PARASZT – Földet művelő, mezőgazdasági munkát végző személy. [bérnyelvészet szerint: szláv]
A PARASZT a P.R – R.P gyökből induló szó: PaR – RoP. A PARaszt, a PÓR, a ROPpanó rög, a PORos mező, a pamPA, kamPA népe. EuRÓPa nevében is a jól megmunkálható, ROPpanó PORlékony termőföld az egyik névadó jellemző: JóROPa.
Alapszava a PA, amely védelemjelentésű is. A PArlag védi a PAmPÁt (füves mezőt), a talajt, a PAjzs a harcost, a PÁva a tyúkjait, a PApucs a lábat. A PAraszt védi, ápolja, óvja a kamPA (mező) terményeit, saját és családja kicsiny gazdaságát.
A CzF Szótár írja: „Mennyiben a paraszt földmivelőt jelent, gyökre egyezik vele parlag.” Továbbá: „A ,paraszt’ máskép: pór, mely utóbbi egy a német Bauer szóval; így hivják különösen túl a Dunán a hansági, németül Heidbauer nevü, horvát és német parasztokat. Mennyiben a paraszt földmivelőt jelent, gyökre egyezik vele —lag. Par gyökkel pedig, a héber (campus), arab berr (ugyanaz); arab-török baur v. búr (Brachacker); persa barz földmivelés; továbbá: a tatár nyelvekben föld értelemben eléforduló er, jer, jir, szirr stb. (Adelung. Mithridates); ide tartozónak tekintethetik a latin: arvum a görög ara, aroura is. Eredetileg tehát am. paraszt földdel bánó, földmivelő, s e nevezetben elemeinél fogva semmi becstelenítő nem foglaltatik.” Kiem. K.S.
A gyökegyezések azt mutatják, hogy a szó már az egynyelvűség idején kialakult, s a kialakuló nyelvek saját hangzástörvényei szerint módosították a PÓR gyököt nyelvükben: BUR, BAUR, BARz, BER stb.
A PARASZT szó hangjai – néhol p > b hangváltással – és gyökszavai jelen vannak az általa végzett munkák megnevezésében is. A PARASZT kaPÁval kaPARÁSZ, kASZával kASZál, terményt SZÁRít, más szóval: szÁRASZT, BARázdát SZÁnt, BORonál, geREBlyél, ARAt, ASZTagot rak. A PARASZT a PARlag, a ROPpantható, PORlékony, felPORított, BARázdált, BORonával BORzolt termőföld szakavatott művelője, szakképzett mestere. A mezőn végzett BOToló, RÁBotolás, ROBotolás, régiesen: RABota munkák töltik ki életét.
A PARASZT – SZAPORÍTja a terményt, SZAPORÍTtatja a tenyészállatokat. PaRaSZT – SZaPoRíT hangváz: P-R-SZ-T – SZ-P-R-T. Ez csak ízelítő, mert még lehetne sorolni az elvégzendőket. Még egy nyelvi érdekesség a PARASZT szóval kapcsolatban. Erdővidéken, de talán máshol is, ha távolról nézik valakik kemény munkáját, arra mondják: jól REPESZTik. PaRaSZT – RePeSZT hangváz: P-R-SZ-T – R-P-SZ-T. Amennyiben módja van, és kedvezőek a körülmények, a PARASZT bővíti, TERPESZTi tevékenységi területét. PaRaSZT – TeRPeSZT hangváz: P-R-SZ-T – T-R-SZ-T. A földművelés a legfontosabb megélhetési ágazat, így a PARASZT fontos SZEREPET tölt be az emberi társadalmi rétegződésben. PaRaSZT – SZeRePeT hangváz: P-R-SZ-T – SZ-R-P-T.
Gazdaságának fenntartása, gondozása tölti ki életét. A PÓR, a PARaszt PARlaghoz, paRLaghoz kötődése tagadhatatlan. E kötődését bizonyítja a RL kötött mássalhangzó-páros jelenléte is, amely a mezőgazdasággal kapcsolatos szavak értelmi meghatározója. Többek közt: bérlő, bírlal, érlel, gyarló, őrlő, pazarló, porlad, sarló, tarló, tárló és mások.
Az R hangcsoport – ARA – a pARAszt a nyARAt a mezőn, a kampán tölti. Egy vagy több dARAb tERÜletet művel ARAszolgatva, hogy előtEREmtse a család és mások kenyERÉt. Munkája felülmúlhatatlan értékű, bARÁzdát szánt, magvakat szÓRÓ keze ŐRIzi, ápolja, hogy tEREmjen is. Az ARAtás, takARÁs nyomán begyűjtöttek az ő munkájának bÉRE, fizetsége, ha valamilyen ártó ERŐ nem teszi tönkre. A megnevezésben jelen van az ARASZ mértékegység, s az ÁREnda szó is kötődik a föld emberéhez. Az ÁR, mint lépéssel bejÁRt, körüljÁRt földdARAb (10 lépés oldalhossz), hektÁR*, az ÁR százszorosa.
Az R.SZ – SZ.R gyök: RéSZ – SZóR, a paRASZt jussát, RÉSZét jelentené az elSZÓRt magvai nyomán kikelt termény, mint osztályRÉSZe munkájának. De jelenti az emberiség egy külön RASSZ, RÉSZét is, amely – ha békén hagyják – az egyedüli békés RÉSZe a Föld, lakosságának, amely igazi termelő munkával állítja elő a legfontosabb nyEREséget, a betevő falatot.
Ugyanakkor a PARASZT szóban levő ASZ értelemadó gyök is kifejező erejű, különösen az SZT párossal együtt, de külön is. Az ASZ érettséget és kiterjedést jelent – ASSZony, ASZtag, ASZtal és több más szóban.
Az SZT hangcsoport – ASZTI – a parASZTI élet jelenségeit leíró. A mindennapos fárASZTÓ munka, a családi ASZTAlra való élelem előteremtése miatt. Az aggASZTÓ, emÉSZTŐ gondok egész évben az időjárás miatt, az ESZTEndő munkájának hozama végett. Ha kell a téli fagyASZTÓ hidegben is helyt állni, rettegni a termésfOSZTÓ fagytól, várni a rügyfakASZTÓ tavaszt. Remélni a jó fűnövESZTŐ nyarat, hogy a jó legelőre hajtsa ki a pÁSZTOr a tehéncsordát, vagy a havasra a juhokat. Várni a betakarítást, hány kévét, kerESZTEt ad búza, árpa, rozs, zab. Cséplésre vár az ASZTAgba rakott gabona. Mennyit omlASZT a cséplés, lesz-e elég kenyérlISZT? E képhez tartozik a szüretre készülve a hordót, kádat, csebret a kútnál degESZTŐ gazda. A tÉSZTÁt dagASZTÓ, kenyeret sütő asszony, aki télen az OSZTOváta lábítóját tapossa, hogy legyen pOSZTÓ ruhára. TISZTElni kell a földet művelő PARASZTot, mert nélküle nincs élet!
Még van egy szó, amely némely tájon még él. Amikor rávág a kapa fokával a száraz rögre, székelyül: galyra, gajra, akkor széjjelPARISZTozik, azaz szóródik. Tehát a jól ROPpanó, PORhanyó rög a PARASZT keze alatt PARISZTozik, PORladva széthull. PaRaSZT – PaRíSZT hangváz: P-R-SZ-T – P-R-SZ-T.
SZT – TSZ kapcsolat: a paraSZT, ha az időjárás miatt tönkremegy termése, keservesen, de héTSZer is újrakezd. Nem a teTSZés vagy nem teTSZés határozza meg életét, hanem a SZükségleT. Addig dagaSZTja a földet, ameddig remélhető a kelés és érlelés.
Ezt a PARASZT szót mondja szlávnak a bérnyelvészet, holott velejéig magyar! Körülírható, átfogó magyarázat adható róla. A szót alkotó hangok jelen vannak, a vele kapcsolatos, vagy rávonatkoztatható kifejezésekben. A szót alkotó gyökök, hangcsoportok más magyar szavak szerves értelemadó részei.
———————-
/*/ HEK = száz. HEKtár, hekTÁR TÉRségre vonatkozó. A HEKtó, hekTÓ folyadékra. A trójai HEKtór, HekTÓR neve is azt jelentette: százszor jobb, TORonyként kiemelkedőbb volt másoknál.
