ORGONA1 – Fújtató, soksípú, nagy fúvós hangszer. [NEM latin < görög] Az ORGOna szó az OR – RO ősgyökkel indul, azonban az ORG hangcsoport O hangja, mint elugrott hangzó visszahelyezhető a két mássalhangzó közé: RoG – GoR. Minden fúvós hangszer mélyen érzelemre ható, mivel a kebel mélyéről induló légtömeg szólaltatja meg. Ebben nem kivétel az ORGONA sem, mert őse szintén sorba helyezett sípokból állt, és a kebel mélyéről feltörő, szájjal fújt –, a sípokon átcsORGÓ, csORoGÓ – légtömeg szólaltatta meg. Az ORGona esdőn KÉRő, ünnepélyes lágy folyamként suhanó hangja, érzelmeket mélyen felkavaró, felajzó, felröpítő hatást kiváltó hangszer. Az RG hangcsoport – ORGO – mutatja, hogy a legmagasztosabban kavARGÓ, fennkölt emberi érzelem, az IRGAlomérzet kiváltására képes. Egyike azoknak a fúvó hangszereknek, amelyeket imádati helyeken használnak, mint mély lelkiséget kifejező dallamok lejátszására legalkalmasabbat. A G.N – N.G gyök: GoN – NoG, az orGONa oly hanGON kísér, amely megiNOGtatja, elriNGatja az érzelmeket. Az N hangcsoport – ONA – jelen van a zENE, ÉNEk, dANOl szavakban. A CzF Szótárból: „Nagyobb és kisebb fa és czin sipokból öszveállított hangműkészület, melynek sípjai úgy szólnak, ha a velök öszveköttetésben levő, és nyomkodott tömlőnek levegője beléjök megy, hangjainak zengedeztetése pedig billentyük által eszközöltetik. Mint fölséges, és ünnepélyes hangszernek rendesen a templomokban van helye, s főrendeltetése, hogy a buzgó közönség énekét vezérelje és kísérje.” Érdekes egy másik fúvós hangszer érzelmekre ható képessége, s amelyben szintén jelen vannak az R és G hangok. A kuruc idők tÁRoGAtója kesERGŐ dalok játszásával, majd fERGEtegesen felkavaró, kavARGÓ, lelkileg felzARGAtó, sÜRGEtő dalaival vitte csatába a szabadságért harcoló kurucokat. A régi REGösök is használtak fúvós hangszereket, például ReGőcöket (regőcből, tülökszarvból készült kürt), a RÉGi dicsőség zengzeteinek éneklésekor. Az RG hangcsoport ez irányú kifejező ereje nem vitatható. Erre a regőc, tárogató címszavaknál leírtak is bizonyíték. RG – GR kapcsolat: Az oRGona fennkölt zenéje GRádicsok magaslatára röpít lelkileg. Nem véletlenül nevezték az Istennek szóló SZOLTÁRokat (zsoltár, tárogat, orgona, grádics) GRÁdicsok énekének az ősiségben, amikor a zsidók beszélt nyelve még az ómagyar ősnyelv volt, és nem a később összevissza keveredett, habarodott héber.
TÁROGATÓ – A klarinétnál nagyobb, régi magyar fúvós hangszer. [NEM szorb] A TÁROGATÓ szó minden hangja, alkotó gyökszava magyar. A TÁROGATÓ jelképesen kiTÁRt, vagyis nagyon éles, nyílt, kiTÁRuló, kiTÁRulkozó, szívhez szóló hangú hangszer. A TÁROGatót TOROKból fújt levegő szólaltatja meg. Az R hangcsoport – ÁRO – hangjelenségek leírásában meghatározó: kÁROg, vARROg, csÖRÖg, csÁROg szavakban, de a nyitás: tÁRUl, vIRUl és ÖRÖm, ÜRÖm szavakban is. A tÁROgató hasonló a klARInéthoz. Az R.G – G.R gyök: RoG – GoR, a táROGató RIOGó hangja. A táROGatón átcsoROGó levegő rezdül zenei hanggá. A GOR gyök, az ősKÜRt, a tülök GÖRbülete nyomán jelen van utódnyelvi GOARna, CORneta, CORno = KÜRt szavakban. A G hangcsoport – OGA – a nÓGAtás, riOGAtó*, riOGÓ, rIGÓ szavakban. A G.T – T.G gyök: GaT – TaG, a tároGATó hívoGAT, rioGAT, érzelmileg megmozGAT. A T hangcsoport – ATÓ – a tárogATÓ vérpezsdÍTÓ, mozgósÍTÓ, csalogATÓ, hívogATÓ hangját emeli ki. A szónak minden eleme magyar szavak szerves része. Román neve taragot, próbálja valaki román nyelven megfejteni.
/*/ Erről a bécsi udvari krónikák tudnak beszélni, mert a TÁROGATÓ hangjától ideg-összeroppanás közelbe jutott a császári udvar, ezért császár-királyi rendeletben tiltották használatát, és a Szatmári béke után rendeletileg minden TÁROGATÓt el kellett volna tüntetni a föld színéről. Lásd a mai párhuzamot, az elnyomó hatalom önmagát gúnyoló iszonyatát a jellegzetes magyar öltözettől: fehér ing, fekete nadrág és mellény.