A szavak elemzésénél az ősnyelvből indulunk ki. Arra kell gondolnunk, hogy a nyelvek szétzilálódása után a kifejezések egy része lemorzsolódott az ősnyelvről, kiestek használatból, de tovább éltek az utódnyelvekben. Így van oly eset, amikor valamely gyök párja már nem szóalkotó a ma is élő ősnyelvben, de fellelhető azonos értelmű utódnyelvi szóban. Ezért az összességre kell figyelni. Például az F.D – D.F gyök: FeD – DeF (f > v: véd). Aki valamit védeni kíván, azt FEDezni próbálja valamilyen módon. A DEF gyök már nincs jelen a mai magyar nyelvben. Ám jelen van az utódnyelvekben: DEFender = védő. Ilyen még sok van. Ha e gyöknél még mélyebbre megyünk, rájövünk, hogy a DEFend magatartás a DÖFendés elkerülését szolgálta. Ha a háború és béke fogalmak nyelvi kifejezései közt keresünk kapcsolatot, rálelünk az ellentéteket kifejező gyökök közt. Figyelni kell a körülírásra, mert ott is felbukkannak a kulcshangok. Példaként a CS.P – P.CS gyök: CSaP – PaCS. A háborúk CSAPAtok közt zajlanak. A CSAtákat összeCSAPÁsoknak is nevezik. Harc, összeCSAPÁs közben a CSAPAtok testi kAPCSOlatba is kerülnek: közeli párbaj, fegyverek CSAPkodnak, CSAttognak, kézitusa stb. Az összeCSAPÁsok közepette egyesek sorsa végképp megPECSÉtelődik. A győztes nagy CSAPÁst mér a legyőzöttre és annak országára. A CSAták, összeCSAPÁsok végén köttetik a béke. A békét egy másik összECSAPással PECSÉtelik meg. A két vezér egymásba CSAPÓ tenyere, a PACSI a PECSÉt. Tehát, a PACSI, a tenyérbECSAPás a béke PECSÉtje volt a kezdetek idején. Esetenként a két egymás tenyerébECSAPó kezet jelképesen átkötötték egy rövid időre valamilyen zsinórral. Ez volt a békekötés. A béke: latinul pacem, angolul peace, franciául paix, olaszul, románul pace, máltai nyelven paċi stb. Mindannyi a kézfogás, tenyérbECSAPás, PACSI szóból eredők. Volt eset, amikor túszt cseréltek. Nagy értékű személyt adtak túszként, néha a király vagy hadvezér a saját fiát adta biztosítékként, hogy nem kezd újra hadi vállalkozásba. Így élt például néhány évet Atilla Rómában túszként. Az ősnyelven a fiakat CSAPOknak is nevezték. A fatörzsből kinövő ágat Székelyföldön ma is CSAPnak nevezik. Az inka király a Nap Fia, az ő nyelvükön: Napu CSAPA. Több eset volt a történelem folyamán, hogy házassággal PECSÉtelték meg a békét. Ez volt a leghatékonyabb békekötés, mert itt a fő béketeremtő tényező a leghatékonyabb PECSÉt a nő, a női nemi szerv, a P-CS- volt, amely lehet békebontó is, de helyreállító is. Minden megnevezés legkevesebb három névadó jellemzőre épül. A PACSE = béke szónak ez a valódi eredete. A szó ily értelemmel ma nincs jelen a magyar nyelvben.