Ha egy falu állapotáról akarunk meggyőződni, már a szélén kell kezdeni. Az első benyomás meghatározó. A legszélső házak majd minden faluban gyengék, a házak lakói képletesen is a társadalom szegélyére sodródtak. Olaszteleken ez nem egészen így volt. A falu három kijáratánál nem putrik, hanem jó állapotban levő házak álltak. A Barót felőli bejáratnál gyermekkoromban – ha jól emlékszem – a Balázsi Lajos bácsi szép családi háza volt az első a jobboldalon. Baloldalon a Muncz család lakott, és szegénységüket nem a dologkerülés, hanem inkább a családfő italozása okozta, mert különben dolgoztak. A Bardoc felőli bejáratnál, a baloldalon Kolumbán Imre (Szőcs), a jobboldalon Molnár Simon háza, mindkettő kemény épület volt akkor. A Vargyas felőli bejáratnál a Kormos partján állt a Stocker (talán ez az írása) család, akik sváb származásúak voltak, talán Szatmár környékéről vetődtek ide. Nem voltak gazdagok, de dolgoztak. Tovább jobboldalon az első ház kemény téglaház, egy Sütő nevű tulajdonosé, akinek egy rokona Sütő János lakta akkoriban bérben. A baloldalon Lőrincz György háza állt, aki juhászattal foglalkozott. Tehát a faluba belépő idegen egy rendezett faluval találta szembe magát, s erről az első házak láttán kialakult benne a kép.