PÁLINKA

PÁLINKABorból, cefréből lepárlással készített, 40 – 60% alkoholtartalmú szeszes ital. [bérnyelvész: szlovák]

A PÁLINKA szó P.L – L.P gyökből képzett: PáL – LéP. A szó a ősgyökből indul, amely védelmet, takarást is jelent a PAjzs, zsit, ütést a PAll, násgol, de folyadékot is az IPOly, PÓ, POtomac, PAtak stb. szavakban. A szókezdő P hangja B hang zöngétlen párja. A B hang BOLdog és BOLondos (bol – pál) szavak értelemadó hangja. Aki kissé több PÁLINKÁt iszik, az BOLdogan BOLondos, de jelképesen el is üti őt, mondhatnánk: elholta a linka. A készítést leíró PÁRLÓ szó R hangja vált L-re: PÁLLÓ. Ami PÁLLik, az elILLAn.

Az L hangcsoportÁLI – beviszi értelmét a pÁLLÓ, pÁLLIk, fÜLLEd, ILLAn szavakba. E szavak utalnak a cefre erjedési folyamatára, főzési művELEtére, amely nyomán előÁLLÍtják a pÁLInkát. Főzéssel, pÁLLÁssal megy végbe az átALAkulás, mássá vÁLIk (p > v: páli > váli).

Az L.N – N.L gyök: LiN – NiL, utalhat a túlzott fogyasztás utáni kiLENgő hatásra.

Az IN kellemi- vagy kedélygyök a magyar nyelvben. Jelen van a fINom, csINos, csINtalan és más szavakban, de az INog, hINta szavakban az ide-oda mozgás, kilENgés értelemadó gyökszava is.

A CzF Szótár szerint a LINKA, linkó, linkás ingoványos talajt jelent.

Az NK páros a nem teljes érték jelölője is. Ez kitűnik a csoNKa, maNKó és más szavakból. A leNG, kileNG, iNGó, NG párosa az NK > NG váltása (k > g, zöngétlen > zöngés), s a bizonytalan, iNGó, kileNGő – maNKót, azaz támaszt kereső járást leíró, ami a fogyasztás következményi hatása. A névadó jellemzők egyike a következmény: a BÓLINGAINGAtagság is, mert hiszen ebben a szóban benne van a következmények teljes leírása is, de amely csak a magyarázó nyelven adható vissza.

PÁLINKÁtól LIPINKÁzik, ide-oda leng. PáLiNKa – LiPiNKa hangváz: P-L-N-K – L-P-N-K.

Végezetül néhány szó, amelyben az NK hangcsoportINKA – jelen van, mint ómagyar ősnyelvi eredetet igazoló. Olyan szavak, amelyek némileg megvillantják a PÁLINKÁt fogyasztó ember néhány jellemzőjét is. Íme: bÁNKÓdik, berzENKEdik, bUNKÓ, fajANKÓ, lábatlANKOdik, palÁNKOn támaszkodik, sirÁNKOzik, vÁNKOsra vágyik stb.

A túlzott PÁLINKAivás egyensúlyvesztő állapotot előidéző, és az érintettnek szüksége van egy támaszra, mintegy mANKÓra, palÁNKra, amelyben megkapaszkodhat, amely megvédi őt az eleséstől.

A PÁLINKA, egyensúlyt megzavaró. A PALÁNK az egyensúly megtartását segítő.
PáLiNKa – PaLáNK hangváz: P-L-N-K – P-L-N-K.

A PÁLINKA – AKNILÁP átfordítás megvillantja a képet, amint a PÁLINKA hatására olyan üreseket lép a részeg, mintha gödörbe, AKNÁba LÉPne, azaz AKNALÉPtekkel halad.
PáLiNKa – aKNaLéP hangváz: P-L-N-K – K-N-L-P.

A túlzottan sok PÁLINKÁt fogyasztónak néha a PELENKA is elkelne.
PáLiNKa – PeLeNKa hangváz: P-L-N-K – P-L-N-K.

Mind az akna, mind a pelenka magyar eredetű szavak. Ezekről a címszavaknál.

A PÁLINKA PÁROLGÁssal, PÁLLONGással készül.
PáLiNKa – PáLLoNGó hangváz: P-L-N-K – P-L-N-G.

A sok PÁLINKÁtól KAPÁLózNI, KALIMPÁLNI kezd.
PáLiNKa – KaPáLózNi – KaLimPáLNi hangváz: P-L-N-K – K-P-L-z-N – K-L-m-P-L-N

A CzF Szótár szerint: „Eredetileg szláv szó, s ’égettet’ jelent, pálim = égetek; honnan égettbor-nak is nevezzük.”

Ám a valóság, hogy a PÁLló, PÁLlik, PÁROLog magyar szavakból ered a szlovák PÁLim szó is! Az égető PARázs által előidézett PÁRolgás szavak PAR gyöke r > l váltással – PAL – él a szlovák nyelvben is, de a PÁLINKA szó névadó jellemzőit, a szó fokozatos kialakulását, a szóképzés különböző fordulatait nem lehet azon a nyelven felvonultatni, amint itt fent a magyar nyelvi jellemzőket felsoroljuk, mivel nem saját szavuk, hanem a magyar nyelvből átvett, magyar gyökszóból induló kifejezés. A PÁLINKA körüli jelenségek, a szó alaphangjaiból képezhető szavakkal csak magyar nyelven körülírhatóak. Szlovák nyelven nem lehet átfogó, teljes magyarázatot adni.

Nem szlovák jövevényszó a PÁLINKA. A szó egyszerűen nem alakulhatott ki a szlovák nyelven. Hol voltak ők – pár száz éves nép és nyelv – az első PÁLINKA főzésekor? Még a szláv nyelvek csírái sem léteztek. Az első részegítő ital, a bor az Özönvíz után jelent meg. Az erjesztéssel, párolással, PÁLlással készített italok is már az egynyelvűség idején megjelentek, és a züllés is. Erre bizonyíték a tivornya, korcsma, bor, rum szavak, amelyek szintén az egynyelvűség idején keletkezett megnevezések, amelyet az utódnyelvek megörököltek, és módosulva ma is jelen van azokban (tavern, taverna krčma), de amelyet szintén csak a magyarázó nyelven lehet megfejteni. Erről bővebben a fent említettek címszavainál.

A CzF Szótár és a MÉKsz itt hatalmasat téved az eredet megállapításban! A PÁLINKA szó is a magyar nyelv sajátja.

NK – KN kapcsolat: A páliNKától az erő laNKad, s mintha fulláNK csípte volna nyelven, nem megy a beszéd gördülékenyen. A paláNKon támaszkodik, különben úgy érzi, mintha valami böKNé, s mindegyre aKNába lépne.