PARASZT – Földet művelő, mezőgazdasági munkát végző személy. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: szláv] A PARASZT a P.R – R.P gyökből indul: PaR – RaP.
A CzF Szótár írja: „Mennyiben a paraszt földmivelőt jelent, gyökre egyezik vele parlag.” Továbbá: „A ,paraszt’ máskép: pór, mely utóbbi egy a német Bauer szóval; így hivják különösen túl a Dunán a hansági, németül Heidbauer nevü, horvát és német parasztokat. Mennyiben a paraszt földmivelőt jelent, gyökre egyezik vele parlag. Par gyökkel pedig, a héber (campus), arab berr (ugyanaz); arab-török baur v. búr (Brachacker); persa barz földmivelés; továbbá: a tatár nyelvekben föld értelemben eléforduló er, jer, jir, szirr stb. (Adelung. Mithridates); ide tartozónak tekintethetik a latin: arvum a görög ara, aroura is. Eredetileg tehát am. paraszt földdel bánó, földmivelő, s e nevezetben elemeinél fogva semmi becstelenítő nem foglaltatik.” Kiem. K.S. Akkor nézzük a szó alkotó elemeit. Vagyis a PARASZT a PARlag embere. Alapszava a PA, amely védelem jelentésű is. A PArlag védi a talajt, a PAjzs a harcost, a PÁva a tyúkjait, a PApucs a lábat. A PARASZT védi, ápolja, óvja a föld termését. Ez tölti ki életét. E kötődését bizonyítja a paRLag RL párosa is, amely a
mezőgazdasággal kapcsolatos szavak értelmi meghatározója. Többek közt: bérlő, bírlal, érlel, gerle, gyarló, őrlő, pazarló, porlad, sarló, tarló, tárló és mások. A PARaszt, a PÓR, a ROPpanó rög, a PORos mező népe. Az ARA olyan háromhangos értelemadó hangnyaláb, amely az erős R hang körül jön létre. Eddigi megfigyelésem, hogy felülmúlhatatlan ritka magas érték, mérték, védelem, védendő értelmét viszi be a szóba. Megfigyelhető az ARA (menyasszony), ARAny (legnemesebb fém), ARAsz, dARAb (mértékegység), ARAd (menedék, védelmi erőd), bARAck, nARAncs (rendkívül ízletes gyümölcsök) és más szavakban. De jelen van a földkötődésű ÁR, bejÁRt földdARAb (10 lépés oldalhossz), hektÁR, az ÁR többszöröse, ÁREnda stb. szavakban. Az R.SZ – SZ.R gyök: RéSZ – SZóR, a paRASZt jussát, RÉSZét jelentené az elSZÓRt magvai nyomán kikelt terményből, mint osztályRÉSZe munkájának. De jelenti az emberiség egy külön RASsZ, RÉSZét is, amely az egyedüli békés RÉSZe a Föld, lakosságának, amely igazi termelő munkával állítja elő a legfontosabb nyEREséget, a betevő falatot. Ugyanakkor a PARASZT szóban levő ASZ értelemadó gyök is kifejező erejű, különösen az SZT párossal együtt, de külön is. Az ASZ érettséget és kierjedést jelent. A mindennapos fárASZTó munka, a családi ASZTalra való élelem előteremtése miatt. Az aggASZTó, eméSZTő gondok egész évben az időjárás miatt, az eSZTendő munkájának hozama végett. Ha kell a téli fagyaSZTó hidegben is helyt állni, várni a rügyfakaSZTó tavaszt, rettegni a termésfoSZTó fagytól. Remélni a jó fűnöveSZTő nyarat, hogy a jó legelőre hajtsa ki a páSZTor a tehéncsordát, vagy a havasra a juhokat. Várni a betakarítást, hány kereSZT búza, árpa, rozs, zab lesz.
Cséplésre vár az ASZTagba rakott gabona. Mennyit omlaSZT a cséplés, lesz-e elég kenyérliSZT? E képhez tartozik a szüretre készülve a hordót, kádat, csebret a kútnál degeSZTő gazda. A téSZTát dagASZTó, kenyeret sütő asszony, aki télen az oSZTováta lábítóját tapossa, hogy legyen poSZTó ruhára. TiSZTelni kell a földet művelő PARASZTot, mert nélküle nincs élet! Ez csak ízelítő, mert még lehetne sorolni az elvégzendőket. És ezt a szót mondják szlávnak, holott velejéig magyar? Azért megjegyzendő, hogy Székelyföldön e szó így nem használatos, azaz nem szokás a földművest szemtől-szembe PARASZTnak nevezni, mert mélyen sértő a székely személyére, és rossz vért szülhet.