ÓBÉGAT – Hangosan jajgat és sír. [bérnyelvészet: német]
Az ÓB – BÓ ősgyökből induló szó. A BÉ gyök a nagyság fogalmát (lásd a B hang bevezetőjét), annak jelentését hordozza a szóban.
A B hangcsoport – ÓBÉ – nagy, erős kiABÁlás, ABAjgás, EBEk ugatása, ostOBA, IBOgtalan hangok, zsIBOngás.
A B.G – G.B gyök: BéG – GéB, a BŐG, BÉGet, BÚG szavakban hangvonatkozású.
Az óBéGaT – BéGeT – BőGeT hangváz: B-G-T – B-G-T – B-G-T.
A G hangcsoport – ÉGA – az óbÉGAtás, bŐGÉs, bŐGEtés, UGAtás szavakban.
A G.T – T.G gyök: GaT – TaG, a GÁT szóban azt is érezteti, hogy az óbéGATással valaminek a megGÁTolását, megakadályozását szeretné elérni.
A BÉGET, BŐGET és az ÓBÉGAT hasonló jelenség, erőteljes, emelt hang.
Minél ÉGETŐBB a fájdalom, annál inkább ÓBÉGAT a szenvedő.
Az óBéGaT – éGeTőBB hangváz: B-G-T – G-T-BB.
Az ÓBÉGAT – TAGÉBÓ teljes átfordítás azt is mutatja, hogy az ÓBÉGATás, BÉGETés, BŐGETés TÁGABB térre kiterjedő hanghatás.
Az óBéGaT – TáGaBB hangváz: B-G-T – T-G-BB.
Meglepetés számomra, hogy a CzF Szótár is a német AU WEH! felkiáltásából alakult szónak véli. Az elemzésnél a már létező BŐG, BÚG, BÉGET magyar szavak kikerülték Czuczor és Fogarasi figyelmét.
Valószínű, hogy inkább az AU WEH! német felkiáltás indult az ősnyelvi kifejezésből, és semmiképp nem fordítva.
A fenti szóelemek magyar szavak százaiban fellelhetők. Akkor miért ÓBÉGATunk a német eredet után?
Az ÓBÉGAT szó német eredetűvé nyilvánítása hasonló az Óperencia Ober Ennsből eredeztető lehetetlenségéhez.
Sajnálatos, hogy a magyar nyelvészek legjobbjaiban is van egy olyan – mágneses vonzásnak is nevezhető – hajlam: máshonnan eredést keresni a szónak.
Mert honnan is van ez nekünk?
Aztán megkerülik a Földet a Himalája csúcsától a Marianna-árokig, Grönlandtól a Tűzföldig, és jön „kutatás” alapú „tudományos” válasz: a német nyelvből! (taps, éljenzés)
Mert annyira agyagos földszagú (nem kellemes flaszter) lenne az a kijelentés: eredeti magyar kifejezés, a mienk, a magyar nyelv saját képzése.