Az élővilág két tényező egyesüléséből kiinduló szaporodásra tervezett. Ez érvényes mindenre, ami élő: ember, állat, növényvilág így újul meg.
A Földön a folyamatokat az embernek kellene irányítania.
A növények természetszerűen így szaporodnak a teremtés kezdete óta.
Az oktalan állat mai napig ennek a célnak rendeli alá a párok egyesülését.
S az ember?!
Kell egy pár.
A nemiség áldása minden tiszteletet megérdemlő. Érzékileg felindító vonzereje semmilyen más kapcsolatra késztetéssel nem hasonlítható össze. A legmagasabb gyönyört adó esemény a párok életében, az oly vágyott, szeretett és szükséges utódok nemzésére ösztönző.
Az egyszerű földi ember, aki ragaszkodik a természethez, s tiszteli Teremtőjét, akitől életét nyerte, örül párjának, mélyrehatóan szereti, tiszteli, s vele együtt kicsiny sarjait is, akik kettőjük szerelmének gyümölcsei.
Ám ez a csodálatos adomány a legértelmesebb földi lény legtöbbjének kezében elsikkadt, célt tévesztett, mocskos, pocsék, ocsmány, bűnös cselekedetek eszköze lett. Kifejezetten élvezeti cikként van jelen az emberek életében, jelképes erkölcstelen pocsolyába, bűnök mocsarába süllyedt, okot adva akár életek kioltására is, holott szerepe életek világrahozatala volna.
Lealjasodott férfiak kizárólag élvezeti cikként tekintenek a nőre, és erőszakkal is megszerzik maguknak, s utána, mint koszos rongyot dobják el, vagy megölik.
Érzéki telítettségükben, szépségükkel férfiakat uraló nők csavarják ujjaik köré a gyanútlan, jóhiszemű férfiakat, kisajtolva mindent, amit lehet belőlük, aztán akár halálba is kergetik.
A kezdeti és a mostani párkapcsolatban a különbség a hozzáállásban van.
Akkor elsődleges cél volt a család létszámának növelése, és áldásnak számított a születendő gyermek. Ez annál könnyebb és vonzóbb volt, mivel öröm volt a páros együttlét, amely még a legnagyobb testi élvezettel is járt.
Ma elsődleges cél az élvezet hajszolása, nem a családlétszám növelése, sőt sokaknál átok a fogamzás, a születendő gyermek. Akár a gyilkosságba is belemennek a párok, a magasan szakképzett orvosok segítségével mindannyian hóhérokká válva, mert kizárólag az élvezet kell, semmi más.
Mára iparágak épülnek a nemiség hatalmas vonzerejére. A legmocskosabb üzleti bűnök eszköze lett a nemiség, amely bensőségesség megőrzésével a legszebb, legjobb, legcsodálatosabb élmény volt az emberpár életében.
A mai világ életvitele kizárólag az élvezetekre és a versenyszellemre épül.
Ennek hulláma ma már átcsap az emberi társadalom feje fölött, ebben fuldokol.
A földi ember azt hiszi, hogy ezt nem kéri számon rajta soha senki.
Amilyen nagy értékű kincs, épp oly felelősséggel kellene viszonyulni hozzá. De a mai világot nem a felelősségérzet jellemzi. Rohadó, bűzlő gyümölcsei körülölelik a világot. A felemelő esemény ma posványos pocsolyában fuldokol.
Pedig az adományozó, a Teremtő kérdőre, felelősségre vonja érte az egész emberiséget:
– A legcsodálatosabb kincset adtam nektek! Mit tettetek vele?
Mi lehet az őszinte válasz?
– Ocsmányul beletapostuk a sárba, mocsokba, pocsolyába, uram. Csak az élvezet kell, de az orrvérzésig! Azon csámcsogunk, szájunk szélén is az folyik ki. Üzlet lett belőle, aljas tettek, gyilkosságok indító, ösztönző rugója.