PARÁZNA, PARÍROZ, PARITÁS, PARITTYA

PARÁZNA – Erkölcstelen, buja. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: szláv] A PARÁZNA a P.R – R.P gyökből indul: PaR – RaP. A PARÁZNA szó PAR gyöke a tűzként (parázs) izzó testi vágy, de PÁRban lét is. A PARÁZNA mindig PÁROZNA, azaz PÁRosodna. Még akkor is, ha fázna, bármilyen vézna, ha bírná a gerezna, és állna a pózna. Ez a mondat kissé fura, de kell annak bizonyítására, hogy magyar a szó. Az R hangcsoport: ARÁ, értékek kifejezője a szavakban: ARAny, kARÁt stb. A pARÁzna értékeit adja anyagiakért, ezzel leALÁzva (r > l) azokat és önmagát. A PARÁZNA kelleti, RÁZza magát. A ZN páros, alvó Z.N – N.Z gyök: ZeN – NéZ hangjaival alkothatók a NÉZ, NŐZ szavak, de a Z zöngétlen párjával az SZ hanggal a nemi NESZülés (izgalom), a NÁSZ. Az NZ kötött mássalhangzó-páros oly szavakban van jelen, amelyek kötődnek az elítélendő nemi felkínálás fogalmi köréhez: burjánzó ösztön, kínzó vágy, önző kéjelgés, pénz, mint mozgatórugó, vonzó testiség. A CzF Szótár más jellemzőkről is ír: „[…] valószínü, hogy a parázna szóban is a nő kerülgetésének alapértelme rejlik, s gyöke par v. por rokonságban van azon szókkal, melyekben a par por forgásra, keringésre, körre vonatkozik; […]. Mi e szónak alakját illeti, magyar elemzés alapján több oly szóval áll képzői rokonságban, melyek a maguk nemében valami alávalót jelentenek, mint: vézna, […] A szláv prázni v. prázdni csak hangban egyezik vele, mert értelemre am. üres (Jancsovics Szláv-magyar szótára), a magyar „parázna” pedig szlávul: szmilní,” Magyarázat fölösleges.  

PARÍROZ – (Ütést, szúrást, vágást) vívásban felfog, (ki)véd, (el)hárít. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: német < francia < olasz] A PARÍROZ eléggé béna műszó, a P.R – R.P gyökből indul: PaR – RoP. A PA ősgyök, PAR gyök, védelmet jelent. Az R hangcsoport – ARI – jelentése ARÁny, tehát a PA, PAR, azaz védelem EREje egyenlő ARÁnyú a támadás EREjével, azaz jó a paritása, HÁRítja azt. Ha a védelem gyengébb, mint a támadás EREje, akkor összeROPpan. A P > H váltás – PAR > HÁR – nem szabálytalan, mivel a lágy hangok bármikor válthatnak kemény, pattanó, erős hangokat.     

PARITÁS – Értékpapír tőzsdei árfolyamának a névértékkel való egyezése. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: latin] A PARITÁS P.R – R.P gyökből induló szó: PaR – RoP. A PAritás: az állami pénznem megfelelő ARAnyfedezettel védettségének (pa = véd, takar) mértéke. A PARITÁS: pénzegységek értékének viszonya ARAnytartalmuk alapján. A PARITÁS addig szilárd, ameddig a kibocsátott bankjegymennyiség bármikor átváltható a névértéknek megfelelő ARÁnyú ARAny mennyiségre.* Példaként: ha az államnak van egymilliárd tallérnak megfelelő ARAnytartaléka, akkor kibocsát egymilliárd tallérnak megfelelő bankjegyet, amely bármikor beváltható az utolsó tallérig, s a bank nem omlik össze, mert jó a PARITÁS. Ha eggyel több tallért bocsátott ki, az utolsónak már nem jut ARAny. Ez csőd. Ha sokkal több bankjegyet bocsát ki, az pénzhígulás (infláció), a csőd előjele, amely csak különböző állami közbeavatkozásokkal kezelhető. Ilyenkor az állam értékpapírok kibocsátásával felkínálja ingatlanjait, hogy a pénznemet már ne terhelje.

*Ennek ma egyetlen állam sem tud eleget tenni, mivel a megfelelő ARAnyértékARÁny, a PARITÁS már nem létezik. Az államok aranytartaléka elúszott, teljesen függőségben vannak, egyik napról a másikra tengődnek, és bármikor beüthet a csőd. A nemzetinek mondott bankok értéktelen „játékpénzekkel” csalják a népeket, s hajszolják adósságba, kergetik a kétségbeesésbe, halálba, az adósságcsapdába becsalt embereket. Valakik a pénzvilág csúcsán azt hiszik, hogy ők kezelni tudják, kézben tartják a dolgokat. Ám ez egy napon kezelhetetlenné válik, visszaüt, s csúfos véget ér a harácsolás.  Akár a rosszkor elengedett parittyaszár, amely szemközt teremti kezelőjét.

PARITTYA – Bőrdarabból és két végén hozzáerősített szíjakból álló, a benne elhelyezett követ gyors forgatás és az egyik szíj eleresztése után kiröpítő egyszerű hajítófegyver. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: szerb–horvát vagy szlovén] A PARITTYA a P.R – R.P gyökből indul: PaR – RöP. 

A PARITTYA szóban a PA ősgyök ütés értelme van jelen (pall), de védelmi fegyver is. A PARITTYA leírása a CzF Szótárból: „Ezen eszköznek magyar neve kétségtelenül a pergetés, forgatástól vétetett, s gyöke azon par, mely per, por rokonaival forgásra vagy körre vonatkozik, melyből lett az elavult ige parít v. parint, azaz: perít, perint, abból paritó, parintó, parittó, végre parittya.” Ehhez hozzákívánkozik bővítésként, pontosításként, hogy a PAR gyök után, amely a forgást jelenti, következik a másik lényeges mozzanat, a RITTYEnés, amikor elengedi az egyik szíjat, de RITTYEn a kő is becsapódáskor. Ragozáson kívül lágy mássalhangzót ritkán kettőz a magyar nyelv, csak amikor az értelem pontos kifejtése végett szükségesnek mutatkozik.