Tévesen román eredetűnek beállított szavak. Ezek ősmag(yar)-nyelvi eredetűek!
ORDA – Juhtej savójának forralásakor kiváló sajtszerű tejtermék. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: román] Az orda nem román szó. Sőt a juhászattal kapcsolatos egyetlen szó sem román nyelvi eredetű! Egy sem! Azt mind az ősmag(yar)-nyelvből vették át. Ha valaki ismeri az orda képződésének képi látványát, akkor tudja, hogy a kiválasztódás, kicsapódás pillanatában tördelten darabos, borzos, bordos, egyenetlen felületű részekként jönnek föl az orda darabok a forró savó felületére. Innen kapta nevét. Az oi – juhok a juh gyök hangzási fordítottjából alakult ki, épp mint a buja – iubii (jubi, szeretni) a b hangnál írtam a berbécs, az e hangnál az esztena, esztrenga szavakról. A sajt, túró szavaknál alább kifejtem a román elnevezések (caş, brânză) eredetét. Sem a bács, sem a pakulár, de még a csobán szó sem román eredetű. A pakulár teendője a dolgok rendben tartása, pakolása, ő a pakoló. A pakol magyar szó, mely a pók csomagoló tulajdonságának megfigyeléséből ihletődött – pókol, pakol. Székelyföldön ma is járja ez a szó: bépókálta (tomory zsuzsa nyomán, magyar adorján-tól). A terelő, melyet ők mânător-nak mondanak, és a székelyek monyatorként használják, a mancs szóból indul, alapértelme a jelképes kézzel terelgetés, mind a legelőn, mind a fejésnél az esztrenga nyílása irányába. Ezek a szavak bizonyíthatóan ősmag(yar)-nyelvi eredetűek. Ennek ellenkezője, idegen nyelvből származtatás – főleg szakavatott, okleveles nyelvész (a MÉKSZ szerkesztői) részéről – felületes, szakszerűtlen, nemtörődöm, a magyar nyelvet mélységeiben nem ismerés eredménye nyomán odavetett hanyag megállapítás.