Ősmag(yar)-nyelvi szavak
PARASZT – Földet művelő, mezőgazdasági munkát végző személy. [A MÉKSz szerint: szláv] A CzF Szótár írja: „Mennyiben a paraszt földmivelőt jelent, gyökre egyezik vele parlag.” Vagyis a paraszt a parlag embere. Ezt bizonyítja a parlag rl párosa is, mely a mezőgazdasággal kapcsolatos szavak értelmi meghatározója. Többek közt: bérlő, bírlal, érlel, gerle, gyarló, őrlő, pazarló, porlad, sarló, tarló, tárló és mások. Ugyanakkor a paraszt szóban levő szt páros is értelemhordozó e témában. Lám: az aggasztó időjárás az asztagba rakott gabona, a családi asztal, a tésztát dagasztó asszony, a kádat, csebret a kútnál degesztő gazda, az emésztő gondok az esztendő munkájának hozama végett. Ha kell fagyasztó hidegben is helyt állni, rettegni a termésfosztó fagytól, várni a rügyfakasztó tavaszt, a fűnövesztő nyarat, hogy a jó legelőre hajtsa ki a pásztor a tehéncsordát, vagy a havasra a juhokat. Várni a betakarítást, hány kereszt búza, árpa, rozs, zab lesz, lesz-e elég kenyérliszt, mennyit omlaszt a cséplőgép? Télen az asszonyok az osztováta lábítóját tapossák, hogy legyen posztó ruhára. Tisztelni kell a földet művelő parasztot, mert nélküle nincs élet! Ez csak ízelítő, mert még lehetne sorolni az elvégzendőket. És ezt a szót mondják szlávnak? Még annyit: ha valaki egy székelyt nyilvános helyen parasztnak kíván szólítani…, talán jobb ha felkészülten: ügyvéddel, testőrrel érkezik.