OSZTOVÁTA – Szövőszék. Vetélő. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: szláv] Az OSZTOVÁTA is az OSZ – SZO ősgyökből induló szó. A szo, szó, sző, sző ősgyökök nagy kiterjedésű SZÖvevények induló gyökei: SZÖvet, SZŐttes, SZÓk, SZÖveg mind-mind. Aki látott OSZTOVÁTÁT, amelyet még szövőszéknek is neveznek, ismeri működését, akkor azt is tudja, hogy működése teljesen az OSZTÁS elvein alapszik, hogy VETÉLŐ, VETŐLŐ is kell hozzá, és a MOTOLLA is a szövési eszközrendszerhez tartozik, akkor arra is rájön, hogy tősgyökeres magyar gyökökre épült színmagyar szóval van dolga. OSZTÓVETŐ. A CzF Szótár szerint: „Szabó Dávid elemzése szerént am. osztóváltó, minthogy a fonalakat mintegy osztva váltva szövi egybe.” (Kiem. K. S.) Az SZT hangcsoport – OSZTO – az OSZTÁsra* mutat. Az OSZTOvátán szövik a pOSZTÓt. A különböző minták beállítása, az OSZTÁs, szorzás, összeVETés. Minden szálat az OSZTOtt, és a szálak állandó OSZTÁsát szabályozó nyüst megfelelő oldalára fűznek be. A szövés az OSZTÁs és szorzás műveleteivel kapcsolatos. A lábítónyomásra –, amelyek mozgatása is beOSZTOtt, szabályozott – szétválASZTÓdnak a láncfonalak, és köztük átcsÚSZTAtják a fonalat. Az OSZTOVÁTA termékei pOSZTÓ, SZÖVET, SZÖTtes, VÁSZOn. A POSZTÓ, amely nevében hordozza „szülőanyja” nevét: OSZTÓ – POSZTÓ. Ezek mind az OSZTOVÁTA szót alkotó hangokból, annak vázára épülő szavak. Íme: pOSZTÓváta (posztó), oSZtÖVETa (szövet), oSZtÖveTTES (szőttes), OSZtoVÁtáN (vászon). A székelyföldi Szováta neve is innen vezethető le. A V hangcsoport – OVÁ – jelen van a szÖVÉs, szÖVEt, ÖVEz szavakban. A T hangcsoport – ÁTA – a szövés felvETÉse, vETŐlő, a kÖTŐdés, alkOTÁs szavakban ad képet. A TAFOTA, a könnyű selyem megnevezése is az oszTOVÁTA szóból alakult ki v > f hangváltással: oszTOVÁTA > TAFOTA. Ezt a beszédes, bontható, részeire osztva is értelmes magyar kifejezést mondják szlávnak. Az oSZTovátán SZőTT SZöveTnél, poSZTónál, SZőTTesnél az SZT páros, az SZ.T – T.SZ gyök meghatározó értelemhordozók. SZT – TSZ kapcsolat: az oSZTováta, a szövés rendje, az oSZTás – szorzás műveleteivel állítható be és működtethető. Az ősnyelv és a mai egyenes ági utódnyelve, a magyar nyelv az oSZTás leírásához az SZT párost használja, a szorzáshoz a fordítottját, a TSZ párost: kéTSZer, öTSZör, haTSZor, héTSZer. /*/ Régen minden egyszerű falusi asszony, értett ezekhez. Soknyüstös (nyolc-tíz) szövést is beállítottak. Gyermekkori emlékeim közt még él, a különböző minták beállításánál mennyit számolgattak, OSZTOttak, szoroztak, összeVETettek számításokat, ameddig minden szálat az OSZTOtt, és a szálak állandó OSZTÁsát szabályozó nyüst megfelelő oldalára fűztek be, majd meghatározták a lábítók mozgásrendjét, amelyet kötelezően tartani kellett a minta pontos kialakulása végett.