PAKOT – Ősi szó tűzjelentéssel. [egyetlen szótárban sem leltem fel] A PAKOT szó P.K – K.P gyökbővítmény: PaK – KoP, kezdetben valószínű a tüzet őrzők neve lehetett. Ez a legfontosabb megbízások egyike volt a kezdetek idején, hiszen a tűznek égnie kellett. A PAKOT tűzcsiholáshoz is értett, tehát ő volt a tüzes ember, a PAKOT. A PAKot szénégetéssel is foglalkozott. A szenet BAKsában, BOKsában égetik. Az így égetett szénnel fémeket olvasztottak. A fémolvasztás Özönvíz előtti, már akkor olvasztottak KÚPkemencékben rezet, vasat, tehát a PAKOT* nagyon régi szó, megnevezés, név. Ám a PAKOT jelenthetett naptól égetett barna bőrű embert is. Székelyföldön a túlsütött, megégett ételre mondják: odaKAPta a tűz. A tüzet PAKolni kellett fával, vagy ahol természetesen előfordult, ott PAKurával is kúrálták. A K hangcsoport – AKO – a pAKOl, vAKAr, pAKUra szavakban. A szóvégi K.T – T.K gyök: KoT – TaK, a tüzet KOTorni kellett, hogy jobban égjen, esetenként beTAKarni az alvó parazsakat önmagukban lassú izzásban hagyva. A BAKsában égő fa is TAKarva, fojtva ég, izzik.
/*/ Nem véletlen, hogy a székelyföldi Farkaslakán, a szénégetők hazájában gyakori a PAKOT családnév. PAKURA – Ásványolaj lepárlásából maradó sötét, sűrű folyadék. [NEM román] A PAKURA szó P.K – K.P gyökbővítmény: PaK – KuP. A PAKURA nem román eredetű szó. Ugyanis a PAK, PÉK, PIK, POK ómagyar ősnyelvi gyökök tűzvonatkozásúak. A PAKura tűzveszélyes, éghető anyag, jól táplálja a KÚPkemencék KOPját azaz tüzét. A K hangcsoport – AKU – a pAKUra lelőhelyi jellemzőjét is mutatja, ugyanis helyenként a föld OKÁdta, a földből kilÖKŐdve jelent meg a felszínen a fekete szutyok. A névadáskor az akkori állapot jellemzői épültek a szóba. A K.R – R.K gyök: KuR – RaK, és a KAR, KUR gyök feketét, sötétet is jelent: KORom, és az utódnyelvekben követ is: ROCK, ROCA stb. De jelenti azt is, hogy KŐRE csepegtetve* égették, mert úgy gazdaságos, de ez csak magyarul érthető ki belőle: KŰRE. A tűzhelyek mindig KŐből készültek, KŐRE épültek, PAK (tűz) KURA (kőre). A paKURA jól KÚRÁlta a PAKot, KOPot, azaz tüzet. Az R hangcsoport – URA – a pakURA ERŐt rejtő, amely kŐRE cseppentve, meggyulladva hŐRE váltható. A pakURA a tűz URA volt, mivel nehezen oltható. Ha begyullad, nehéz ÚRRÁ lenni fölötte. A szó még az egynyelvűség idején keletkezett, és nem románul. Az viszont igaz, hogy a román nyelvben fennmaradt ez az ősi szó, talán kun nyelvi örökségként, vagy a perzsa, pakisztáni** térségből, ahonnan a rómaiak rabszolgaként elhurcolták őseiket.
/*/ Mi az 1970-es években készítettünk olyan jól bevált fűtőcső rendszert, amely az ősi cseppentő tüzelésre volt beállítva és épp PAKURÁval. Persze, mi nem kőre, hanem fémlapra csepegtettük, de akár kőre, KŰRE, KURA is lehetett volna. PÖTY-tyenteni, CSEPpenteni, hogy PAKot, POKot, KOPot azaz TÜZet tápláljon. A cső vörösre izzott fel, oly nagy volt a hőhatás. /**/ Mindkét térség tűzjelentésből indul: PERZSia = perzselő tűz országa, PAKisztán = tűztanya, tűzszállás.