Az utódnyelvi szavak felismerése a kötött mássalhangzó-párosok segítségével Az átlag szemlélőnek is könnyű felismerni az angol szövegben az: uRGency – süRGősség, aNGer – harag, iNGerült, alloTMent – kiosztás, illeTMény, aLTered – megváLTozott, gaRDen (t > d) – keRT, daNCer – táNCos, fliNG – hajít, megleNGetve, hoaRD – felhalmoz, összehoRD, laMP – láMPa, legeND – legeNDa stb.
Szavakat. A román: bâRZoit – boRZolt, bâRLog – baRLang, coTRuţă – keTRec, cuRBure – göRBület, dâMB – doMB, uRGent – süRGős, tiNDe – száNDékozik. De a disciPLina – fegyelmez szóból is tudja, hogy ehhez gyePLő kell (pl > bl, vagy p > b-re váltva: zabla is), és a conseRVa – tartósít, szóból, hogy valaha szárítással (ser), aszalással tartósítottak, heRVasztott, soRVvasztott gyümölcsöt tároltak télire. Az RV páros az áRVa szóban is a heRVadó, soRVadó lelkiállapotot mutatja be, és az áRVaság – sajnos – egy soha vissza nem zöldülő, konzeRVált állapot. Vagy az olasz nyelvben az: aBLuente – öBLítő, allaRMare – láRMát csap, aLTerazione – elváLTozás, amaNDola – maNDula (növ), doRMire – alvás, duRMolás. Az RM páros hanghatás vonatkozású, pl. a moRMol, döRMög, láRMa szavakban is. Az alvó ember jellegzetes hangokat bocsát ki: duRMol. A loMBo – ágyék, a coMB folytatása. De miért loMB a neve az ágyéknak, amely a latin nyelvekben és az orvosi nyelvezetben él tovább? Mivel ágyékban ott a „loMB”, s a szavak alkotásakor a látvány adta az ihletet. Ám ezt az olasz nem tudja. A fent már említett CSALÁN ősnyelvi nevei is szétterjedtek. Bizonyíték az RT, RZ, PR, RG kötött mássalhangzó-párosok jelenléte a magyar (ősnyelvi) áRTó, éRZő, koPRó (kop – pok = tűz), süRGő, és utódnyelvi szavakban: uRTica, oRTie, uRZica, pokRZywa, koPŘiva, isiRGan ősnyelvi azonosítóként. Itt megemlíthetjük azokat a szavakat, amelyeket a hivatalos nyelvészet szerint a szlávoktól örököltünk. Egyetlen szláv eredetű szava sincs a magyar nyelvnek, egy fia szó sem, hanem épp fordítva. Az összes mezőgazdasági szakkifejezéseket, a szerszámok neveit a magyar nyelvből örökölték meg a szláv nyelvek, mivel a magyar nyelvben mutathatók ki a szókialakulás lépcsőzetes fokozatai, a névadó jellemzők nyomán. A szótárban a címszavaknál az asztag, kasza, kapa, lapát, borona, gazda, de a család, vacsora, vecsernye, varkocs, medve és más szavak elemeikre szedve bizonyítanak.