Úgy tudjuk, a növény Kolumbusz új világi rablókalandor hadjáratai után jelent meg Európában. Sokak szerint soha nem volt addig magyar neve. Ezt elfogadják azok, akik a magyar nyelvet az úgynevezett honfoglalástól számítják. Egy rétegnek megfelel ez a megállapítás. Azoknak, akik vallják a nagy glatzi megvilágosodási tételt, miszerint a magyar nép makogva érkezett a Kárpát medencébe, és beszélt nyelvének 70%-át a megérkezése után lopkodta össze „a sokkal műveltebb szlávoktól”. Reméljük, egészségükre válik tudatlanságuk, mert az ma menő. Aki viszont – a rengeteg nyelvi bizonyíték birtokában – biztos abban, hogy a magyar nyelv a teremtés nyelve, az tudja, hogy a növény jelen volt az emberi történelem hajnalán is az első ember életterében, és megnevezte azt jellemzői alapján. Az Özönvíz felforgatta a földi rendet, s így a növény nem jelent meg az Európának nevezett földrész növényvilágában. Elfogadható, hogy a tengeren túlról hozták be. Mai megnevezéseit – burgonya, krumpli – francia, német eredetűnek mondják. Ám ezeknek a nyelveknek nincs saját gyökrendszerük, kizárólag az ősnyelvi gyökrendszerre építkező fogyatékos nyelvek. Még saját szavaik alkotó elemeire is alig van magyarázatuk. Azoknak teljes megfejtésű kielemzését, a bennük rejlő ősnyelvi értelemhordozó elemek segítségével csak a ma is élő ősnyelv, a magyar nyelv segítségével lehet elvégezni. Amikor a magyar élettérben újra megjelentek a régen létezett növények, a magyar nyelv nem adhatott más nevet azoknak, mint valaha a kezdetben, mivel ugyanazokra a jellemzőkre, ugyanolyan névalkotó készlettel bírt. Sem a PITYÓKA, sem a KUKORICA, sem a PAPRIKA nem kaphatott más nevet, mint valaha az ősiségben – a jellemzőik szerintit. A BURGONYA, KRUMPLI lehetnek új keletű nevek. Ám a franciától, némettől hiába várnánk magyarázatot a BURGONYA, KRUMPLI nevekre, mivel még a gyökszavaikra sincsen magyarázatuk. De lehet próbálkozni. A magyar elemzés itt alább: BURGONYA – Krumpli. [francia] A BURGONYA szó a B.R – R.B gyökre épül: BuR – RuB. Ismert tény, hogy a Föld legfelső BURokrétege termő, csak ez alkalmas termesztésre. A gyök az ősnyelvben vörös értelmet is rejtett, de volt POR, PÓR jelentése is. A BURok, a ROPpanó, PORhanyó rög a termőföld. EuRÓPa, JóROPa, PORa, RÖGe, földje. Valaha az ősnyelven a BURgonok, BURgundok földjének ez volt az alap jelentése. A holland származású, dél afrikai földművelő telepesek is ezért viselik a BÚR megnevezést. Ők a Földgolyó termő BURkának, PORának PÓRnépe. Az RG hangcsoport – URGO – a szORGAlom, kÉRGEs, sÜRGŐ, pÖRGŐ, fÜRGE szavakban a mAGRÁrok földművelők jellemzőit leíró. Az RG páros, mint R.G – G.R gyök: RöG – GöR, szintén a GÖRdülő RÖGökről beszél, de a GÖRdülő, foRGó, göRGő, pöRGő gumókról is. A G.NY – NY.G gyök: GoNY – NYoG, a burGONYa a szeGÉNY ember legfőbb eledelévé lépett elő az újbóli felfedezésekor. Lisztes, pépesre főtt gumója finom ételalapaNYAG. Az NY hangcsoport – ONYA – a burgONYA szóban jelenthette a felső magtermő bogyójának keserű fANYAr, vONYÁr ízét, ami nem ehető, mivel mérgező is. A föld alól előbÁNYÁszott gumókból főve, de pecsENYE mellé serpENYŐben sülve is, kitűnő eledel készül ÍNYEnceknek. Készíthető belőle pépes porhANYÓ étel. A jó kENYÉrbe is jár burgONYA. A burgONYA tavasszal kezd fONNYAdni, nem eltartható évekig, mint a gabona. RG – GR kapcsolat: a buRGonyát kezdetben, de ma is a maGRárok termesztették. KRUMPLI – Burgonya. [német] A KRUMPLI K.R – R.K gyökbővítmény: KöR – RoK. A KRUmpli KÖR keresztmetszetű gyökérgumós termésű. A KRUMPLI szóban három kötött mássalhangzó-páros van: KR, MP, PL. A KR hangcsoport – A/KRU – a mAKRAnc, szIKRA szavakban kellemetlen ellenálló alkalmatlanság vagy csípő égetés értelmű. Megtörténhet, hogy ez a KeseRű benyomás a KRUMPLI tényleges maghozó termésének, a szárán levő bogyónak a kóstolása nyomán alakult ki, amely kellemetlen KeseRnyés ízű, evésre alkalmatlan, sőt mérgező. Az MP hangcsoport – UMPI – kellemes hatást keltő, IMPOnáló ízérzet kifejezője, amely a gyökérgumóból készült pOMPÁsan körített étkek ízlelése nyomán alakult ki. A táplálékok közül ilyenek: kOMPÓt, pEMPŐ, de tetszetős, látványra kellemes dolgokat is leíró, mint: lÁMPA, csEMPE és mások. A krUMP(l)I esetében beékelődött egy L hang, amellyel létrejött a PL páros, s amely a gumó táPLáló tulajdonságát emeli ki. A KRUMPLI szóban tehát sűrítve jelen van a felső bogyótermés kellemetlen (mérgező) kesernyés íze (a/kru), tulajdonsága, jellemzője, de benne foglaltatik a gyökérgumó IMPOnálóan (umpi) kellemes íze is. A PL hangcsoport – UmPLI – a gondoskodás, irányítás, tÁPLÁlás gondolatkör értelemadó eleme. Ilyen értelmű a krUmPLI, csÉPLŐ, csAPLÁr szavakban. Ha elfogadnánk, hogy német nyelven nevezték KRUMPLI névvel, akkor sem tudták elkerülni az ómagyar ősnyelvi névalkotás szabályait és kizárólag annak gyökszavaiból alkothatták meg, mivel a német nyelvnek nincs saját gyökrendszere, csak amit megörökölt az ősi anya-nyelvéből! Mégis azt kell mondanunk: ez a szó, ez a megnevezés talán még az ómagyar ősnyelven alakult ki, de időközben kiesett a magyar nyelvből, ám fennmaradt más utódnyelvben, majd a növény újkori megjelenésekor visszatért a nyelvbe. Viszont – és ez bizonyító erejű! – csak a mai magyar nyelven lehet szóelemzéssel megállapítani a megnevezés mondandóját! Egyetlen könnyen érthető magyar neve a P.TY – TY.P gyökre épülő PITYóka, amely a középkor végi újbóli megjelenésekor bigyó, bogyó szavak alapján is képződhetett. Bővebben a pityóka címszónál. KR – RK: a KRumplinak beRKenye nagyságú maghozó gyümölcse van, ami KeseRű és méRGező (k > g). MP – PM: a kruMPliból PoMpás ételek készülnek. PL – LP: a krumPLi sütéssel, főzéssel feLPuhítva ehető, így táPLáló.
/*/ Ilyen az EGREs (k > g) szóban, ahol a bogyó UGRÁndozó tulajdonsága mellett a savanyúságát is jelöli. Az utódnyelvi alakokban csak a savanyú, KeseRnyés értelmét vitte be. Például a spanyol AGRIo, francia aIGRE, mind savanyú. A román ACRU (akru) hasonló KRU ízérzet. PITYÓKA – Burgonya. [?< > pityke] A PITYÓKA, neve is a P.T – T.P gyökből indul: PiT – TáP (p > f), lágyított T hanggal. Tulajdonképpen ez a közérthető, igazi magyar neve a növénynek. Ez az ősi gyökszó, amelyből indult. A növény középkor végi újbóli megjelenésekor a magyar nyelv ugyanolyan névképző eszközzel bírt, mint az őskorban, és nem adhatott más hangokkal nevet, mint régen, a növénnyel való első találkozáskor: pit, pity, poty, PITYÓ, bigyó, bogyó, mivel az alapvető jellemzőkből indult ki. Ez volt egyik ősnyelvi neve is, és a névadó jellemzők örökérvényűek. Erről még a krumpli címszónál. Mivel nincs új a nap alatt, így hozzátartozik az igazsághoz, hogy a valaha volt egyik ősnyelvi neve is a P.T – T.P gyökből: PaT – TaP indult. E gyökkel több nyelvben is jelen van: angol potato, német kartoffel (p > f), svéd potatis, olasz patata és mások. Azonban ezekben a nyelvekben nem mond semmit a gyök, nem adható átfogó magyarázat a név kialakulására, míg a magyar nyelvben arra is rámutat: PaT – TáP, hogy ledobva PATtog a talajon, és TÁPlálkozásra alkalmas. Gyökérgumója bogyó, bigyó, ez utóbbi b > p és gy > ty hangváltással: PITYÓ, amely kicsinyítővel PITYÓKA. A PITYÓKAgumó, ha lePOTTYantják felPATtan. A TY hangcsoport – ITYÓ – a pOTYOg, pÖTYÖg szavakban lecsöppenő, lekoppanó jelenséget és az általa hagyott nyomot jelöli. Amire rápOTTYAn valami pÖTTYÖt hagy maga után. Ami könnyen mozog, az kOTYOg, lÖTYÖg. A pITYÓka is könnyen gördülő. A TY.K – K.TY gyök: TYóK – KóTY, a piTYÓKa szárán levő tulajdonképpeni bogyótermés, amely mérgező hatású, KÓTYagosító, piTYÓKosító. Talán innen is eredhet az italos részegségre mondott piTYÓKos jelző. A K hangcsoport – ÓKA – kicsinyítő is, de a kisgyerEKEk mÓKÁs, játÉKOs kedve nyomán sokszor használják játéknak a pityÓKÁt: lepottyantják*, gurigáznak vele stb.
/*/ Szülőfalumban egy gyereket erről neveztek el Pitypotty-nak, s haláláig viselte e jelzőt.