Kolumbán Sándor honlapja :: ÓGÖRÖG – AZ ÓMAGYAR ŐSNYELV LEÁNYNYELVE

Hogyan alakult ki az ógörög nyelv a teremtés ősnyelvéből?

Az ógörög nyelv a teremtés nyelvének negédesen eszezett változata volt. Az eszező tájnyelv kialakulása nagyon egyszerű lehetett, mert minden kezdet egyszerű. Adva van egy negédesen, beszélő törzsfő, sátorapa, nesztor, aki kényesen eszezve ejtette az S hangot. A fő törzsi* tekintélytől, a sátorapától eredő beszédbeli jellemzőt a sátoralja népe minden tagja utánozta, akár a csibék a kotlót, így kialakult az eszező nyelvjárás. Kezdetben egy törzs beszélte, amely törzsben valószínűleg a rendkívüli tekintélyt élvező, koruk miatt talán meggörnyedt, de jellemben gerinces öregek (gör + öreg – göreg – görög) tanácsa vezetett.

Később a bölcselkedő, bonyolult, cikornyás körmondatokat kedvelő ógörög szónokok felcicomázták, megújították, átalakították az ógörög nyelvet, amely ettől kezdve kilépett az ősnyelvi szerkezeti szabályok rendszeréből és alkalmas lett minden más nyelvvel való keveredésre.

Ennek a déli ősnyelvi eszező néptörzsnek egy jelentős népes tömege, még a szónokok nagy nyelvrontó újításai előtt, levált a főtörzsről, és északra vándorolt termőtalajt keresve. Végül a Kárpát-tenger – akkor még teljesen üres – keleti lejtős partvidékén telepedtek le. Ők a moldvai csángók, akik a székelyek után érkező egyik ómagyar ősnyelvű törzs a térségben. Ők adtak nevet a lágy hajlatú Moldovának, folyónak, hegynek, völgynek, helységnek életterük környékén. Mai napig őrzik híven ősi eszező nyelvüket, és eredeti ősnyelvi szavaikat, kifejezéseiket: munkál, pulya, szompolyog stb. A viseletük is őrzi az ősi görögös rajzolatokat, alakzatokat. A csángók nem azonos ág a székelyekkel.

Soha nem tudnak elegyülni teljesen, mert más helyről, térségből jöttek. Nem is szabadna erőltetni erre őket. Mind a székely, mind a csángó népet világörökséggé kellene nyilvánítani ősiségtől őrzött nyelvük értéke kapcsán.

Ha a hivatásos akadémiai nyelvészet komolyan kutatná a nyelvek eredetét, akkor moldvai csángók nyelvéből indulva kellene keresni az ógörög kapcsolatot, vonatkozást. Azonban az akadémiai hivatásos nyelvészetnek nem volt és sosem lesz célja valós eredet felkutatása, sőt inkább annak minden áron meggátolása a cél.

Aki több ismeretet kíván az ógörög ággal kapcsolatban, ajánlom Varga Csaba: Ógörög: régies csángó nyelv című könyvét. A szerző rengeteg ógörög szót felsorol, amelyek csak rokonhangokkal váltott gyökszavaikkal, hangugratott, hangcserés szóvázaikkal, eszező alakjukkal térnek el magyar megfelelőiktől, ennek ellenére azonosíthatók.

Egy másik eszező nyelvű feszes, spannos törzs valószínű Spártából indult nyugatnak. Ők Afrika keleti csücskén, akkor még száraz lábbal átkelhető, bereg, brig, azaz hídszerű keskeny, ívelt domborulatú földsávon, a nagy Gib-r-oltár-kő, G-ibér-oltár-kő felől érkezve, a már ott letelepült ibéreket szorították ki észak felé a róluk elnevezett félszigetről. A gallokat az óceánpart felé, azok lettek később partigallok. Az eszező spártai görög és a latin utcanyelv keveredéséből alakult ki a spanyol nyelv. A spanyolok őrzik a spártaiak fallanx jellegű merev, kemény, kérlelhetetlen jellemzőit.

Néhány görög szó, név megfejtése, értelmezése

Minden ógörög név, megnevezés magyar nyelven fejthető meg.

PROMÉTEUSZ – PR-OMÉT-EUSZ, PR –> PüR = tűz, OMÉT = IMÁD, TEUSZ = istenszerű.

PÜR = tűz – IMÁDÓ. Ő volt Lucifer, elején, kezdetben a fény angyala. A PIRAMIS – PEREMES építmény, PÜRIMÁDÓ oltárok, PIRAMIDÁk, amelyeken talán emberáldozatokat is bemutattak. Tele volt velük az Özönvíz előtti Föld. Ma is itt vannak: szárazföldön ezernél is több. Ezeken kívül a világtengerekben, a sarki jégpáncél alatt.

PüRiMáDó – PiRaMiDa hangváz: P-R-M-D – P-R-M-D.

Az Özönvíz után a Földön, ágyékkötős, taliga-lapát műszakisággal biztosan nem építettek PIRAMISokat, de rengeteg okoskodó töri magát, hogy bebizonyítsa a lehetetlent. Meddő kísérletezés.

ORFEUSZ – a mitológiai ORFEUSZ ősi HÁRFÁS, HÁRFÁzó zenész volt, eszező ógörögül: HÁRFÁSZ, HÁRFEUSZ. Ő hárfán zenélt, HÁRFÁS volt, az eszező ógörög nyelven lágy végződést kapott: HÁRFÁSZ, HÁRFEUSZ, majd ORFEUSZ.

HáRFáS – HáRFeuSZ – HoRFeuSZ hangváz: H-R-F-S – H-R-F-SZ – H-R-F-SZ.

A HÁRFA nevére csak magyar elemzésben van értelmes magyarázat. A HÁRFA szó H.R – R.H gyökből indul: HáR – RáH. Az első HÁRFA az egynyelvűség idején készült, lehet épp juHAR-, iHARfából: iHARFA. E fa ma is kedvelt hangszer alapanyag. A HÁR magaslat, némely nyelvekben ősnyelvi eredetű HARmat, mint áldást jelentő szó (román: har = áldás). A HÁRFA HÁRomszög alakú, Istent dicsőítő HÁLaadó (l > r) hangszerként volt ismert a régi időkben.

A HÁRfa zenéjének erős RÁHatása van a hallgatóra. A HÁRFA másik gyökszava FA, az anyag, amiből készült. Az ógörög mitológia minden istenségének neve még az egynyelvűség idején alakult ki. Előbb HÁRFÁS, HÁRFÁSZ, majd Hárfeusz, Horfeusz, végül ORFEUSZ. Ám az eredetigazoló RF páros ott a szó tengelyében. Az ÁRFA hangcsoport igazoló. Az első hÁRFA készítője fÉRFI. Elkészítéshez kellett zenei tudás, szeretet, és alkotói fURFAng. A megfordított RF – FR párossal a rEFRÉn szó tengelyében szintén zenei kötődésű. A hÁRFA – AFRÁh fordítás is ezt támasztja alá. Az őskorban féRFi és női, sőt folyó, földrész nevekben is megjelennek: OFRa, EFRaim, AFRodité, NoFRetété, EuFRátész, AFRika és mások. Mindegyikben a szépségről szól. Tehát magyarázat adható magyarul e tárgykörben.

APOLLÓN neve az ÁPOLÓból módosult. Egyéb teendői mellett a hiedelem szerint gyógyított, ÁPOLt. A hiedelem szerint életet elLOPÓ szerepe is volt:
APoLLó – áPoLó – LoPó hangváz: P-L – P-L – L-P.

GAIA a Föld, a nagy rög, a GAJ istene, a Földanya volt a babonás ógörögök hiedelme szerint. Székelyföldön a rög neve ma is az ősi GAJ. Valaha az ősnyelvből módosult a képzelt istennő, GAIA neve, már az Özönvíz előtt.

AFRODITÉ nevének értelme az ógörög nyelvben APRÓ (f > p) FoDRozóDó habot jelent. Ám magyarul többet árul el. Az AFRO hangcsoport a fényes, kellemes, szépség, kellem, gerjedés, termékenység EREjének értelmét hordozza a cAFRAng, cAFRInka, cEFRE, cIFRA, lÓFRÁl, pÁFRÁny, sÁFRÁny és más szavakban. Az EUFRÁtesz folyó a teremtés ősnyelvén, ómagyarul adott neve, édes, kellemes, jó, termékeny jelentéssel. A rEFRÉn a dal szebbik, ismétlésre érdemes része. EFRAim szép, fiatal férfit jelentett. Valamikor a kezdetek idején AFRIka is ez okon kapta nevét. Gyönyörű föld volt a kiszáradás előtt. Jelen van a FRIssesség megjelenítésében. Tehát az AFROdité név ősnyelvi értelemhordozó elemekből épül fel. Az R.D – D.R gyök: RoD – DoR, az eREDet, eREDmény szavakban termékenység, a DOR gyök ősnyelven a felTÖRő (t > d), kimagasló (or), emelkedő, magasröptű vágy. Felemelkedést jelent a maDÁR, konDOR szavakban is. A ROD gyök az ősi RÓZSa, a szívet ZSARoló. RODosz, rózsa vágyak felé szoDOR. Amint AfRODité is. Ez érthető férfivágy a szerelem istennője iránt. A RODITÉ őseREDETI gyümölcsöző szépség, gyönyörűség.

NIMFA – FA – tő – ágazás, NIMFA, NEMFA – nőfi – nőlány, NEMTŐ. A NIMFA, Rubik-kockás átforgatásban: FAMIN. FAMIN > FEMIN = NŐ. Magyar nyelven bontható, magyarázható, mivel az ősnyelven alkottatott. Az IMFA hangcsoport a nIMFA jellemzői: rejtőzködő, gyorsan elő- és tovatűnő tündér, a sOMFOrdál, kÁMFOr szavakban. Bizonyos kettősség értelem van itt. A NIMFA megjelenik, eltűnik. A sOMFOrdáló ott akar lenni, de ne lássák. Illanó kÁMFOr – volt, nincs. A forráskapcsolatot az AMFOra szóban mutatja. Az utódnyelvekben továbbélő AMFIbie szó kétéltűt jelent. Az ógörög nyelv lassú kialakulásakor továbbvitte a babonáikhoz tartozó NIMFA kifejezést a többivel együtt. Nem kizárható az sem, hogy a görög mitológia istenségei, istennői, NIMFÁi az Özönvíz előtt a Földre jött felvigyázók személyiségeinek, képzeletben isteni tulajdonságokkal felruházott másolatai.

A FILOZÓFIA szó is ősnyelvi eredetű, amelyet az ógörög nyelv megörökölt. Aki bölcselő, sokat töpreng, hányja-veti gondolatait, szálanként (szál = fil) veszi szemügyre, azaz FILÓZza, szálalja, lapozza azokat. Ilyen bölcseleti töprengő FILÓZással férFIAk foglalkoztak. Tehát ők voltak a FILÓZÓ FIAk. Hasonló ez a pithagoreuszok vagy püthagoreusok megnevezéshez. Hérakleitosz szerint: „Nagyon sok dolgot kell saját kutatásuk alapján tudniuk a bölcsességszerető férfiaknak.” Tehát töprengeni, FILÓZni kell, elemeikre, szálaikra szedni, VÉLekedni azokról (f > v, fil – vél). Ez volt az egyik névadó jellemzője a jelenségnek. Az ógörög SOPHIA kifejezést, magyarul bölcsességnek fordítják, de sokak szerint inkább jártas jelentésű. SZÓFILÓZással, töprengéssel, kutatással (Herakleitosz), magába SZIVja, SZOPJA a SZÓ FIÁt a FILÓt, a szálat, a tudást, akár a baba a tejet, szert tehet jártasságra (f > p, szof – szop – szív). Ezt lehet szóban szó jelenségnek is nevezni. Mindannyi névadó jellemző. Székelyföldön ma is használt szó a FILÓZ, FILÓZni. Bárhogyan nézzük, magyar gyökelemekből áll.

DAPHNÉ avagy DAFNÉ, a BABÉR. DAFNÉ = TAFNÉ = selyem, selymes bőrű lány. Ha a bajnok a viadalban DÖFNE, GYŐZne, övé a BABÉR. A jutalom BABÉR épp DAFNÉ személyesen az ő TAFota, DAFota, selymes bőrével. A DAFNÉ szóban az FN páros, F.N – N.F alvógyök: FiN – NiF, NYiF, a FINom, FAN, NYIFfan, nyifFAN szavakban más jelentést is hordoz, FINom, FAN (ágyék), s ennek nemiségi vonatkozásban köze van a görög DAFNÉ legendához. DAFNÉ – tafné – tafen – tafota = selymes FINomság, DAFNÉ döFENdő selymes ágyéka jutalom. DAFNÉ – ÉNFAD átfordítás: ÉNFED. A nemi közösülés másik neve FEDez, mivel a férfi FEDezi a nő testét. Ha közösülne, FEDné, DÖFné, a TAFnét, a selymes bőrű nőt, DAFNÉt. Apollón a selymes bőrű DAFNÉt FEDNÉ, DÖFNÉ. A BABÉR – DAFNÉ értelmi egyezés itt keresendő.

PITHAGORÁSZ – Az ókor jelentős görög filozófus, matematikus tudósa. PITHAGORÁSZ, neve a P.T – T.P gyökből indul: PiT – ToP. PIThagorász a természet minden jelenségét mennyiségi, számszerű viszonyításban vizsgálta, azokra vezette vissza. PIThagorász mértani síkidom rajzolatairól volt ismert. TOPokat, területi rajzokat készített, és azok területének kiszámításait végezte. E nevet nem születésekor adták, hanem tevékenységének jellemzői nyomán az őt körülvevőktől, környezetétől kapta, örökölte.

Az ITHA hangcsoport, PITHAgorászt a jelenségek kiszámÍTHAtósága érdekelte. Munkássága egyik ága: alkOTHAtó, egymáshoz kÖTHEtő, elmozgATHAtó, szögeiket változtATHAtó térhatároló vonalak szerkesztése, a bezáródó szögek egymáshoz viszonyÍTHAtósága, számadataik, egymástól függőségének megállapÍTHAtósága volt.

A TH páros, mint T.H – H.T gyök: TeH – HaT, HéT. Pithagorász az anyagmennyiség tömegarányai kiszámítHATóságát, a számadatok ismeretében megTEHető különböző irányú elmozgatHATóságot is vizsgálta. Azt, hogy egymás viszonylatában milyen helyzetet szülHETnek, s ezek nyomán milyen következményekre készülHET fel a gyakorlati alkalmazó.

A H.G – G.H gyök: HáG – GeH, jelent magasságot és mélységet, lágyítva: HEGY – GYEH. Ismert PitHAGorásznak térmértani érdeklődése, a síkból kiemelkedő, elHEGyesedő idomok oldalainak felHÁGó, PITire elHEGyesedő vonalai iránt. Ezek felületterületi, térfogat, szögméretek számításait végezte.

A név része a HÁGORÁ, HÁGÓRA, ez a síkból kiemelkedő, HÁGÓRA menő kúp, gúla alakzatokkal kapcsolatos, amelyeknek számításaival is foglalkozott.

Nevének befejező ORÁSZ hangcsoportja, szenvedélyes beszéddel is kapcsolatos. Istenészettel is foglalkozó, akit megszállt szektavezérnek is tartottak. Azonos értelmű a bogARÁSZ szóban is. Amint ArchiMÉDesz, nevében a MEDence jelenik meg, addig a PitHAGORÁSZ nevében az elHEGyesedó, HÁGÓRA haladó vonalakat bogARÁSZó, homokba rajzoló kotORÁSZó jellemző. Ha megfordítjuk a nevét a lágyító H hang nélkül: PITAGORÁSZ – SZÁROGATIP – arra enged következtetni, hogy agyagtáblákra készített rajzot, TIPet, TOPot, és SZÁROGATta azokat.

A körülötte élők így adtak neki nevet, e jellemzőit építették bele a nevébe, és ez maradt fenn az utókornak.

Amint Archimédesz, úgy Pithagorász sem volt első felfedező. ők csak újból felismerői voltak az általuk kutatott jelenségeknek. Az Özönvíz előtt készült építmények bizonyítják, hogy ismert volt a később Pithagorászról elnevezett tétel, s az összes szögfüggvény jelenség is. Tudtak a bolygók gömbölyűségéről, sőt, a Π, pi-nek nevezett kulcsszámról: 3,14 is. A nyelv szavai igazolják, ismert volt a bemerítéses méretvétel

SZÓKRATÉSZ – Ókori görög filozófus. SZÓKRATÉSZ ógörög neve az SZ.K – K.SZ gyökre épül: SZóK – KoSZ. A bölcselő az előzőleg elhangzott SZÓKhoz mindig hozzáTESZ. Ezzel tisztázza a beszédbeli nem eléggé világos, kiismerhetetlen homályt, KOSZmát, KOSZt (káosz). SZOKRÁTESZ SZÓKRA TESZ SZÓt.

Az OKRA hangcsoport a vita közbeni értelmes OKRA hivatkozás. Az ősnyelven az agy másik neve: IKRA. Az a szerv, amellyel az OKokat keressük, megvilágítjuk. Az OKos ember IKRÁját, agyát használva keresi az OKokat és OKRA OKkal válaszol, tehát SZÓKRA szókat TESZ. Tőle el is várják, hogy hozzáTÉSZen. Tehát a maga korában ez a bölcs férfi SZÓKRA TÉSZen vala más SZÓKat: SZÓKRA TESZ. A KR páros, mint K.R – R.K gyök: KöR – RaK, egy tárgyKÖRben kiRAKott, hozzáRAKott érvek.

Végül a néptudatba e néven került be: SZÓKRATÉSZ. Ez azt is igazolja, hogy SZÓKRATÉSZ idejében, aki Kr. e. 469 – 399 közt élt, még az ősnyelv eszező ógörög változatát használta névadásokban az ógörög nép athéni törzse. SZÓKRATÉSZ neve nem születéskor adatott név, hanem tevékenységének jellemzői nyomán az őt körülvevőktől, környezetétől kapta, örökölte.

Még egy bizonyíték, hogy a név a mi mai magyarázó nyelvünkön érthető, elemezhető beszédes szó!

A SZÓKRÁTÉSZ – SZÉTÁRKÓSZ teljes átfordítás nyomán, hangzó átcsoportosítással a SZÓTÁRKÉSZ kifejezést kapjuk. Elhihetjük, hogy a bölcselő SZÓKRÁTÉSZ mindig SZÓTÁR KÉSZ állapotban volt, ha valaki kérdezte.

SZóKRáTéSZ – SZóTáRKéSZ hangváz: SZ-K-R-T-SZ – SZ-T-R-K-SZ

ARCHIMÉDÉSZ – Ókori természettudós. Az ARCHE görög szóról – Kiss Sándor [1] szerint a szó jelentése kezdet, eredet, uralom, hatalom. Balázs Károly [2] az eredet és kezdet, mint jelentés mellett a következőket állapítja meg róla: „A szó további jelentései: egy ország első embere, legfőbb méltósága: uralkodó, (…) fő, főség”. Varga Zsigmond [3] szerint pedig “az ‘elsőség’ másik oldalaként: uralkodás, uralom, hatalom jelentésében.

Az AR – RA ősgyök kihegyesedő, magasodó csúcs, amelyRE feljutni ERőfeszítés szükséges.

Az RK hangcsoport – ARKI – kifejezhet gondolkodást, megfigyelést a fÜRKÉsz, tevékenységet a bARKÁcsol szóban. Állapotot a nyIRKAs, megvilágosodást a pIRKAd szóban.

ARCHIMÉDÉSZ görög volt, s ez időben az ógörög nyelv még az ősnyelv eszező tájnyelve. E nevet a körülötte élők adták neki a fő viselkedési jellemzői szerint. Állandóan a medencék körül, vizek mellett töltötte idejét.

Az ARCHE, ARCHI előtag az ő nevében oly jelentésű, mint akit URAL egy gondolat, egy eszme, rögeszme, mintegy URalKOdik, ÚRKOdik, ŐRKÖdik fölötte, és mindent annak rendel alá.

Az M.D – D.M gyök: MeD – DeM, a MEDence, DEMizson szavakban NEDvtartó EDényeket leíró.

ArchiMÉDész állandóan a MEDencék környékén járt-kelt, mivel egy gondolat URALta, ÚRKOdott fölötte: bármely tömegnek bemerítéssel kapcsolatos mérései titkát kereste. Mondhatnánk rá: MEDencék URa.

ARC, ARK, a bÁRKa rövid változata, amely szintén víz kapcsolatú. A HIM lehet a fiú. Ám lehet az IM – enyÉM, enyIM – birtokOM, hisz ő volt a szülők ÉDES fia, ógörögös eszezőn: ÉDÉSZ. Az –ÉDÉSZ, -IDISZ, –IDESZ hangcsoport az ógörög és újgörög nevekben az ÉDESt, a gyereket jelentette a névben.

Az ARKHIMÉDÉSZ – SZÉDÉMIHKRA átfordítás: SZEDEM IKRA, a MEDencék halai ívásakor IKRA SZEDEM is, azaz SZEDEM IKRÁikat..

A több jelentést figyelembe véve, az ArchimédÉSZ név szóvégi ÉSZ ősgyöke lehet épp olyan jelentésű is, mint a méhÉSZ, kertÉSZ, vegyÉSZ stb. szavakban.

Így ragadt rá az ARCHIMÉDÉSZ név, akár Szókrátészre, az értelmező, bölcselkedő jellemzője miatt, Pithagorász esetében szintén a rá jellemzők okán.

Az ARTEMISZ – SZIMETRA teljes átfordításból kitetszik, hogy volt SZIMETRÁja, Apollón, akivel ikerként születtek, de az ÁRTALMAS, ÁRTAMOSZ szerepe is. Mindenkit SZEMÉTRE vetett, vettetett, megölt, megöletett, aki az ő vagy nimfái szüzességére tört. Állatvédő és gyilkoló volt. Egy személyben volt ÁRTÓ és ÁRTÓ ellenes.

ARTeMiSZ – áRTaMoSZ – SZiMeTRa hangváz: R-T-M-SZ – R-T-M-SZ – SZ-M-T-R

ARTeMiSZ – SZiMeTRa – SZeMéTRe hangváz: R-T-M-SZ – SZ-M-T-R – SZ-M-T-R.

HERMÉSZ a HÍRek MESSZe vivője. HeRMéSZ – HíR MeSZe hangváz: H-R-M-SZ – H-R-M-SZ.

HÁDÉSZ – SZÉDAH, a sírgödör SZÁDAH, amelybe idővel bele SZÉDÜH mindenki. HáDéSZ – SZáDaH – SZéDüH hangváz: H-D-SZ – SZ-D-H – SZ-D-H.

DÉMÉTÉR – RÉTEMED, a TERMŐD képzelt istennője. DéMéTéR – TeRMőD hangváz: D-M-T-R – T-R-M-D.

A FILOMÉLA, görög mitológiai női név, jelentése dalos kedvű, énekével gyönyörködtető, írják a szakértők, és hogy innen a magyar FÜLEMÜLE szó. Azonban a FÜLEMÜLE szó minden ízében magyar. A FÜLEM MÜLÉje, olyan e rigmus MELÓdiája, mint a szívet MÁLLAsztó, hULLÁMos dALLAM, melyek sodrát fellazítja a MÓLÓ.

A FÜLEMÜLE már az Édenben nevet kapott, hol voltak akkor a görögök? FILOMÉLA kapta nevét a FÜLEMÜLÉről.

Lehet tovább elemezni a SZOFOKLÉSZ, SZISZIFUSZ, BAZILIDESZ, SZTEFANOSZ, ALEXANDROSZ és a többi ógörög neveket. Sok példa van arra, hogy jelentős ókori személyiségeknek a fő jellemzőik okán, a köznéptől kiérdemelt neve maradt az utókorra. Az ógörög, óhéber neveket csak a ma is élő ősnyelven, magyarul lehet megfejteni.

Dióhéjban a latin nyelvről

Megjegyzendő, hogy az ősnyelvből kialakuló latin nyelvben is rengeteg név van, amelynek ősnyelvi eredete kimutatható. Elsősorban az isteneik nevei, de sok más személynév is. Egyik például LUCULLUS neve.

„A LUCULLUS lakomáiról terjesztett hírek a Kr. e. 60–50-es években hozták izgalomba Róma városának előkelő társaságát. Különleges ízeket elemeztek, színpompás környezetről meséltek, újszerű étkezési szokásokról számoltak be a pazarlásáról híres házigazda vendégei. Lucius Licinius LUCULLUS (Kr. e. 117–57/56) ősi előkelő családból származó, híres politikus és hadvezér volt, aki legyőzte Mithridatész pontuszi és Tigranész arméniai uralkodót. Irigyei és politikai ellenfelei azonban bevádolták, ezért visszahívták Rómába. Sokat nem bánkódhatott, hiszen ragyogóan élt a keleten zsákmányolt kincsekből. Görög bibliotékájának és műtárgygyűjteményének páratlan értéke volt. Nevét mégsem e kulturális értékek vagy az európai területen általa meghonosított növények (cseresznye és őszibarack) és állatfajták (házinyúl) örökítették át az utókorra, hanem azok a híressé vált LAKOMÁK…” Kiem. K.S.

Az ősnyelven a LAKOMA lehetett LAKOLA, LAKOLÓ az m > l hangváltás gyakori jelenség. A LAKOMA kedvelőt nevezhették LAKOLÓnak, LAKOLÓSnak, LAKOLLÓSnak, hiszen akinek megfizetnek valamiért, az is megLAKOL, azaz jólLAKTATják tette által előidézett következménnyel.

A LUCULLUS családnév lehetett ragadványnév, hiszen az köztudott, hogy minden családnév ragadványnévből alakult ki. Gazdag, jómódú elődei is kedvelhették a LAKOMÁt, LAKOLLÓt, s így erről lettek ismertek, s ez a jelző maradt meg névként: LAKOLLÓS. Később a latin nyelv írásbeliségének kialakulásakor LUCULLUSként rögzült.

LuCuLLuS – LaKoLLóS hangváz: L-C-L-S – L-K-L-S

A sok LAKOLLÁSt végül megSOKALLhatja a szervezet, túltelítettség, SOKALLÁS érzetét, csömört kiváltó is lehet.

LaKoLLáS – SoKaLLáS hangváz: L-K-L-S – S-K-L-S

A másik következmény: sok a KAKÁLÁS utána.

LaKoLLáS – KaKáLáS hangváz: L-K-L-S – K-K-L-S

Megjegyzendő, hogy azok a népek, amelyek alaptermészetüknél fogva durva, utálatos, undorító, elnyumó, gyilkus (elnyomó, gyilkos) életmódot élő hódítók voltak, azoknak nyelvét az alacsony hangzók uralják. Így alakult ki a latin nyelv az U hangzók túltengésével. A nyelv minősíti használóját a valóságban és képletesen is.

A LUMBUS = ágyék, amely a LOMBOS ágyékszőrzet képe nyomán kapott ősnyelvi névből alakult ki és a latin nyelvben maradt így fenn.

Az ágyéknál, nemzésnél maradva: a latin FUTuit szó, a TAFotás, taFOTás, selymes finom bőrű FÁTa azaz lány, a vele való párzás a becsusszanás, a nász, amely a székely tájnyelvben még ma is az ősi FÚTos szóval van jelen. Az utódot, FIT, FIAT VETő FÁTa = lány nem román szó, hanem általuk az ősnyelvből megörökölt. A nász, FÚTossás, párzás, nemzés tárgykörének minden kifejezése az ősnyelvből jutott az utódnyelvekbe, és minden ilyen kifejezést csak a mai magyar nyelven lehet kielemezni a gyökelemzés eszközeivel. Erről Függelékben a nemiségről szóló fejezetben.

A római hitvilág istenségei

A római hitvilág istenségei neveinek értelme, mondandója, jelentése is magyar gyökelemzéssel fejthető meg.

JUPITER a JÓ PÁTER, azaz JÓ ATYA, de a név hangváza alapján, hiedelmük szerint lelkük mennyekbe felemelője, RÖPÍTŐJE lehet. JUNÓ a felesége JÓ NŐ.

JuPiTeR – Jó PáTeR – RöPíTőJe hangváz: J-P-T-R – J-P-T-R – R-P-T-J.

Ugyanakkor a JÓ PÉTER, azaz JÓ SZIKLA név is kiolvasható belőle.

JuPiTeR – Jó PéTeR hangváz: J-P-T-R – J-P-T-R.

Talán ez okból lett Szent Péter, Róma védőszentje később, a hatalommal megalkuvó kereszténységben, bár nincs szemernyi valós, igazolható történelmi bizonyíték arról, hogy Péter apostol valaha is járt volna Rómában.

MINERVA istenségük nevét az etruszkoktól örökölték meg, bár azt tartják, hogy a görög Athéné római párhuzama. Az etruszkoknál MNRV hangvázzal volt jelen, és a kézművesek védő istene volt. Megfejtése: valószínű MANRÓVA. Az etruszkok kitűnő kézművesek voltak. Az ősnyelven MAN = kéz, amely RÓVA dolgozik. Vagyis a KÉZzel, MANnal ROVÓk istene. Ebből módosult a latin nyelvben MINERVA alakra.

MiNeRVa – MaNRoVó hangváz: M-N-R-V – M-N-R-V.

MARS a háború istene, aki életeket MAR halálra, MARÓS, és erőltetett menetben, MARSban hajtotta katonáit.

MaRS – MaRóS hangváz: M-R-S – M-R-S.

VÉNUSZ neve az ősi ÉVA, ENÉ és a NÁSZ, SZÉN, azaz tűz, fényesség, NÁSZtól termékeny SZUNa, valamint SZÜN = kebel, tej jelentést hordozza. Ez is lehet etruszk örökség, hiszen a név élhetett már az ősiségben ÉVA NÁSZA után becenévként: ÉVANÁSZ –> VÉNUSZ.

VéNuSZ – ÉVaNáSZa hangváz: V-N-SZ – V-N-SZ

E nevekről, megfejtéseikről egész tanulmányt, sőt szótárkönyvet lehet írni.

———————————–

/*/ A fenti, tekintélykövető nyelvjárás, beszédmód kialakulásra százával található példa a mi tájnyelveinkben is, és mindet a település alapításakor egy tekintélyt parancsoló lófő, falunagy, folnagy, vagy nagy népszerűségnek örvendő egyén indíthatta útnak, akit a kevés létszámú alakuló településen mindenki utánozott beszédbeli kiejtésben, majd az utólagos beköltözők is követték a többiek kiejtését. Így van például a székelyföldi, erdővidéki öző rengetegben néhány falu Baróttól keletre, Bibarcfalva, Bodos, Nagybacon stb. ahol beszédben nem öznek, ahol az embör, gyermök helyett ember, gyermek szavakat ejtik, sőt a mérnök – mérnek és az elnök – elnek. E jelenség a kezdetek kezdetén az akkori közösség előtt tekintélynek számító egyéniség hang- és szóhordozásából indult, mivel másként nem történhetett.