Példának a KŐ ősgyököt hozom fel. A KŐ, KŰ, KÜ így használatos ma. De az őskorban a tűzhelyeket KŐből építették meg. Ma is raknak tűzhelyet kiránduláskor KŐből egy KÖrbe. A KŐ beépül a KAtlan, KÁlyha, KEmence, KOhó, KOnyha, KOvács stb. szavakba. Lefordítható különböző nyelvekre, és figyeljék meg: ugyanezzel az ősgyökkel épül minden nyelvben? És minden nyelvben ugyanúgy nevezik a KÖvet, mint a tűzhely gyökszavát?
A KATlan szó zárt tűzhelyről szól, melynek KATTanó ajtaja vagy teteje van. A KÁLYha LY hangja lágy értelmet ad, mintha egy kehely lenne, mely HŐt bocsát ki, ezt jelenti a HA gyök, de az LYH páros hangjaival alkotjuk a HeLY szót. A KÁLYHA tűzHeLY. A KEMENCE KEMÉNY építmény, de kedveNC is, mert ott sok finomságot sütnek. A KOHÓban olvasztanak, oda nagyobb HŐ kell ezért KOHOlják levegővel. A KOvács KOvaKŐvel gerjesztett tüzet, majd KAlapáccsal ácsolta a vasat. A KOnyha a tűz és eNYH helye. Lehet, hogy ezekre nem is figyeltünk eddig.
A KŐ KŰ, KÜ szavunkról még. Vannak az ember életében (talán inkább voltak, mert ma semmibe veszik) olyan jelentős ESemények, amikor életre szóló, egész életére kiható fogadalmat tesz, és az oly KEmény ellhatározást, elKÖtelezést KÖvetel meg, amely csak a KŐ, KŰ, KÜ KEménységével szemléltethető. Az ilyen ESemény az egyik legmagasztosabb pillanat a becsületes ember életében. Nem ESet, hanem ESemény, ES-EMÉNY, melynek megtörténte előtt KE-MÉNY elhatározás születik a szívben. Az ezt Követően tett fogadalmához akár élete árán is ragaszkodik.
Ezt úgy nevezik: ESKÜ. Ehhez tartották magukat a történelem hősei, akik minden más hibáik ellenére, ama nagy ESeményen adott KÜhöz hasonlítható KEmény szavukat akkor is megtartották KÖtelességszerűen, ha meg KEllett halniuk. (Milyen volna, ha ma is tartaná mindenki adott szavát?!
Sajnos mára felhígult a világ. Nem a KŐ, KŰ, KÜ, KÖ a példa, hanem az iszap, a sár.) Nos, látható: a KŐ, KŰ, KÜ, KÖ ősgyök jelen van nyelvünkben lépten-nyomon fontos szavainkban, csak nem figyelünk rá. De ilyen a többi is.