ORGONA1 – Fújtató, soksípú, nagy fúvós hangszer. [NEM latin < görög] Az ORGOna szó az OR – RO ősgyökkel indul, azonban az ORG O hangja, mint elugrott hangzó visszahelyezhető a két mássalhangzó közé: RoG – GoR. Minden fúvós hangszer mélyen érzelemre ható, mivel a kebel mélyéről induló légtömeg szólaltatja meg. Ebben nem kivétel az ORGONA sem, mert őse szintén sorba helyezett sípokból állt, és a kebel mélyéről feltörő légtömeg szólaltatta meg szájjal fújva. Az ORGona esdőn KÉRő, ünnepélyes lágy folyamként suhanó hangja, érzelmeket mélyen felkavaró, felajzó, felröpítő hatást kiváltó hangszer. Az RG hangcsoport – ORGO – mutatja, hogy a legmagasztosabban kavARGÓ, fennkölt emberi érzelmek, az IRGAlom érzet kiváltására képes. Egyike azoknak a fúvó hangszereknek, amelyeket imádati helyeken használnak, mint mély lelkiséget kifejező dallamok lejátszására legalkalmasabbat. A G.N – N.G gyök: GoN – NoG, az orGONa oly hanGON kísér, amely megiNOGtatja, riNGatja az érzelmeket. Az N hangcsoport – ONA – jelen van a zENE, ÉNEk, dANOl szavakban. A CzF Szótárból: „Nagyobb és kisebb fa és czin sipokból öszveállított hangműkészület, melynek sípjai úgy szólnak, ha a velök öszveköttetésben levő, és nyomkodott tömlőnek levegője beléjök megy, hangjainak zengedeztetése pedig billentyük által eszközöltetik. Mint fölséges, és ünnepélyes hangszernek rendesen a templomokban van helye, s főrendeltetése, hogy a buzgó közönség énekét vezérelje és kísérje.” Érdekes egy másik fúvós hangszer érzelmekre ható képessége, s amelyben szintén jelen vannak az R és G hangok. A kuruc idők tÁRoGAtója kesERGŐ dalok játszásával, majd fERGEtegesen felkavaró, kavARGÓ, lelkileg felzARGAtó, sÜRGEtő dalaival vitte csatába a szabadságért harcoló kurucokat. A régi REGösök is használtak fúvós hangszereket, például regőcöket (tülökszarvból készült kürt), a RÉGi dicsőség zengzeteinek éneklésekor. Az RG hangcsoport ez irányú kifejező ereje nem vitatható. Erre a fenti címszavak által képviselt értelem is bizonyíték. RG – GR kapcsolat: Az oRGona fennkölt zenéje GRádicsok magaslatára röpít lelkileg. Nem véletlenül nevezték az Istennek szóló SZOLTÁRokat (zsoltár) GRÁdicsok énekének az ősiségben, amikor a zsidók beszélt nyelve még az ősnyelv volt, és nem a később összevissza keveredett, habarodott héber.