Bérnyelvészi alaptantétel: „A hang nem értelemhordozó a szóban, a hang csak ott van, s a szó azt jelenti, amit.”
A nyelv ezt másként tudja.
A nyelv szerint minden beszédhang értelemhordozó, minden hang képes két-három értelmi árnyalat megjelenítésére a szavakban, az őt körülvevő hangok kényszerítő hatására. Minden hang jelen van kedvező, kellemes, pozitív és kedvezőtlen, kellemetlen, negatív tartalom kifejezésére.
Két hang: F és R. Mindkettő erőt kifejező hang: FoRca, FoRte = eRő. Megfigyelhető a kiejtési mód.
F – Foghang, kiejtéskor előrelöki az alsó ajkat, nem tűr ellentmondást.
R – végtelenül ejthető pörgő nyelvhang. A végtelen téR, űR, szigoRúan záRt köR, és szeR eRőhangja.
F – FényeRő, teremtőeRő, amelynek számunkra láthatatlan sugaraival FoRmálóan hat az anyagra.
FehéR Fény, amely feltörve beszínezi az általunk is látható teremtett világot.
F és R a nyelvben
FR párossal alkotott szavak: cafra, cafrang, cafrinka, cefre, cifra, cifruska, friss, lófrál, páfrány, sáfrány, Afrodité, aki épp fürdőtt, a híresen szép Nofretete, refrén, az ének szebb dallamú, kellemes, ismétlődő része, frufru homlokra fésült frizura, fruska, Eufrátesz folyó, jelzője: édes, kellemes.
Felébresztett alvógyökként: farag, farol, fárad, feredik, fér, férj, féreg, fireg, firkás, firkál, forró, forog, fúr, fura, furcsa, fűrészel, fürödik, fürög
A szépség éRzékekre ható eRős vérFoRraló hatású.
Az utódnyelvek mis hordozzák ebben a kötődésben. Mindenki rákereshet, s megleli az általa ismert nyelveken.
AFRODITÉ a mítosz szerint habokból született, épp FÜRÖDÖTT, amikor megpillantották. Ennek nyomán költ neve.
AFRoDiTé – FüRöDöTT hangváz: F-R-D-T – F-R-D-T
FR párja RF, ez hozza a féRFit, cseRFelő udvarlást, háRFa zenét, női fuRFangot, táncban köRForgást, amelyek az élet megszépítői közé tartozók.