Talán, nagyképű kijelentésnek tűnik némelyek előtt, de a ma is élő ősnyelv, a magyar nyelv és az abból kiágazó utódnyelvek közt óriási a különbség. Összehasonlításképp egy hasonlat: egyik oldalon a magyar nyelv, mint a legnemesebb aszúbor – a másik oldalon az utódnyelvek, mint közönséges csiger, máslás, kapásbor.
Az utódnyelvek egyike sem birtokol minden – ember által kiejthető – hangot. Eme hanghiányos alkatból eredően mindannyi fogyatékkal élő nyelvnek minősül. Olyanok, mint a béna ember, aki megtanult élni hiányosságaival.
Mivel nem élő nyelvek, így szavaik alkotó elemeinek – ősgyök, gyökszó, hangcsoport – értelmét, mondanivalóját nem ismerik. A szavak csak beszáradt lárvaként vannak jelen ama nyelvekben, és elő- vagy utóképzőkkel teszik érthetővé, használhatóvá, mozgathatóvá azokat.
A magyar nyelvet kifejezéseinek egy fogalmi körön belüli sokasága, ezek árnyaltsága, árnyalhatósága, minden „parányi különbség, érzelmi rezdülés” (G.B.Shaw) kifejezhetősége emeli a többi nyelv fölé.
A kisgyerektől a szülő azt várja, hogy beszélni és járni kezdjen. Természetes, hogy e két cselekvésre volt legtöbb egyszavas kifejezése az ősnyelnek, s ebből eredően a magyar nyelvnek is. A mozgásra kb. 15.000 egyszavas kifejezés, s a beszédre is megközelítőleg.
Hogyan lehetséges ez?
A titok: az igekötők, amelyek szervesen összeépülnek az igével. Ugyanis nem mindegy: bemegy, kimegy, felmegy, lemegy, rámegy stb. Vagy kibeszél, bebeszél, felszól, beszól, felszólít, beszólít, felkiált, rákiált stb. Ha a régies nyelvezetet, a Kazinczy nyelvújítása után kisodródott félmúlt, folyamatos jelen, dallamos jövőidő alakzatokat – bemene, beméne, béméne, bemenénd, bémenénde, felszóland, kiszóland, beszólítánda, kibeszélendé, rákiáltand, átbömbölend stb. – is használjuk, talán 30 ezer szó is összejöhet mindkét fogalomra külön-külön.
Van-e oly nyelv, amelynek ennyi szó van birtokában? Talán az összesnek együtt!
Hozzátenném: az lenne nagyképűség, ha a mai magyar nyelvből épültnek vélnénk az utódnyelveket, mert ez így nem is igaz. Az is téves vélekedés, hogy a világ különböző részein fellelhető magyar nyelveredetet mutató szavak azt igazolnák, hogy valaha magyarok uralták az egész Földet.
Ez sem igaz így.
A valóság: volt egy ősnyelv, a teremtés nyelve, amely az ember megteremtésétől Bábelig eltelt kétezer év alatt épült fel az akkor élt egyszerű emberek ajkain, s természetes, hogy e nyelv betöltötte, uralta e tekintetben a Földet. Még Bábel után is különböző törzsek jelentős néptömege élt szerte a Földön, amely e nyelvnek különböző tájnyelvi formáit beszélte.
Az ember által minden addig észlelt, megismert lényre, tárgyra, jelenségre, cselekményre kialakult, azok tulajdonságait, jellemzői árnyaltságait leíró, színező szókészlete.
A teremtés nyelvében minden ősgyök, gyökszó, hangcsoport, teljes szó oda-vissza forgathatóan értelmet hordozó nyelvelemként volt jelen. Minden lény, tárgy, jelenség, cselekmény, azok tulajdonságai, jellemzőinek árnyaltságai oda-vissza irányú vagy átforgatott hangból álló szavakkal, megnevezésekkel volt kifejezhető.
Ami CSAVARt az FACSARt (v > f) is. CSaVaR – FaCSaR hanváz: CS-V-R – F-CS-R
A SZIGORÚ lehetett RIGUROSZ. SZiGoRú – RiGuRoSZ hangváz: SZ-G-R – R-G-R-SZ
A REPESŐ madár PESŐRE, ebből a román PASARE = madár. RePeSő – PeSőRe – PaSaRe hangváz: R-P-S – P-S-R – P-S-R
A szép DERMA (bőr) jó MEDERben tartja a testet. DeRMa – MeDeR hangváz: D-R-M – M-D-R
VACSORA idején folyt a vidám CSEVERE, REGGEL eREGELve indultak útnak.
VaCSoRa – CSeVeRe hangváz: V-CS-R – CS-V-R
ReGGeL – eReGeL hangváz: R-GG-L – R-G-L
A szavak hangvázai igazolják eredetűket.
Olyan önmagában létező, kívülről semmilyen segítséget nem igénylő, élő, szószülő nyelv volt, amely minden – ember által kiejthető – hangot birtokolt. E hangokból épültek fel e – végtelen, határtalanságig szóalkotó képességgel, készséggel rendelkező – nyelv szavai.
E teremtés nyelvének felsorolt jellemzőit örökölte a ma is élő ősnyelv, a magyar nyelv.
Mi nincs jelen a mai magyar nyelvben az ősnyelvből?
Azok a nevek, megnevezések, amelyeknek viselőitől a Vízözön utáni megváltozott életkörülmények miatt eltávolodtak e nyelv beszélői. Ám azok a szavak is élnek az utódnyelvekben, és visszahozva gyöknyelvészet alapú elemzésre, felismerhetők eredeti alakzataik, mondandójuk. Ennek ellenére jelen vannak oly szavak, amelyek kötődnek azokhoz, de csak gyökelemzéssel döbbenünk rá a volt valóságra.
ROZMÁRok ma nincsenek jelen a magyar élettérben. Az ősnyelvet beszélő ember viszont megfigyelte, hogy a ROZMÁRok egymás közti vízi harcaikban mily nagy lármás – képletes és valós – felfordulást követnek el. Kint a jégen viszont a jegesmedvékkel. Innen ered a RAMAZÚRI szó, amelyet a nyelvészet német, francia és más nyelvekből eredőként jegyez. Jelentése: felfordulás, lármás veszekedés. A szavak hangváza bizonyítja eredetét.
RoZMáR – RaMaZúRi hangváz: R-Z-M-R – R-M-Z-R
A szó tehát ősnyelvi örökség és az eredeti képbe visszahelyezve tökéletesen érthető.
Az ősnyelven beszélő ember megfigyelte, hogy van egy lusta, lomha mozgású állat, amely hanyagul RÁHAJOL az ágra, s ott tétlenkedik. E jellemzője nyomán elnevezte LAJRÁRnak. A mai magyar élettérben nem élnek LAJHÁRok.
LaJHáR – RáHaJoL hangváz: L-J-H-R – R-H-J-L
Az őskorban nagy MÁLHÁkkal utaztak a kereskedők. Az ilyen MÁLHA csak úgy LOMHA kötésben állt, mielőtt a HAMÁL hátára dobták. HAMÁLnak nevezték a tehercipelő tevét. Ma utódnyelvi neve h > k módosulattal: CAMEL, azaz KAMEL. De HAMÁLnak nevezik törökül a hordárt is. E szót a román nyelv is megörökölte.
MáLHa – LoMHa – HaMáL – KaMeL hangváz: M-L-H – L-M-H – H-M-L – K-M-L
A DEFENDER ősnyelven VÉDŐt, FEDEzőt jelentett. Ez sincs jelen a mai magyar nyelvben. Az utódnyelvek örökölték, de azokon nincs gyökelemzési lehetőség, mert a gyök fogalma ott ismeretlen. Tehát a szó összetevői nem hordoznak értelmet azokon a nyelveken.
Az ősnyelvi DEFEND szó azt jelentette, hogy FEDEND azaz VÉDEND (f > v) valamitől, ami esetleg megDÖFENDene. A szókezdő a D.F – F.D gyök: DöF – FeD. A DEFendés a DÖFendés elleni FEDezet, VÉDelem. E jelentést hordozta az ősnyelven.
DeFeND – FeDeND – DöFeND – VéDeND hangváz: D-F-N-D – F-D-N-D – D-F-N-D – V-D-N-D
Minden utódnyelv ősnyelvi elemekre épül, így minden utódnyelvben fellelhetők az ősnyelvi, azaz magyar nyelvi gyökök, csak rá kell keresni.