pajzs – Ütést, vágást, szúrást felfogó, a karon viselt védőfegyver. [vándorszó: olasz] A PAJZS szó P.J – J.P gyökbővítmény: PaJ – JaP (j > l: lap). A P hang, a PA ősgyök: védelmet, takarást és ütést jelent a magyar nyelvben. Ezt jól szemlélteti a PAllos – PAjzs szembeálló ellentéte. A nyelv a támadó fegyvert leíró hangokkal a védekező eszköz nevét is megjeleníti. A felaJZott íj nyílvesszői ellen is a JZS párost tartalmazó PAJZSot (z > zs) ajánlja védőeszközként.
A PAJZS szót a nyelvészet olasz Pavia, PAJZSkészítők városa nevéből eredezteti, amely egyben védett helyet is jelentett. De az is az etruszkok ősi nyelvén kapta valaha nevét, védelem céljából építve, a védő elemek elnevezésével egyezésben. PAVIA ősnyelvi név. A PAJZS, mint védőeszköz jóval régebbi PAVIA városánál, a latin népnél, a rómaiaknál.
A PÁVAkakas mintegy takaró – tyúkjait védő – falként terjeszti ki ösztönből farktollazatát.
A VÁPA szintén védő, egy hajlat, mélység, amely összegyűjti, elvezeti a vizet, s megóvja a térséget a mocsaras állapottól. A VÁPA hajlata védi a homorulat mélyén levőt. Az ember farpofái közti takart mélyedést is VÁPÁnak nevezik, ez védi a végbélnyílást. Ezzel az azonos hangokkal képzett PÁVA – VÁPA szerephasonlósága tisztázott.
Énók a könyvében leírja, hogy az Özönvíz előtt már fegyverek készültek, így védőPAJZSok is.
A CzF Szótár kifejti: „Minthogy a pais bajvívási védeszköz, legvalószinűbb, hogy a baj szóval rokon, s eredetileg bajis (bajos, t. i. bajhoz, bajvíváshoz tartozó fegyver) volt, s az ajakhang megkeményítése, és némi rövidítés által alakult belőle a pais v. paizs. Hangi és fogalmi rokonságban állanak vele: pajk, pajkos, és a régies pajktárs, ma pajtás v. bajtárs, továbbá a pajzán, t. i. mind a pajkos, mind a pajzán alapértelemben jelentenek nyugtalankodót, baj-okozót, szilajt, másokat békén nem hagyót, kicsapongót, s ugyan ezt jelenti a tájdivatos bajza, bajzát. Dankovszky szerént paizs olaszul: pevese, spanyolul: paves, románul: pavez, tótul: paveza.”
A PAJZS – ZSJAP teljes átfordítás mutatja, hogy a PAJZS az ütés ZSUJát, SÚLYát védi ki. A páva szónak van köze a védelemhez. A PAJZS szó PA gyöke jelképesen az aPA védő szerepét is kiemeli, aki a BAJtól véd. A szó valaha S hanggal képződött – BAJS, PAJS – amelyben a B hang P-re, és a kiejtésben a zöngétlen S hang zöngés ZS hangra váltott.
A JZS hangcsoport – AJZSO – a pAJZS védő, a pAJZSOs harcos védve van mögötte a felAJZOtt íjakból kirAJZÓ nyílvEJSZŐk ellen, amelyek életét vESZeJtenék. A PAJS JS párosa J.S – S.J alvógyök: JuS – SúJ. Úgy tűnik, hogy a PAJS JUSSnak, JogoS, tehát természetes tartozéknak számított a csatába indulónál. A PAJS kivédte a SÚJtófegyverek ütésének SÚJát (súly). Védett a BAJtól (paj) vagy a BAJ SÚJos részétől: PAJS, PAJZS. A PAJZS, mint védőLAP, kard, dárda, dorong, nyíl, buzogány ellen védte használóját, és kezelési ügyességétől testi épsége, élete függött.