Ősnyelvi eredetű román szavak

Az elemzéseket nem melldöngető magyarkodásból végzem, hanem tárgyilagos okfejtéssel, mert érdekel a szó eredete.

Ilyenkor félreteendő minden oldalon a nemzeti büszkeség, mert csak a tárgyilagos elemzés elfogadható. Csak, amit nyelvi elemzéssel hangonként, gyökönként igazolni lehet.

 

TACÂM, jelentése: evőeszköz készlet. Ez is ősnyelvi eredetű román szó, amelyre azonban nincs román nyelvi megfejtés. Magyarázat csak magyarul adható.

Az ősnyelv, az első beszélt nyelv. Volt egy törzs, amelynek – mivel nem vett részt a bábeli torony körüli zavargásban – nyelve nem változott, megőrizte az ősnyelvet. Ez a mai magyar nyelv.

A TACÂM román szó alapja a T.K – K.T gyök: TáK – KoT, és az EMŐ hangcsoport. EMŐ = EVŐ.

Az éTEK neve valaha TÁK. Némely utódnyelvben ma is. Az éTEK TÁKolva, KOTyvasztva készült. Addig főzTÉK, ameddig forrt, KOTyogott.

Néha kellett hosszabb FAKALÁNY, amivel KOTorTÁK, kavarTÁK a TÁKot, étKET.

A T.K – K.T gyök: TáK – KoT, ma is jelen van: éTEK, TOKány, KOTor, KOTyog, KOTyvaszt

Kezdetben leginkább KOTahúsból, TIKhúsból, TYÚKhúsból, KOTyvasztottak TÁKot, levest vagy TOKány éTEKfélét. Nincs is olyan ízletes TYÚKhúslevese a világon egyetlen népnek sem, mint a magyar, ha hétszer átbukik a fején, akkor sem.

Az evés más szóval: EMÉs. A csecsEMŐ a csecsből EMI az omló tejet. A felnőtt evő, EMŐ a TÁKot kezdetben tenyérből, majd tányérból, evé, EMÉ a KOToró eszközzel.

Az éTEKet, TÁKot KANÁLlal KÉNÁLták, KÍNÁLták.

A tányér ból FARagott FÚRt, kotort, mélyített DESZKAlap. Nevezték FARFÚRnak is.

A FARFÚRból a TÁKEMŐ eszközökkel ettek. BeleKOTortak, FURKÁLtak velük a FARFÚRon, DESZKÁn tálalt TÁKba, éTEKbe, TOKányba, késsel KECcintették el a nagyobb darabokat.

TÁKEMŐ, KOToró eszközök: kalány, villa, kés.

Az utódnyelvek, köztük a román nyelv megörökölte e megnevezéseket, és nyelvük hangzástörvényei szerint módosultak. Ez természetes következmény. Persze, a nagy melldöngető nemzeti büszkeség nehezen viseli el, de a nyelvek kialakulási törvénye attól még nem változik meg.

TACÂM = TÁKEMŐ – evőeszköz megnevezések román nyelven

SUPA = leves, ezt kezdetben SZIPPAntották náddal, szalmaszállal

FARFURIE = FARagott FÚRt tányér.

FURCULIȚA = FURKÁLÓ villa

CUTIT = kés, KECCintő

LINGURA = kanál, kaLÁN, evés közben kiLENG a kéz LENGŐRE mozog.

A LINGURA szónak románul is van magyarázhatósága: LING = nyalom, GURA = száj

 

A Kárpát-medencét már az Özönvíz utáni első századokban birtokba vették az ősnyelvet beszélő, Jáfet-utód székita, szkíta székelyek, s minden forrásnak, pataknak, hegynek, völgynek nevet adtak a Kárpátok karéján kívül is. Mai napig az a nevük.

A legerősebb bizonyítékok a földrajzi nevek, majd az állatok, növények, a közvetlen élőtér, gazdaság közhasználati tárgyai, s mások is.

Azt tudni kell, hogy minden megnevezés okkal adatott. Semmire nem dobtak rá egy nevet csak úgy.

 

Amikor Isten megteremtette az embert, azt a nyelvet adta neki, amelyet Ő, és a körülötte élő fénytestű fiai beszéltek.

Amikor Bábelnél szétbontotta a nyelvet – akár a fehér fényt a szivárvány ívében – az eredetit meghagyta azoknak ajkain, akik nem vettek részt a bábeli zűrben.  Tehát az angyalok nyelvét nem érintette.

Felbonthatósága ellenére a fehér fény is fennmarad örökre.

Ugyan miért ne őrizte volna meg az eredeti, legszebb, legkifejezőbb nyelvet?