Nyelvi nemek – fölösleges kacat, a természetestől eltérő irány.
Az eredeti ősnyelvben nincs, s így a mai magyar nyelvben sincs nyelvi hímnem, nőnem és semleges nem.
A nyelvi nemek, így a semleges nem, nyelvészeti torz szülemény.
Az ómagyar ősnyelvben és a mai magyar nyelvben nincs hímnem, nőnem, aminthogy az EM-BER (nő-férfi) is EGY EGÉSZet alkotó két egyenlő fél:
FÉLfi és FELeség.
A nyelv bőséges E,É hangtartalma a kifejezésekben is az állandó kiEgyEnlítődÉs, az EgyEnsúly megtartásának fontosságát hangsúlyozza.
A liberalizmus azonban már feltalálta a semleges embert is, a seférfisenőt.
A „nyelvújítók” szerették volna bevezetni a magyar nyelvben is ezt az ordító torzulást, Készítettek bemutatót belőle, és megmutatták Kazinczynak. Ám az olyan borzalmasnak találta a nőstényítést, hogy nem merte vállalni.
Pedig Kazinczy a német nyelv bűvöletében élő, német nyelvimádó volt, és a dallamos magyar nyelvből a némethez hasonló pattogó nyelvet szeretett volna faragni.
A nyelv azonban nem hagyta magát.
Így buknak bele lassan a fingugrászok is a maguk selejtes elméletébe.