Ősmag(yar)-nyelvi szavak
OROSZLÁN – Afrikában és Dél-Ázsiában élő, macskaféle nagy ragadozó állat. [A MÉKSz szerint: nk: török] Az erős állat régies megnevezése az urusz, orosz. Úgy néz ki, mintha külön kapta volna a megnevezését az állat első, majd a hátsó fele. A hímoroszlán sörényes nyaka, első lábai, marja erősnek látszó, de a hátsó fele ezekhez mérten nyeszlettnek tűnik. Így lett oroszlán. A török aslan, vagy régiesen arslan az ősmag(yar)-nyelv származéka. A CzF Szótár szerint: „Mi e szónak eredeti jelentését illeti, legvalószinűbb, hogy nevét ezen állatnak ragadozó (orzó) tulajdonságától vette, ámbár azt is lehetne gyanítani, hogy az ordít igével áll fogalmi viszonyban. […] s ugyan ilyesmit sejtünk a magyar orozlán és oroz között, mi szerént orozlán annyi volna, mint orozló, részesülő az elavult orozol (ragadoz) tözsöktől.” Az erős, ordító oroszlán ismert jelenség, viszont nem valószínű, hogy az oroszlán megnevezése pillanatában már ragadozó volt, hiszen a szó tengelyében levő szl párossal alkotható a szelíd szó! Hasonlóan a tigrishez, melynek gr párosával egyetlen erőszakos szót sem találni a magyar nyelvben. A nyelv történelmi valóságrögzítése nem felülírható!