa). A ‘hová mászol, mászuly’ (székely) szuly gyöke is beleszáradt a szóba. Tehát ne nézzük le azt az embert se, aki fuszulykát, netán faszulykát mond, mert ő még Ádám, Nóé nevű ősei nyelvén ejti ki… magyarul. OSZTOVÁTA – Szövőszék. Vetélő. Szövőszék. Vetélő. [MÉKSz szerint: szláv] Ha valaki látott osztovátát, melyet még szövőszéknek is neveznek, ismeri működését, akkor azt is tudja hogy működése teljesen az osztás elvein alapszik, hogy vetélő, vetőlő is kell hozzá, és a motolla is a szövési eszközrendszerhez tartozik, akkor arra is rájön, hogy tősgyökeres magyar gyökökre épült színmagyar szóval van dolga. Osztóvető. A székelyföldi Szováta neve is innen vezethető le. POSZTÓ – Kártolt gyapjúfonalból szőtt, kallózott, vastag szövet. [MÉKSz szerint: szláv] A posztó osztovátán szövött szövet. A szövés művelete az osztáson, keresztezésen alapuló. Az sz és t hangoknak, vagy együtt az szt párosban van értelemalakító szerepük a szóban. Sem az osztováta, sem a posztó, sem Szováta, sem a szövet, szőttes nem osztható be semmilyen nyelvbe. De innen ered a szövet román neve: stofa (o-sztová-ta v > f hangváltás)