PAKURA – Ásványolaj lepárlásából maradó sötét, sűrű folyadék. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: román] A PAKURA P.K – K.P gyökbővítmény: PaK – KuP. A PAKURA nem román eredetű szó. Ugyanis a PAK, PÉK, PIK, POK ősnyelvi, ómagyar nyelvi gyökök tűzvonatkozásúak. A PAKura tűzveszélyes, éghető anyag. A K hangcsoport – AKU – a pAKUra lelőhelyi jellemzőjét is mutatja, ugyanis helyenként a föld OKÁdta, a földből kilÖKŐdve jelent meg a felszínen. A K.R – R.K gyök: KuR – RaK, és a KAR, KUR gyök feketét, sötétet is jelent: KORom, és az utódnyelvekben követ is: ROCK, ROCA stb. De jelenti azt is, hogy KŐRE csepegtetve* égették, mert úgy gazdaságos, de ez csak magyarul érthető ki belőle: KŰRE. A tűzhelyek mindig KŐből készültek, KŐRE épültek: PAK (tűz) KURA (kőre). Az R hangcsoport – URA – a pakURA ERŐt rejtő, amely kŐRE cseppentve, meggyulladva hŐRE váltható. A szó még az egynyelvűség idején keletkezett, és nem románul. Az viszont igaz, hogy a román nyelvben fennmaradt ez az ősi szó, talán kun nyelvi örökségként, vagy a perzsa, pakisztáni** térségből, ahonnan a rómaiak rabszolgaként elhurcolták őseiket. /*/ Mi az 1970-es években készítettünk olyan jól bevált fűtőcső rendszert, amely az ősi cseppentő tüzelésre volt beállítva és épp PAKURÁval. Persze, mi nem kőre, hanem fémlapra csepegtettük, de akár köre, KŰRE, KURA is lehetett volna. PÖTY-tyenteni, CSEPpenteni, hogy PAKot, POKot azaz TÜZet tápláljon. A cső vörösre izzott fel, oly nagy volt a hőhatás. Lakásban nem, de műhelyben, garázsban kiváló. /**/ Mindkét térség tűzjelentésből indul: PERZSia = tűz országa, PAKisztán = tűztanya, tűzszállás.