PAD – Ülőbútor. Padlás. Padló. Lapos tetejű domb. [A MÉKSZ szerint: szláv] A jobb megértés végett tisztázandó a PAD, fed gyökök értelmi kapcsolata. A fed szó mondanivalója: a fenti irányból VÉD. A PAD, PADlás, PADolás, PADlózat, az alapot befedő, az alapszinttel kapcsolatos. RátaPAD, befedi.
A talajt befedő víz is az alapig aPADhat. A talajon taposó lábbal taposható a PADló. A PADlón tapos a láb. A talaj, az azon talpaló, taposó, ahhoz taPADó lábbal kapcsolatos. Innen ered a latin pedalum – lábító, taposó, melyet pedálnak mondunk, s amely pedált a gépkocsinál PADlóig nyomunk PADlógáz, PADlófék esetén. Az ülőPAD tulajdonképpen emelt PADolat, mert a PAD szó a fent kifejtettek szerinti alapszint. Ehhez kötődő, ősmag(yar)-nyelvi gyökből idegenbe vetődött, visszajött kifejezések a pedológia – talajtan, a már említett pedál – taposó, lábító, pedikür – lábápolás (két idegenből visszajött magyar eredetű szó: ped – láb, kür – kúra), pedáns – kínosan rendszerető, sarkára álló, lábával parancsolóan a PADlóra dobbantó, feddő – többnyire – nő. A CzF Szótár is ír erről: „Alaphangra és értelemre megegyezik vele a német Boden, cseh puda, lengyel spod, latin fund-us, hellén pnJ-mhn (Boden), szanszkrit budh-na-sz (Boden. Curtius). Eredeti jelentésénél fogva am. alap, fenék, úgy hogy a háztetőben is tulajdonképen ennek fenekét jelenti (padlás K. S.). Ezen alapfogalomból kiindulva, valószinűnek tartjuk, hogy gyökhangja a p, mely, miként általán az ajakhangok (amennyiben nem hangutánzókban találtatnak) valamely puffadtat, dudorút jelent, milyenek különösen a fenekek, az alapok, talapzatok is szoktak lenni. Úgy hogy ap-ad szóban is feneket jelent, és az egész am. a fenékre, alapra száll, mélyed. A persában pá v. páj am. láb, nyom; talap; melylyel egyezik Vullers szerént a zendben pádha, s az ékiratokban páta. Továbbá a persában pácsa am. lábszár. Így ütnek öszve a cseh pod (alá), és puda (pad).” A gyökazonosság a bizonyítéka annak, hogy a szó már az egynyelvűség idején kialakult, és a felsorolt nyelvek ugyanazon forrásból örökölték, az ősmag(yar)-nyelvből.