PAJKOS – Jókedvűen, játékosan fürge, szertelen, csintalan. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: ?] A PAJKOS JK párosában benne van JátéKosságra utaló J hang és a K kicsinyítő, amely többnyire a JátéKkal kapcsolatos szavak tengelyhangzója.
A gyereknek, kis állatnak, ameddig kicsi, addig a bujka vagyis a fészek az otthona. Szereti, ha dajkálják, JátéKosan bujkál. A szajkó PAJKOS fiókái is az anyjuk által tajkolt bujkájukban vannak, ameddig kicsik. A felnőttkori PAJKOSság már lehet legényesen duhajkodó, hajkurászó természetű is, ami durvaságra utal. A nőknél a PAJKOSkodás dévajkodó vidámságban nyilvánul meg. A dévajkodás női játékos PAJKOSság, amely abból is látható, hogy a szóban jelen van az ősanyai név: dÉVAj. Épp a szajkó nevéből mutatható ki, hogy a PAJKOS szó ajkakról is szól. Tehát a PAJKOSság az ajkak használatában is megnyilvánulhat. A kisgyerek csacsogó kedveskedő szavai, PAJKOS puszilkodása. A szerelmes nő PAJKOSan AJKOS azaz dévajkodó, JátéKos csókjai, csacsogása mind az AJKainak a PAJKOSsággal való kapcsolatáról szólnak. A PAJKOS szó fordítható: KOS-PAJ, a PAJ – BAJ egyezés (p > b) és KOS – SOK fordítás a p > b (zöngétlen > zöngés) váltással BAJ SOK lesz, ami a PAJKOSság következménye. A méksz szerkesztőI ismeretlen eredetűnek jelölték, pedig érthetően magyarázható magyar kifejezés.