Az ősgyökök egy- vagy kéthangosak. A magánhangzó érzet-, érzés-, érzelemkifejező ősgyök. Némely folyékonyan, végtelenül ejthető mássalhangzók önmagukban is ősgyökök: R, S, SZ, Z, ZS és mindannyi hangutánzó. A kéthangos ősgyök meghatározó vázhangja a mássalhangzó. A kéthangos ősgyökök megfordíthatók, esetükben a magánhangzó (önhangzó) változhat, e változás színezi a szót, és az önhangzó jelentésbeli jellemzői változtatják az értelmet.
Minden ősgyök (két hang) olyan nyelvi képződmény, amely csak sejteti, hogy mássalhangzójának két értelmi végletet megjelenítő képességéből eredően melyik juthat érvényre, miután háromhangos gyökszóvá bővül.
Ellentétes értelem megjelenítésére is alkalmas, képes megmutatni, leírni világosan a szögesen szembenálló ellentétes értelmeket.
Képletesen: ha a hangképzés a nemzés, akkor az ősgyök a fogamzás, de a nemek ismerete nélkül. A gyökszó már a két ellentétes nem megmutatkozása. Az ősgyök mindkét irányba indulásra nyitott. Ez a fogamzás pillanata. A fogamzáskor eldől: fiú-lány, ám a szülésig nem világos. A gyök már a bizonyosság, hogy mely értelmi oldalt képviseli.
——————————————————————————————————————————————————-
Minden ősgyök magában hordozza az ellentétek – mindkét oldal – megjelenítésének csíráját. Igazi mondandója a továbbiakban gyökké alakulva lesz nyilvánvaló, abban mutatkozik meg valóban, hogy mely oldalt jeleníti meg.
——————————————————————————————————————————————————-
Vegyük alapul a P hangot. A vele épülő ősgyök: PE – EP, vagy más önhangzókkal: PI – IP, PÜ – ÜP stb.
A P hang felületvonatkozású is. Egyik szerepe: felülettakarás, bárminő védelem leírása, megjelenítése. Ősgyökként, hangcsoportként bármely hangzóval védőt felülettakarót is jelenthet: PÁc, PAdló, PAjzs, PArlag, PÁzsit, PEhely, PErmet, PElenka, lePEdő, lEPedő, taPÉta, tAPéta, APa, aPA stb. A tAPéta, taPÉta, mint védő, takaró, lekAParható, lekaPArható.
A kisbaba P hanggal nevezi meg a vizet: PÜ, AP, EP, EPÜ stb. A VÍZ is takaró, elfed, eltakar, véd kisebb-nagyobb területeket: véd > vad – dav, d > t: tav – vat, aka = aqua (takar) és mások.
A PA, PE, PI, PÓ gyökké alakulva jelenthet vizet: PATak, PÁRa, PIAVé, PÓ, IPOLY, ePED, aPAD, POszáda (kútfő – szád = nyílás), vagy POSZáda (szípható vizet áda), IPOLY, toPOLYa, POCSolya (mind folyadék) stb.
Ám a PA, PE, PI, PO gyökként leírja az ellenoldalt, a tüzet is: PARázs, PERzsel, PÉK, PIKírt, PIRul, POKol, PÁKa stb.
Ősgyökök, amelyek ma is értelemmel bírnak és használatosak a mindennap beszélt magyar nyelvben
a, á, ács, ad, ád, agg, ág, agy, ágy, ah, aj, al, ál, áll, ám, ár, ár(tű), ás, ász, át, az, áz
ba-ba, bá, be, bé, bő, bú, bű
ci-ci, co,
csá, cső
da-da, di-di, de, dú
e, eb, ég, ég (ige), éh, eh, ej, éj, ék, el, él, (vágó)él, én, ép, épp, ér(int), (vér)ér, ér(ték), és, esz, ész, ét, év, ez
fa, fi, fő, fő(víz), fú, fű,
gá, gi,
gyí, gyű
ha, há, he, hé, hí, hó, hő, hú, hű,
így, íj, ím, ín, íny, ír, is, isz, itt, ív, íz
jé, jó, jő, jú,
ka-ka, ké, kő (kell), ki, kő, kű
lá, le, lé, ló, lő, lú, lű
ma, má, me, mi, mú, mű,
na, ná, ne, né, ni, no, nő(ige), nő, nű
nya, nye, nyű, nyű(ige)
ó, óh, ok, ól, oly ón, orr, ott, óv
öb, öcs, ők, öl, öl(fn), ön, őr, ős, össz, ősz, öt, ő, őt, öv, őz
pa-pa, pá, pe-pe, pi, pú, pü
r, folyékonyan, hosszan ejtve: rrrrr (pörög), rá, rí, ró, rú,
s, folyékonyan, hosszan ejtve: ssssss (susog), se, sí, só,
sz, folyékonyan, hosszan ejtve: szszsz (sziszeg), sze, szí, szó, sző, szú, szű,
ta-ta, te, ti, tó, tő, tű,
ú-ú-ú, úgy, új, ujj, un, úr, út, Úz,
ügy, ük, ül, űr, üt, űz,
ví, vő,
z, folyékonyan, hosszan ejtve: zzzzz (zizeg), vagy (vele létrejövő) zi, ze (g)
zs, folyékonyan, hosszan ejtve: zszszszs (zsizseg), zsi, zse
Több mint 190 egy és kéthangos ősgyök. Valamennyit önálló szóként használjuk a mindennapi beszédben. Az összes utódnyelveknek összesen alig van több, mivel ez a magánhangzók számától függ. A magyar nyelvnek 14 magánhangzója van, az utódnyelveknek általában 5-7.