PASZITA, PASZKONCA

PASZITA – Keresztelői lakoma. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: szláv] A PASZITA P.SZ – SZ.P gyökből induló szó: PaSZ – SZaP. E szó így nem tűnik magyarnak, de a gyökelemzés világossá teszi magyar eredetét.  
A PASZ – SZAP gyök a SZAPorodás különböző jelenségeiről szól. Aki SZAPorodásra képtelen, az PASZkonca. Erről bővebben a paszkonca címszónál. A PASZITA a gyermekágyas SZOPTATÓ anyához vitt vendégkosár, vagy az ott együtt elköltött ételek, vendégeskedés, örömünnep a gyermek születése alkalmával. Nézzük a szóvázat: P-SZ-T – SZ-Pt-T, tehát PaSZiTa – SzoPtaTó, SZoPaTi.  

A CzF Szótár leírása: „[…] a paszitá-hoz pedig hasonló volna a szerb poszati, mely am. szoptatni, s e hasonlatnál fogva talán a szoptató anya tiszteletére és táplálására adott lakomára vonatkoznék. Azonban, úgy látszik, hogy a paszita, tájdivatosan ejtve poszita gyöke is a megfordított szop, mintha volna szopita, szapita, mint a ,szoptat’ igének némileg módosított részesülője.”  

Ez a valóság, a PASZITA, poszita a szoptató, szoptati, szopati (szop – posz, ati – ita) szavak fordítottja. Az SZ hangcsoport – ASZI – itt az ASSZOnyi pASSZÍv állapot. Régiesen: nyugUSZIk, nyugOSZIk. Tudvalevő, hogy a szó- vagy gyökfordítás csak a magyar nyelv jellegzetessége. Tehát, ha ez a szó jelen van a szláv nyelvekben, akkor fordított alakjában ment át az utódnyelvekbe: SZAP – PASZ, de a magyarban is megmaradt. A P hang a picinységek, az ÁPolás, APolgatás – PUSZilgatás: puszi – PASZi, puszit ad – PASZITA , pátyolgatás, pupujgatás, az SZ a szeretet szorzati növekedésének értelemformáló hangja. Névadó jellemző még a SZAPorodás, a SZAPora, hiszen arról szól az egész. A legkevesebb három névadó jellemzőből jön létre bárminemű megnevezés. A legerősebb bizonyíték, a PASZITA szó hangjainak, s azok rokonhangjainak részvételével, a témakörön belül kialakítható szóbokrosítás. A nyelv kendőzetlenül megjeleníti az élet intim dolgait is. E szavak a kezdetek idején nem kajánságból indultak, hanem a valós képi megjelenítés volt a szerepük. Egy magyarázó szótárban helye van ezek megjelenítésének. Az olvasó komolyságát kérem! A P > B > F > V > M rokonhangok, mint ilyenek a bensőséges páros élet különböző jelenségeit, a SZAPorodás feltételeit, egymást követő jelenségeit mutatják be a szóba bevitt sajátos értelmükkel. A gyök F hangos változata az eszköz: FASZ és a SZAFtos bensőséges testi együttlét. A B hangos: BASZ maga az aktus, amely átSZABja a jövőt: gyerek, család. A P hangos a következmény PASZ-sziv állapot, nincs nemi élet, a SZOPtatás, az újszülött táplálása, szükségletei az elsőrendű fontosság. A V hang a VASZok, FÉSZek elrendezése az újszülött kényelmére. Alakulhat ki SZÖVődmény.is. Végezetül az M hang, a MÁSZkáló apróság. Ha mindenképp szláv eredetet akar bizonyítani valaki, akkor a fentinél sokkal bővebb magyarázatot kérünk. Ugyanis, mindig az eredő nyelv vonultathatja fel a szó kialakulásának legbőségesebb bizonyítékhalmazát.    

PASZKONCA – Nemzésre képtelen. Nem teljes virág. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: szlovák] A PASZKONCA is P.SZ – SZ.P gyökből induló szó: PaSZ – SZaP. E szó nem szlovák. A PASZKONCA szó SZAPorításra képtelenséget jelent embernél, állatnál, növénynél. Nem SZAPora, hanem fordítottja: PASZ. Innen a tehetetlenség, alkalmatlanság, tétlenség PASSZ, PASSZív szava is. A szóban levő kötött mássalhangzó-párosok és hangcsoportjuk értelemadók. Az SZK hangcsoport – ASZKO – és az SZK páros, mint alvó SZ.K – K.SZ gyök: SZöK – KüSZ szerint, hiába SZÖKik, KÜSZködik, hiába kapASZKOdik, nyÜSZKÖlődik, kapISZKÁl, tUSZKOl, fÉSZKEl, hiába a nagy illESZKEdési vágy, nem megy neki. Az N.C – C.N gyök: NőC – CuN hangjaival alkothatók a NŐCi, CUNa szavak, C > SZ váltással: NÁSZ – SZÜN (mell). Az NC hangcsoport – ONCA – mutatja, hogy van akarat: fINCÁl, cINCOg, hENCEg, hUNCUtkodik, tÁNCOl a katrINCA, pUNCI körül, de nincs eredmény, mert csak egy terméketlen gÖNC, kölÖNC, PASSZív KONCa. Semmi köze a szónak a szlovák nyelvhez eredet szempontjából, mivel nem tud átfogó magyarázatot adni a szó kialakulásainak fokozataira, névadó jellemzőire.