Köszönet Olvasóimnak a gyűjtésben nyújtott segítségért Az ősgyökök egy- vagy kéthangosak. A magánhangzó érzet-, érzés-, érzelemkifejező ősgyök. Némely folyékonyan, végtelenül ejthető mássalhangzók önmagukban is ősgyökök: R, S, SZ, Z, ZS. A kéthangos ősgyök meghatározó vázhangja a mássalhangzó. A kéthangos ősgyökök megfordíthatók, esetükben a magánhangzó (önhangzó) változhat, e változás színezi a szót, és az önhangzó jelentésbeli jellemzői változtatják az értelmet. Némelyik ősgyök (két hang) olyan ellentétes értelem megjelenítésére is alkalmassá váló kezdeti nyelvi képződmény, amely gyökké (három hang) bővülve képes megmutatni, leírni világosan a szögesen szembenálló ellentétes értelmeket is. Ha a hangképzés a nemzés, akkor az ősgyök a fogamzás, a gyök pedig a már megkötött bizonyosság. Az ősgyök még mindkét irányba indulásra nyitott. A fogamzáskor eldől: fiú vagy lány, ám a szülésig még nem világos. Vegyük alapul a P hangot. A vele épülő ősgyök: PE – EP, vagy más önhangzókkal. A P hang egyik szerepe: felület takarása, és bárminő védelem leírása, megjelenítése. Ősgyökként bármely hangzóval felülettakarót, védőt is jelenthet: PÁc, PAdló, PAjzs, PArlag, PÁzsit, PEhely, PErmet, PElenka, lEPEdő, tAPÉta, APA stb. A P hanggal nevezi meg a kisbaba a vizet: PÜ, AP, EP stb. A VÍZ is takaró, elfed, eltakar, véd kisebb-nagyobb területeket. A PA, PE, PI, PÓ tehát gyökké alakulva jelenthet vizet is: PATak, PIAVé, PÓ, IPOLY, ePED stb. A PA, PE, PI, PO gyökké alakulva megjelenítheti az ellenoldalt, a tüzet is: PARázs, PERzsel, PIRul, POKol, PÁKa stb. Ősgyökök, amelyek ma is értelemmel bírnak és használatosak a mindennap beszélt magyar nyelvben a, á, ács, ad, ád, agg, ág, agy, ágy, ah, aj, al, ál, áll, ám, ár, ár(tű), ás, ász, át, az, áz ba-ba, bá, be, bé, bő, bú, bű ci-ci, co, csá, cső da-da, di-di, de, dú e, eb, ég, ég (ige), éh, eh, ej, éj, ék, el, él, (vágó)él, én, ép, épp, ér(int), (vér)ér, ér(ték), és, esz, ész, ét, év, ez fa, fi, fő, fő(víz), fú, fű, gá, gi, gyí, gyű ha, há, he, hé, hí, hó, hő, hú, hű, így, íj, ím, ín, íny, ír, is, isz, itt, ív, íz jé, jó, jő, jú, ka-ka, ké, kő (kell), ki, kő, kű lá, le, lé, ló, lő, lú, lű ma, má, me, mi, mú, mű, na, ná, ne, né, ni, no, nő(ige), nő, nű nye, nyű, nyű(ige) ó, óh, ok, ól, oly ón, orr, ott, óv öb, öcs, ők, öl, öl(fn), ön, őr, ős, össz, ősz, öt, ő, őt, öv, őz pa-pa, pá, pi, pú, pü r, folyékonyan, hosszan ejtve: rrrrr (pörög), rá, rí, ró, rú, s, folyékonyan, hosszan ejtve: ssssss (susog), se, sí, só, sz, folyékonyan, hosszan ejtve: szszszszs (sziszeg), sze, szí, szó, sző, szú, szű , ta-ta, te, ti, tó, tő, tű, ú-ú-ú, úgy, új, ujj, un, úr, út, Úz, ügy, ük, ül, űr, üt, űz, ví, vő, z, folyékonyan, hosszan ejtve: zzzzz (zizeg), vagy (vele létrejövő) zi, ze (g) zs, folyékonyan, hosszan ejtve: zszszszs (zsizseg), zsi, zse Több mint 190 egy és kéthangos ősgyök. Valamennyit önálló szóként használjuk a mindennapi beszédben. Az összes utódnyelveknek alig van több, mivel ez a magánhangzók számától függ. A magyar nyelvnek 14 magánhangzója van, az utódnyelveknek általában 5.