ÖCS – Valakinek fiatalabb fivére. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: finnugor] Az ÖCS, a CS a kicsinység. Az OCS, ECS, UCS, mint nagynál CSenevészebb, a kICSit, ÖCSit jelenti. Az asszonyi mellbimbó is a melldudor kis ÖCCSE, csÖCSe. ÖDÉMA – Vizenyő.
[A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: nk: latin < görög] Az ősmag(yar)-nyelvben az ad, ád ed, éd, id, íd, od, ód, öd, őd, ud, úd, üd, űd és fordított alakjai vizet, nedvességet jelentettek és így, ezzel a jelentéssel épültek be szavakba. Példaként: kád, nedv, vidra, hód, gödény, vödör, Duna, üde stb. Tehát az ödéma öd gyöke ősmag(yar)-nyelvi örökség a görög nyelvben. ÖKÖL – Összeszorított kézfej. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: ?] Az ÖKÖL, mint előretolt ütköző, ÖKlelő ÉK, amely az összecsukott tenyér ÖLét zsugorítva zárja. Az ÖKÖL fordítva LÖKÖ. Kemény ütéssel ÖKÖLlel ÖLÖK. Az ÖKÖLnyi gyerek megnevezése: KÖLÖK. A CzF Szótár szerint: „Az ököl szóban alapfogalom a lökés, bökés, szurás, mellékesen; ütés: honnan gyöke ök egy az öklik, öklel, öklel igék gyökével. Másod jelentése gömbölyüség, dudorodás, kinyomulás, minthogy az ökölbe szorított kéz ilyetén alakot ölt; továbbá: mennyiben a tenyérhez képest kisebb térbe szorúl, hasonlatkép jelent kicsit is, pl. oly kis gyermek, mint az öklöm […] Sínai nyelven: kiu.” Az ÖKÖL egy másik neve a KUJAK. Erről bővebben a kujak címszónál. KUJAK – Ököl. [000] E szó nincs a Magy. Ért. Kéziszótárban, azonban a székely szóhasználatban mindennapos, de ismerik magyarázatát. A Kemény jelentésű K hang jelen van, bármely irányból olvassuk. A KUJAK azt jelentené: Keményre zárt UJJAK.