Az olyan egyetemi végzettséggel bíró nyelvész, aki önmagát nyelveredet kutatóként nevezi meg, és mégis a magyar nyelv szavait innen-onnan kölcsönzött, összelopkodott halmazként határozza meg, ha kutató nyelvészként nem ismeri fel a magyar nyelv célszerűen megtervezett szerkezeti építményének következetes, három pillérre épülő belső kapcsolatrendszerét:
1. a gyökökre épülő szóbokrokat,
2. a hangvázakra épülő szócsaládokat,
3. a hangokra, és kötött mássalhangzó-párosokra épülő értelemhordozó hangcsoportokat,
ezek teljes értelmi összhangban, valódi harmóniában, gördülékenyen, rugalmasan, és mégis képlékenyen együttműködő nyelvfelépítő szerepét, az ilyen nyelvész dobja be a törülközőt, s hagyja el a pályát!
Az ilyen nyelvész kérjen bocsánatot a nyelvtől, a néptől, amely azt beszéli, főként a nyelv Alkotójától, és szemlesütve somfordáljon el a kertek alatt!