PANYÓKA – Ujjas felsőruhát vállára vet. [A hivatásos nyelvészet szerint: szláv] A PANYÓKA P.NY – NY.P gyökből képzett szó: PaNY – NYaP (p > f, ny > n: fon). A PANY gyök – minthogy minden hang, gyök, megnevezés legkevesebb három értelmet tömörít – a FON változata, fonat, zsinór, kötél, amely lazán megeresztve rögzített. A lovat lazán, hosszú PÁNYvára kötve engedik legelni egy behatárolt helyen. Mi a PAN, PANYÓK? Mely testrész? Ez a két váll PONkja* és azok vonalán a hát, közvetlen NYAKkörüli része, amely kissé domború, PONkos, PANos: PANYÓK. Ez a PANra NYAKbavetett – karba nem fűzött – mellény dolmány, mente, kabát, köPENY, PÁNYvával, zsinórral rögzített, PANYÓKÁra vetett** viselet. Legfőbb értelemhordozó hangja az NY hang. A lágy hangok, köztük az NY, nem a feszes, erős, kemény, hanem inkább a laNYha kötések, dolgok megjelenítője. Az NY hangcsoport – ANYÓ – a pANYÓkára vetett mellÉNYÉt, kabátját, köpENYÉt, dolmÁNYÁt csak lazán, kÖNNYEdén, kissé hANYAgul, rákANYArítja a vállára. Ez a hagyomÁNYOs magyar öltözet része. A régi, pANYÓkán, NYAKban, félvállon hordott dolmÁNY, mente, kacagÁNY, látvÁNYOs, mutatós volt. A PANYÓKÁra vetett mente egy zsinórral volt átkötve, hogy ne csússzon le a vállról, PANról, NYAKról, vállról, azaz PANYÓKról, de azért mégis lazán, jó értelemben vett hANYAgul, kÉNYEsen, legÉNYEsen álljon. Az NY.K – K.NY gyök: NYóK – KaNY, NYAKba KANYarított. A K hangcsoport – ÓKA – a panyÓKÁra vetett, nyAKÁba AKAsztott dolmány ÉKEs látvány, megAKAdt a fehérnép tEKIntete rajta. A magyarok szépen, díszesen öltöztek. Ezt már a görög történetírók is megjegyezték. A jó vágású, délceg, díszmagyarba öltözött, PANYÓKÁra vetett dolmÁNYOs magyar vitéz látványa Mária Terézia női szépségigényét is megérintette. Volt ízlése – amiért is ilyen díszmagyar öltözetet választott testőrsége egyenruhájaként, és nem hózentrágeres, fuszeklis, fejtetűfészek-parókával cifrított német viseletet. A PANYÓKA szó nem a szláv nyelvekből ered és nem is az ő közvetítésükkel került be a magyar szókincsbe, hanem a magyar nyelv sajátja.
/*/ Az ősi nyelven gyal = láb, hón = kar, man, mun = kéz, pan = váll. dolm = derék /**/ Vicces erdővidéki székely szólás: Vegyél valamit a púpodra.