Ősmag(yar)-nyelvi szavak
ÖREG – Élete késői, hanyatló korszakában levő idősebb. [A MÉKSz szerint: ? török] A hajdani regösök a régi nagy öregekről regöltek. Az ör az er gyök változata. Ami ered, az érik, éretté válik, azaz öregszik. Volt neki valaha reggele, vagyis eredete, de eljött a görnyedt öregkor. Az öreg, görnyed szavak a kor gyökkel rokon: görnyed, korhad, rokkan, mivel korban már ott van. Az öregség a kor kereksége, amikor nemsokára bezárul a kör (kör, ger, gör). Nem csak a török nyelvek, de a görög is az ősmag(yar)-nyelvből örökölte. Innen ered a gerontológia, az öregkori betegségekkel foglalkozó ágazat megnevezése, mely az ógörög nyelvből vált orvosi kifejezéssé. A CzF Szótár fejtegetése: „[…] az öreg szóban eredeti alapfogalom a nagyság, és pedig tulajd. ért. a térbeli, átv. ért. az időbeli nagyság. Ennél fogva gyöke ör azon szók osztályába sorozható, melyekben a rokon vastaghangu or v. ór nagyot, magasat jelent, mint az orj, orom, mor, morj, óriás, hóri, gór, góré szókban. Mi alkatát illeti, arra nézve kétféle vélemény lehetséges, vagy az ör tiszta gyökből lett eg képzővel ör-eg, […] vagy pedig eredetileg göre volt, melynek vastag hangon megfelel: góré, s átvetve lett belőle öreg. Így változkodik a gör és rög, a ger és reg, honnan gerjed am. ég, és reggel, midőn a nap lángja fölemelkedik. Az öreg szóhoz legközelebbi rokon a csagataj ireg, mely ugyancsak ezen nyelvben reggelt is jelent (Vámbéry);”