Az ember hosszú idő alatt több ismeretet szerez. Ma már mélyebben látok bele a nyelv titkai általunk kiismerhető részeibe. Ez a két alábbi szó elemzéséből is látható.
PAPRIKA – Halványsárga vagy zöld, éretten piros termésű fűszernövény. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: szerb-horvát] A PAPRIKA szó alapja szintén a PA – AP ősgyökből induló PAP gyökszó, amely védőt is jelent. A lexikonok dél-amerikai* eredetű növényként írják le, amelyet elsőként Kolumbusz orvosa hozott Európába. Hogyan lett magyar különlegesség? Ez a növény a kezdetek idején a Földön mindenhol fellelhető volt, így az egynyelvűség idején közhasználatú élelmiszer volt. Neve akkor alakult ki jellemzői nyomán. A Vízözön után megváltozott a növények elosztódása, fellelhetősége a Földön. A nyelvet megőrző népréteg, amely a Duna vonalán jött a Kárpát medencébe, itt lelt védett és földművelésre alkalmas területre, de nem rendelkezett e növénnyel, így a név is feledésbe merült. Ám a szervezetének igénye volt rá. Amikor újra rátalált meglepő gyorsasággal általánosan átvette, konyháját teljesen erre építette föl. Úgy tűnik, mintha ez már megvolt nekünk valaha (akár a kukorica, pityóka), de ekkor találtunk rá újra, s mivel élettani igény volt rá, villámgyorsan terjedt a magyar konyhákban. Ezt a megnevezést nem is torzítják el más nyelvekben sem, mivel meghatározó magyar konyhaművészeti szakkifejezés, magyar konyhára jellemző, úgynevezett hungarikum. A nevéről írtak, mondtak már ilyent-olyant. A MÉKSZ szerkesztők eredet megállapításai szándékos ferdítés, e szempontból nem szabad komolyan venni őket. Az ősmag-nyelv, mint megtervezett nyelv, vázszerkezettel rendelkezik, amely a jellemzők alapján ad megnevezéseknek. Van sajátos hangtani szabályrendszere, hangzástörvénye (ez minden más nyelvnek is), amelybe illeszkednie kell a kifejezésnek, különben nem rögzül, nem marad meg. A PR páros alvó P.R – R.P gyökként: PeR – RiP, még rejtett jellemzőt takar. Ez kapcsolatba hozható a tűzzel, PERzsel, (románul a paprika = ardei, az arde – ég), a színnel: PÍR. A csípős PAPRIKA tüzes, égő érzést nyújt fogyasztáskor. A PR az aPRó szó tengelye. Az őrölt, aPRított, PORított PAPRIKA jellemzője ez. Az R hang ösztönösen ajakra törő hang az eRős dolgok tapasztalásánál. Az IK gyök a gyors mozgásra (csípés) utaló: IKlat. Az erős, csípős hatás RIPakodó PARázs hangulatba viszi az embert. Székelyföldön aki RIPpadozik, az ujjongóan vagy fenyegetően kiáltozik, vagyis PERzselő paPRikás hangulatban van. A szóvégi KA kicsinyítőnek is vehető, de mindenképp a kedveltségét jelenti. Hozzáfűzhető: amikor újra megjelent a magyar ajkú nép területén ez a növény, nevet adtak neki. A nyelv – akár valaha az őskorban – ma is csak a jellemzők alapján adhatott nevet. Mondják, hogy a bors PEPPER nevéről nevezték el, lévén mindkettő csípős. És a borsnak mely nyelven adták a PEPER, PEPPER nevét? Minden megnevezés az ősmag(yar)-nyelvből ered, és mindennek több megnevezése volt a jellemzői alapján! A kötött mássalhangzó-párosok hangkieséssel alakultak ki, ez esetben a PR. Adott a PEPER, PAPER szó, amelyből a PAP, PEP védőt jelent. Ez a PAP (védő), PERzselő, PARázs csípősségével IKlAtó, azaz mozgató hatást fejt ki a szervezetben. Beindít mindent a sejtekben is a PAPeR IKA. Ám a KA kicsinyítő, így lehet becéző is, mivel a PAPRIKA igen finom termék. Összegzésül: a nyelvnek ma sem voltak más eszközei a megnevezésre, mint a múltban, tehát természetes a név ilyetén kialakulása. Állítólag a szegedi ferencesek, tehát papok kertjéből terjedt el az országban, és mondják, hogy csípőssége miatt PAP RÍKAtó-nak nevezték. Pap ríkató? Egyszerű, de meglehet. Ha utólag szőtték hozzá, akkor is találó. Egy jellemzőt – a csípősséget – mindenképp belesző. Az összes elnevezéseket nyelvünkben egyszerű emberek adták ötletszerűen, pillanatnyi benyomás, látvány, érzés alapján, a megtervezett nyelv, vázszerkezetébe és hangzástörvényébe illeszkedően, mint mindennek a történelem folyamán, nem hívtak tudálékos, okoskodó nyelvészeket, mert akkor még ma sem volna nevük. A nyelv belső, íratlan hangzástörvényei, meghatározott kereten belül megfelelő teret adtak a szóképzésre, és csak az oda beillő maradhatott meg a használatban. Lásd még a kukorica, cirok címszavaknál az érdekes névadó jelenséget.
*Mára már nyilvánvalóvá vált igazság, miszerint az inkák, kecsuák, sziúk, dakoták az ősmag(yar) nyelvről levált, de ahhoz közeli nyelvet beszélő népek voltak, tehát alkati, belső szervi felépítésük hozzánk hasonló. Ők szerették, kívánták, használták, szervezetüknek, belső szerveiknek szükségük volt rá. Amikor a magyarság újra rálelt, és ugyanolyan belső szervi felépítéséből eredően rendkívüli szükségét érezte, meglepő gyorsasággal általánosan átvette, konyháját teljesen erre építette föl.
PARADICSOM – Húsos, leves, piros bogyótermésű konyhakerti növény. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: paradicsom alma ’ua’ német] A PARADICSOM a P.R – R.P gyökből indul: PaR – RaP. A PA ősgyök itt is a védelmet jelenti. A PARADICSOM a legízletesebb konyhakerti zöldséggyümölcs, a szívre legjobb hatással levő. Erre mutat a gyümölcs négykamrás szerkezete is. Ehhez hozzájönnek a többi jellemzők: a PAR gyök a mutatós, PARÁDés tűzPIRos szín. Az R hangcsoport – ARA – érték jelentést visz be a szóba. Hasonló értéket jelentő az ARAny, ARA, bARAck, nARAncs és más szavakban. A D hangcsoport – ADI – kellemes hangzású az ÉDEs, gIDA, ÜDE és más szavakban. A parADIcsom gyümölcse igazi ADOmány. A DICS a méltatás szava. Az ARAD védelem, megmARADás. Ezt jelentette ARAD városának neve is. A CS hangcsoport – ICSO – a gyümölcs nagy nedvtartalmát jelenti. A CS ilyen nedvértelmű a lOCSOg, tOCSOg, mOCSÁr, pOCSOlya szavakban is. Mivel a CS hang mindkét végleten kifejező, így az ICSO a kedvező értelműek közé tartozó, mint a dICSŐ, kICSIny stb. A szóvégi CSOM – gom, tom, tömör, gumó, csomó – gömbjelentésű, az OM az alma, oma hasonlóságára mutató. Minden szóeleme magyar!