Az alábbi tanulmány felkérésre készült, előadásra. Kb. százan hallgatták volna meg. Ám, mivel alapjaiban a teremtés tényére támaszkodik, nem tudományos hasalásokra, így eltekintenek tőle. Senki kedvéért nem vagyok hajlandó hazudni.
Száz embert talán így is elér ez az üzenet.
————————————————————————
Szent-Györgyi Albert az új utakat keresőkről: „Ahhoz, hogy az ember valami egész újat meglásson, ahhoz egész másképp kell gondolkodni. És ha az ember másképp gondolkodik, azt mondják, hogy bolond.”
Ám az új út keresésének varázsa, eredményei megérik a „bolond” jelző mögötti szerep felvállalását.
Néhány – gondolkodásra késztető – fontos kulcsmondat:
A magyar nyelv a teremtés ősnyelvének egyenes ági utódnyelve, így az emberi történelem üledékes szövegképe.
A teremtés nyelve és az emberi történelem folyama párhuzamos.
Csak teremtéselvű, és a teremtés nyelve által igazolt összképbe illő, tárgyszerű leírás lehet igaz történelmi alap.
A teremtés nyelve NEVEKben keresendő: állat-, növény-, földrajzi, személynevekben. Kezdetben minden, mindenki fő jellemzői szerint kapott nevet, a teremtés nyelvén.
Rövid előadásban csak vázolható e fenti állítás, bizonyítás. Ám kiadásra kész bizonyítóanyag a 1549 oldalas, A4-es ívméretű, kétkötetes nagyszótár.
Megfellebbezhetetlen törvény: A kezdet mindenben meghatározó!
Kezdjük tehát az elején: „Kezdetben teremté Isten az eget és a földet.”
Az atomokra épülő, élettelen anyagú világegyetem megteremtése után, élő szervezetek alapjaként megtervezte az önmegújításra képes, osztódó, szaporodó testi SEJTet, amely nélkülözhetetlen létfeladatokat ellátó kis élő gyáregység, s minden később teremtendő élő szervezet alapegysége.
Ezek után teremtett embert. Az első EMBER tízmilliárdnyi testi sejtje DNS-e mindegyikébe egy hárommilliárd kódjelű vezérlő számítógépes ütemtervet, szoftvert épített, pontosan irányító vezérlő egységként. Ez meghatározza egyéni jellemzőit, hajlamait, képességeit, bőrmintáját, haj-, bőr-, hangszínét, testillatát. Irányítja szervei működését, védi egészségét, elősegíti gyógyulását, felügyel utódnemzést, vérvonal örökítést, nyelvszerkezeti vázat. Vezérli gondolkodását, szóképzését beszélt nyelvén.
Néhány szó erről a DNS-ünkben levő számítógépes szoftverről.
A ’90-es évek végén, az ezredfordulón jutott el a sejti DNS kutatás a benne rejlő számítógépes program felfedezéséhez.
- június 26-án Clinton elnök a Fehér házban fogadta Dr. Francis Collins sejtkutatót, és az emberi genom feltérképezését végző csapatát.
Három vélemény erről a felfedezésről közismert szaktekintélyektől:
Bill Gates: „A DNS olyan, mint egy számítógépes program, de sokkal, sokkal fejlettebb bármely valaha alkotott szoftvernél.”
Leonard Adleman: „A biológia és a számítógép-tudomány – élet és számítás – kapcsolódnak egymáshoz. Biztos vagyok benne, hogy a határfelületen sok felfedezni való vár arra, aki keresi ezeket.”
Stephen C. Meyer: „A DNS-kód részei ugyanolyan tulajdonságokkal, információs tartalommal rendelkeznek, mint a számítógépes kódok és a természetes nyelven leírt szövegek.”
Az évezred felfedezése volt! Felfedte az ember sejtjeibe, örökítő anyagába írt teremtői kézjegyet! Nobel-díjat érdemelt volna, ám ennek ellenére mély csend lett úrrá körülötte. Ugyanis, elfogadásával a teljes kifejlődés „tudomány” összeomlik, hisz a – szerintük önmagától létrejött – sejtbe, ha megőrülnek, sem lehet belemagyarázni, a test működését irányító, a világ eddigi legfejlettebb, hárommilliárd kódjeles számítógépes programjának, értelmes elmei tervezés nélküli létrejöttét.
Hárommilliárd kódos számítógépes szoftverek nem alakulnak ki önmaguktól! Ezt a programozók tudják. A tudomány – amit képtelen megmagyarázni – arról hallgat, mint a sír.
A korábban ateista Dr. Antony Flew viszont feltette magának a kérdést, és mi is megkérdezhetjük: „Vajon ki írta ezt a hárommilliárd betűs kódot? Ki helyezett működő parancssort a sejtjeinkbe?”
E felfedezés igazolja, hogy az ember teremtetett, és beszédhangjai pontos teremtői tervezés remekművei. A hangok nem makogásból, alakultak ki! Minden hang egyenként eleve az emberi érzelmek és bővülő értelem számára megtervezett kifejező eszköz.
A teremtéskor sejtjeibe épített ütemterv, nem tette lehetővé az állat és ember közti küszöb átlépését, keveredést. Sejti DNS-ünk hárommilliárd kódjelű szoftvere igazolja: Nem alsóbbrendű állatból fejlődtünk ki!
Ha egyetlen pontból indult az emberi nem, akkor természetes, hogy egyetlen nyelv forgott közszájon. Ugyanis, nem volt más. Minden gyerek a szüleitől tanulta beszélt nyelvét. Egyetlen családból származunk, egyetlen nyelvből indult az összes többi. Ez kimutatható gyöknyelvészeti elemzéssel. Mivel e nyelvet az ember teremtője alkotta meg, semmi oka nem volt veszendőbe hagyni. A teremtés nyelve ma is él! Egy nép beszéli.
Léte kimutatható GYÖKNYELVÉSZETI elemzéssel.
Az emberi szájüreg-gégefő hajszálpontosan megtervezett teremtői mestermű, amely – akár egyidejűleg – több életfontosságú feladatot ellát: légzés, hangképzés, rágás, előemésztés, nyelés.
Az emberi beszédképesség, készség, a sejti DNS-ben levő számítógépes ütemterv által vezérelt. Az emberi elme, a teremtésben adatott nyelvszerkezeti váz alapján építi beszédelemeit.
Minden kiejtett emberi HANG az öt érzékünk valamelyikére, kívülről ható késztetés nyomán okkal, céllal keletkező viszontválasz. Tehát tárgyszerű: értelmet, érzelmet kifejező, közvetítő vagy állapotot leíró.
A hang a nyelv alapköve! Egy hang megváltoztathatja a szó értelmét. Erre rengeteg példa van a magyar nyelvben.
Hangokból épülnek az alábbi fontos nyelvi alapelemek:
- Gyök, a szóbokor gyökere, de törzse, ága, levele alkotó eleme is, hasonló a testi sejthez.
- Kötött mássalhangzó-páros, és a körülötte kialakuló hangcsoport, hasonló a testi sejtközi anyaghoz.
- Szó-hangváz alapú szócsalád, szótestvér jelenség, mint szógerinc.
—————————
Az akadémiai bérnyelvészet szerint: „A hang nem értelemhordozó a nyelvben, a hang csak ott van és a szó azt jelenti, amit.”
Ennek érdekes párhuzama lenne: A só, ecet, cukor, paprika, bors, nem ízesítő az ételben, csak ott van, és az étel olyan, amilyen.
————————–
A gyöknyelvészet viszont bebizonyítja: a nyelvben a legfontosabb értelemhordozó elem a HANG! Azt is, hogy a mai magyar nyelv, egyenes ágon fennmaradt utódnyelve a teremtés ősnyelvének.
Legmegbízhatóbb történelmi krónikás a teremtés nyelve. Ez kezdettől jelen volt az ember életében. A személyi érzelmi, érzéki hálóhelyi bensőségességtől, otthona, családi eseményei alatt, gazdaságában, a körülötte levő természeti téren végzett munkái közben, a nyelv, minden vele, körülötte történőt folyamatosan rögzített kialakuló szavaiban.
Az ősiségtől fogva képződő szókincs, mint nyelvi üledékes rétegződés tartalmazza az emberrel történő valóságot.
Gyökszavai, hangcsoportjai, hangvázai kezdet óta változatlanok. E nyelvbe nem nyúltak bele történelmet meghamisítók mocskos kezei.
Ádám – megteremtése után – feladatként kapta, hogy a teremtésben adatott, birtokolt képleíró ősnyelven, minden állatnak, növénynek nevet adjon. Az állatok ekkor még nem voltak ragadozók, a Földön béke volt.
ÁLLATOK – a külső, látható alaki kép és fő jellemzők voltak névadók, amely jellemzők látványként hatottak rá, azok alapján adott nevet. A nyelv tökéletességének bizonyítéka, hogy a név hangjai átforgatva, a megnevezett fő jellemzőit is mutatják. Néhány példa:
LAJHÁR – a kis LAJHÁR nagyon lassú mozgású, lusta, nem siet. Fordítsuk át: LAJHÁR – RÁHJAL, RÁHaJAL. Nevében jellemzője: fára mászik, RÁHAJOL az ágra lustán, LAJHÁN, LANYHÁN. A LAJHÁR lustán ernyedt, HAJLÉkony, úgymond: HAJLÁR.
Székelyföldön ma is LAJHÁRnak mondják a lusta embert, pedig már régtől nem láttak LAJHÁRt. Ám valaha az ősiségben beleégett a nyelvbe.
LaJHáR – RáHaJoL – HaJLáR hangváz: L-J-H-R – R-H-J-L – H-J-L-R
KAMÉLEON – rejti, álcázza, KAMUzza LÉNYét, környezete szerint váltja színét, amint nyomul előre. Ez életképi mozdulatsora.
Ádámnak ez oly szembetűnő volt, hogy fő névadóvá vált: KAMULÉNY. Jellemezhető nevének alkotó hangjaival. Látta, hogy az állat minden felvett színe MULÉKONY, változó. Mondhatná: MULÉKONY színeimet a környezetem színei szerint váltva, NYOMULOK előre a tájban.
KaMéLeoN – KaMuLéNY hangváz: K-M-L-N – K-M-L-NY
KaMuLéNY – MuLéKoNY hangváz: K-M-L-NY – M-L-K-NY
KaMuLéNY – NYoMuLoK hangváz: K-M-L-NY – NY-M-L-K
OROSZLÁN – az OROSZLÁN, régiesen OROSZLÁNY, ERŐS LÉNY. Az OROSZLÁNY bő NYÁLtermelésű, NYÁLSZÓRÓ. Teljesen átfordítva: OROSZLÁNY – NYÁLSZORO. Özönvíz után ragadozó, OROZÓ LÉNY.
oRoSZLáNY – eRőSLéNY hangváz: R-SZ-L-NY – R-S-L-NY
oRoSZLáNY – NYáLSZóRó hangváz: R-SZ-L-NY – NY-L-SZ-R
oRoSZLáNY – oRoZó LéNY hangváz: R-SZ-L-NY – R-Z-L-NY
CSIMPÁNZ – mókás CSÁMPÁZÓ, utÁNZÓ viselkedése keltette fel figyelmét. A kis CSIMbókos, CSIMpaszkodó, csIMPAszkodó, pOMPÁs mutatványai, szeret IMPOnálni, mutatni magát FÁN, PONkon, azaz magasban mászkálva. Látta azt is, hogy ÖNZŐ.
CSiMPáNZ – CSáMPáZó hangváz: CS-M-P-N-Z – CS-M-P-Z
CSiMPáNZ – CSiMPaSZ hangváz: CS-M-P-N-Z – CS-M-P-SZ
KANGUR, KENGURU – lábaikkal dobbantva, nagyokat RÚGNAK, UGORNAK. KANGÚR – RÚGNAK. KENGURU – UGURNEK. A KANGÚRok, KENGURUk futás közben ide-oda KERENGŐ mozgással haladnak.
KaNGuR – RúGNaK hangváz: K-N-G-R – R-G-N-K
KeNGuRu – uGoRNaK hangváz: K-N-G-R – G-R-N-K
KaNGuR – KeReNGő hangváz: K-N-G-R – K-R-N-G
Minden a jellemzői szerint kapta ősnyelvi nevét. Bővebben a szótárban.
NÖVÉNYEK – Ádámnak otthona volt az országnyi területű egész Éden, ahol érte az est, ott talált fekhelyet magának. Az egész Föld felületén kellemes egyenlő meleg volt éjjel, nappal. A növények is alaki, hasznossági jellemzőik szerint kaptak nevet.
LEVENDULA, LEVINDULA – egy estéje LEVENDULA mezőn érhette. Áthatotta nyugtató illata. Átfordítva: LEVINDULA – ALUDNIVELe. Azt tapasztalta: jó ALUDNI VELe. A LEVENDULA pihentető hatása utáni alvás nyomán, teste LENDÜLŐVÉ vált. Mondhatta magának: mintha érzelmileg ÍVELŐDNÉL magasba, ettől LENDÜLŐVÉ válsz!
LeVeNDuLa – aLuDNiVeLe hangváz: L-V-N-D-L – L-D-N-V-L
LeVeNDuLa – íVeLőDNéL hangváz: L-V-N-D-L – V-L-D-N-L
LeVeNDuLa – LeNDüLőVé hangváz: L-V-N-D-L – L-N-D-L-V
MANDULA – másnap tán a MANDULA magvát kóstolta. Teljesen átfordítva: MANDULA – ALUDNAM. Reggeli kellemes hatás: Ez a MANDULA nekem INDULÓM, LENDÜLŐM. Így adta a MANDULA nevet. Szakértők szerint a MANDULA magvai nyugtató hatásúak.
MaNDuLa – aLuDNáM hangváz: M-N-D-L – L-D-N-M
MaNDuLa – iNDuLóM hangváz: M-N-D-L – N-D-L-M
MaNDuLa – LeNDüLőM hangváz: M-N-D-L – L-N-D-L-M
KÁPOSZTA – a KÁPja, feje, levelenként OSZTható, KOPASZTható.
KáPoSZTa – KoPaSZTó hangváz: K-P-SZ-T – K-P-SZ-T
KáPoSZTa – KáPoSZTó hangváz: K-P-SZ-T – K-P-SZ-T
KARALÁBÉ – a látvány szerint: KARÓszerű LÁBon áll: KARÓLÁBÚ.
KaRaLáBé – KaRóLáBú hangváz: K-R-L-B – K-R-L-B
BOJTORJÁN – látványi, a csúcsán, ORJÁN egy kis bogyón sziromBOJT, azaz BOJT van az ORJÁN, így lett a neve BOJTORJÁN. Rájött, hogy a TORJÁN levő virág illata JOBB erősebb, mint a bogyóé.
BoJToRJáN – oRJáN BoJT hangváz: B-J-T-R-J-N – R-J-N B-J-T
BoJToRJáN – ToRJáN JoBB hangváz: B-J-T-R-J-N – T-R-J-N-J-B
A mai hivatásos bérnyelvészeknek, akik szólopkodóként tüntetik fel a magyar nyelvet, nem velem kell vitázniuk – hisz magas rangjukhoz ez méltatlan lenne – hanem az általuk meghamisított magyar nyelvvel.
A nyelv nem béna, megvédi önmagát becstelen, hamisító nyelvészekkel szemben, én csak feltárom érveit. A nyelvi érveket fellelik a szótárban!
A teremtés ősnyelve
Ősidőktől mindannyiunk DNS létvezérlő szoftverén, kitörölhetetlenül, megszakíthatatlanul, folyamatosan öröklődően jelenlevő, hárommilliárd kódjelű adattár, vitathatatlanul bizonyítja az első emberpártól, Ádámtól, Évától származást. Ez úton örökítette folytatólagosan ősi szülők fő jellemzőit, és képződő újakat évezredeken át napjainkig. Bizonyítja, hogy egyetlen nyelve volt az egész Föld népének.
E nyelv Bábelnél tört meg.
A FEHÉR szín fénytörése a példa. E színfelbonthatóság teremtői munka! Előbb három főszín, azok határán szivárványos színkeveredés végtelenig. Az emberi szem több mint 2000 árnyalatot különböztet meg. Ám a fehér szín feltörésével nem veszett el, nem tűnt el az alap a fehér szín!
Az ŐSNYELV ugyanígy, előbb talán három fő ág, majd később keveredtek, és akár a végtelenig szülhetnek újabb nyelveket. A nyelv felbontása is teremtői munka volt! 6000 nyelvnél is több jött létre. Az ősnyelv felbomlásakor sem veszett el az eredeti ősnyelv.
Aki létrehozta, megőrizte tisztán!
Ősnyelv a Kárpát-térségben, földrajzi nevek
Özönvíz utáni második század vége felé, Kr. e. 2000 évvel érkezett a Kárpát-medencét uraló tenger partjára a szűzfoglaló, székes Jáfet törzs, amely nem vett részt a bábeli nyelvzűrben, így nyelve nem tört meg.
Ősi gyökerei meghatározók voltak későbbi történelmére, életvitelére.
E tengerparton letelepedő szűzfoglaló nép nem keveredett senkivel. Őrizte őseitől örökölt műveltségét, népdalait, népmeséit, varrottas, faragott rajzolatait, ahogy ősatyjuktól, ősanyjuktól tanulták a Vizek mezején.
Velük együtt jövő többi SZéKes SZK törzs tovább vonult: baSZK, SZiKíliai, etruSZK, korSZiKai, gaSZKon, SZoKota (skót), éSZKi törzsek, lettek a napvesztei (nyugati) részek szűzfoglalói.
Csak a SZÉKEL féSZKelte be magát ide. S csak e nép őrizte meg ősi nyelvét makulátlan tisztaságában, karcolásmentesen. De őrizte az Özönvíz előtti közbirtok-kaláka rendet is, évezredeken át.
Sir John Bowring írta 1830-ban: „A magyar nyelv olyan, mint a terméskő, egyetlen egész, melyen az idő vihara még karcolást sem ejtett. (…) ez a nyelv a legrégebbi és legdicsőségesebb emlékmű, mely egy nemzet szuverenitását és szellemi függetlenségét hirdeti. (…) a magyar nyelv eredetisége egy olyan jelenség, mely sokkal csodálatosabb még ezeknél is.” Kiem. K.S
Igaz történelem csak a teremtés nyelve párhuzamában írható. Minden földrajzi név a szűzfoglaló ősnép által adatott, eredeti életkép szerinti jellemzőket hordoz, vagy megtörtént eseményeket sző a névbe.
Gyöknyelvészeti elemzések igazolják: a Kárpát-medencei helységnevek a tengervíz leapadás utáni térség felszáradás jelenségeit mutatják. Hegyvidéki települések nevei a legfontosabbakhoz: vízforráshoz, patakhoz, völgyhöz, ásványhoz kötődőek. Egyetlen idegen eredetű sincs az ősi helységnevekben, amelyeket ők neveztek meg, beszélt nyelvükön. A medence teljesen székelyek által lakott volt. Helységeik létrejötte fordított irányú Európa más részeihez viszonyítva. Előbb a hegyvidék népesedett be.
Hegyi falvai évezreddel is régebbiek a később felszáradó síkvidékieknél.
A történészek – mintha kötelező volna – minden nevet idegen nyelvekből eredőként jegyeznek. A KÜKÜLLŐ folyót a török kökény szóból. A patak forrásának megnevezésekor, a Földön sem volt török nép, nemhogy Erdélyben. Ha a forrását nézzük, KŐ, KŰEK közül bújik ki a víz. KŰK ELLIK, KŰKÖN ÜLŐ, KŰK OLLÓja, gidája, fia a patak. Tele KŰKKEL a forrásvidék.
A világos iszapú, sikamlós, iszamos szőke SZAMOSok. Az áradásakor szintén iszapot taszító, toló szőke TISZA. Az aranyszemcsés ARANYOS.
Bányakincs értelműek:
RESICA átfordítva: ACISER. RESICA – ÉRCES.
FémCISZÉR. SERCEgő olvadék.
ReSiCa – aCiSeR – éRCeS hangváz: R-S-C – C-S-R – R-C-S
BESZTERCE – ECRETSZEB, BESZT ÉRCE a besztercei ÉRCET SZEBBnek vélték.
BeSZTeRCe – éRCeTSZeB hangváz: B-SZ-T-R-C – R-C-T-SZ-B
TOROCKÓ neve is ÉRCEKET, azok TÁRóját rejti.
ToRoCKó – éRCeKeT hangváz: T-R-C-K – R-C-K-T
Karcolásmentes nyelvi tisztaság
A magyar nyelv eredetiségét, kifejezőképességét, fordulatos alkotó hajlékonyságát, szóképző készségét mutatja, hogy egy tárgykörön belül az alapszó vázhangjaival körülírja a fő jellemzőket.
Példa: A KaLáSZ a magvak LaKáSZa (lakás). Ezeket SZaKáLLnak tűnő tüskés SZáLKa SZáLaK védik. A nyáron a KaLáSZ zöldről átvált, megSZőKüL, sárgul, KéSZüL érésre. A KaLáSZokat KaSZáLják. Aratókalákában, ha a KaSZáLó nem bírja a versenyt, akkor KiSZáLL. A KuSZáLódó SZáLaKat kévékbe kötik. E napok még aSZaLóK, szárítók. A KaLáSZok Ki LeSZnek csépelve, megSZüLiK magvaikat. Cséplés után a szalmaSZáLaK KaSZaLba kerülnek. A KaSZaLra létrával KáSZáLódnak fel-le. KaSZaLokban a SZáLaK összeKuSZáLódnak. A KaSZaLt SZéLeKen bontják meg. Egyik szokás szerint, kifent KaSZaéLlel SZeLiK a SZéLeKről a SZáLaKat. A SZéLeKről lehulló SZáLaK a SZeLeK szárnyán KóSZáLva SZáLLóK. A KaLáSZról lehulló SZáLKás SZáLaK a földön maradnak. A kihulló szemekre későbbi esőzések KeLeSZtően hatnak, csírát hajtanak. A kicsépelt kenyérgabona az élelmiszer KéSZLet legfontosabb része, ez aSZáLYoK esetén leSZüKüL. A gabonát lisztté őrölik, KeLeSZtik, gyúrják, megsütik, majd a kenyeret megSZeLiK, s a KáSZLóban KéSZüLő sültekkel eszik. A kenyér isteni áldás, igazat SZóLóKnak.
E tárgykör eseményeinek körleírásában minden kulcsszó, azonos hangok vázára épül:
K-L-SZ – KaLáSZ – LaKáSZ – SZáLaK – SZáLKa – SZaKáLL – SZőKüL – KéSZüL – KaSZáL – SZüLiK – KuSZáL – KiSZáLL – aSZaLóK – Ki LeSZ – KaSZaL – KáSZáL – SZűKüL – SZéLeK – KaSZaéL – SZeLiK – SZeLeK – KóSZáL – SZáLLóK – KeLeSZ/t – KéSZLe/t – KáSZLó – SZóLóK
Annyi ilyen példa van a magyar nyelvben, ahány elkülöníthető tárgykör!
Egy másik rövid példa: VEREKEDÉS. Ekkor nagy a KAVARODÁS, összeKEVEREDÉS, és a vesztes elVAKARODÁSával, elinalásával ér véget.
VeReKeDéS – KeVeReDéS – KaVaRoDáS – VaKaRoDáS hangváz:
V-R-K-D-S – K-V-R-D-S – K-V-R-D-S – V-K-R-D-S.
Továbbiak: KANÁL, TÁNYÉR, NYELV, AKARAT, TÁBOR, BÁRKA, VARKOCS, KARAVÁN, DESZKA, KAPTÁR, KÁNTOR, AKROBATA, KÉRDÉS, ASSZONY, KONYHA, BOGLYA, VACSORA stb. szócsaládok a szótárban.
A hangok értelmet visznek a szóba. A TEST szót alkotó hangok a jellemzőket összegzik:
T-apintható,
E-gységes,
S-úlyos,
T-érfoglaló.
A kötött mássalhangzó-párosok az elszármazott utódnyelvi szavak fellelésében is fontosak. Kötött mássalhangzó-párosok száma annyi, mint a mássalhangzók hatványa –1: 575. Ennyi kötött mássalhangzó-páros volt a teremtés ősnyelvében. Ezek útjelzők az utódnyelvi szavakban.
SÜRGŐS – a szó tengelyében RG páros. Utódnyelv: uRGent = süRGős. Nem mi vettük át! Mi magyarázatot adunk róla, az utódnyelvek nem!
Ha süRGős, süRGetve uGRik, süRöG, foRoG, RöGvest, RuGalmasan GöRdül, GuRul, RuGaszkodik. Lehet próbálkozni bármely utódnyelvvel.
Ezek mutatják magukat az utódnyelvi szavakban, jelezve a szó, kifejezés ősnyelvi eredetét.
Mintegy odaszólnak a kutatónak:
– Ősnyelvi szavakat keresel? Itt vagyunk!
———————————————————————-
HOL VAGYTOK SZÉKELYEK, ŐSNYELV ŐRZŐI?
Az emberi történelem földi világa bemutató sorozatok színtere, színpad, cirkusz. Császárok, királyok, vezérek, díszes harci mének, tüzes szólamömlengés, birodalmi álom, fényes fegyverek dicsekvő, tüntető felvonultatása.
Égrengető drámai küzdelem, harc, gyilkos, csatatér, szívszakító, megrendítő, színpadias, fenséges hősi halál. Garázdaságok, gazságok, viszályok, harácsolások, ármány, fegyverzaj, embervér, élve nyúzás, harci kutyák, undorító események.
Ez a dicsőített történelem, amely a vészt, sikoltó lármát, rablás, gyilkolás fordulatos hangulatát értékeli, rögzíti. Ahhoz, hogy rákerülhessen egy személy, egy nép a történelem lapjaira, gyilkolni, rabolni, más népek által lakott területeket hódítani, vagy ilyen gazemberek ellen védekezve küzdeni kellett.
Ez utóbbiak valóban népüket, szeretteiket életük árán védelmező, igazi bátor hősök voltak! Ők az igazi történelmi hősök, nem a hódító, birodalomalapító rablógyilkosok!
A krónikás egyféle dramaturg, színműíró, aki ráhangolódik az egymást követő eseményekre. Leírja a bonyolódó gubancos történések fokozódó fejleményeit, drámák, tragédiák sorozatait, benéz a színfalak mögé is. Ő is ember, érzelmei, rokonszenve, érdekei szerint, önnön szemszögéből nézve kiértékel, ítél, méltat, s legtöbbször hazabeszél, azt dicsőíti, akinek asztalánál eszik.
Kevés a pártatlan krónikás.
Egy békés népről…, ugyan mit lehetne írni? A békés emberek csak dolgoznak, egymást segítve építenek, vetnek, aratnak, szőnek-fonnak, mesélnek, jó kedvűen vigadnak, szerelmesen dalolnak, szeretnek, gyermeket szülnek, nevelnek, tanítanak, árváikról, elaggott öregjeikről gondoskodnak. Akiket valamilyen csapás ért, azokat felsegítik.
Ha egy nép nem vitt véghez költői pennára kívánkozó dicső, hősi hadi tetteket, nincs jelen a véres csaták színterén, nem rabolt kincseket, nem hódított területeket, nem ölt, nem gyilkolt, akkor nem történelmi nép, krónikákban nem jegyzett…, mintha sosem létezett volna…, nulla!
Bizonyíték erre, a történelemből kifelejtett Kárpát-medence ősnépe, a székelyek. Pedig e nép létezett. Szűzfoglalóként érkezett, az akkori tengerpartra, a mai hegyek, fennsíkok forrásai, patakjai mellé családonként letelepedve tanyákat épített. Botjai végén földművelő fémeszközök voltak nem emberölő fegyverek. Natúrból, turánt, abból aranykoronát érő tanorok földet alakított, művelt. A vízapadást követve a kialakuló lépcsős pallagokon termesztett. A fiatalabbja egyre alább költözött, s felszáradás után betöltötték, művelték, teleépítették, védve, szeretve.
Az ezermesterek népét e bőséggel áldott medence mindennel ellátta, nem szorult másokra.
Bányászat, fémolvasztás, öntés, kovácsolás, szerszámkészítés, faipar, edények, szerkezetek, építés stb. Önellátó, mindenhez értő nép volt, nem kért, nem kölcsönzött, nem vegyült, és soraiba sem fogadott senkit.
Székelynek születni kell!
E nép létezéséről szavahihetően beszámol egy feljegyzés, Ammianus Marcellinus római tábornok és történetíró, Rerum Gestarum című művének egyik fejezetében. I.sz. 359-ben a medence népe fellázadt a súlyos adók miatt. A népi felháborodás oly méretű volt, hogy II. Constantius római császár személyesen szállt ki a helyszínre, és megpróbálta csillapítani a háborgókat, de mivel nem engedett az adóból, még nagyobb zűrzavar lett. „Egy elkeseredett résztvevő levette a csizmáját és hozzávágta a császárhoz, miközben a következő szavakat kiabálta: „Marha, marha!”
A bekiáltás: „Marha, marha!” – árulkodó a medence akkori lakói nyelvéről.
De tudatja azt is, hogy e nép ily alkalmakkor nem bocskort viselt! Azaz, nem bocskorosok lakták a medencét!
A medence lakói az ősnyelvet beszélő szűzfoglaló székelyek voltak.
A hivatásos „magyar” történetírás úgy hallgat erről, mint a sír.
E mellőzés ellenére, e nép több évezredes Kárpát-medencei történelmi jelenlétére HÁROM letagadhatatlan, erőteljes bizonyíték van:
– A TEREMTÉS MA IS ÉLŐ NYELVÉT beszélte, beszéli, megőrizte érintetlenül, tisztán! A nyelvújításig karcolás sem eset rajta! NEM KEVEREDETT más néppel. Keveredéssel elveszítette volna ősi nyelvét.
– KÖZBIRTOK-KALÁKA – eredeti, Vízözön előtti – társadalmi rend szerint szervezte közéletét évezredeken át. Ősi rabonbánjaitól örökölt, törzsi atyáik által rájuk hagyott szokásjogokkal. Történelme viharai közt (római uralom, tatár, török, osztrák), dédapáink, nagyapáink koráig hűséggel megtartotta ősi társadalmi közbirtok-kaláka rendjét!
– KÁRPÁT-MEDENCE ÖSSZES FÖLDRAJZI NEVEIT – Bécstől Gyimesig, Árvától Zimonyig, a Kárpátok mindkét oldalán – ők adták.
A különböző szerzők által újrasikált – tovább hamisított, lenyúzott, kibelezett, kicsontolt, leőrölt, fasírttá gyúrt – magyar történelem sem ír róluk valós érdemben, s amit ír, többnyire hazugság.
A Kárpát-medencét szűzfoglalással birtokba vevő székely nép soha nem rontott csőcselékként békés, fegyvertelen szomszédokra, álmukból is felverve, gyilkolva nőt, gyermeket, öreget.
Erkölcsi fölénye ez az összes később érkezővel szemben. Ameddig csak magukra éltek itt, addig a Kárpát-medencéből egyetlen támadás sem érte a szomszédos népeket.
Ez minden vitán felül áll! Erkölcséből merített ősi erőt, ez él benne!
Ha békén hagyják, e nép ma is így élne!
Az ősnyelvet nem őrizhette meg nomádéletet élő vándorló nép, mivel minden olyan nép keveredett, s elveszítette eredeti nyelvét! Csak székes, letelepedett, szerényen élő, összetartó, serényen dolgozó, egyszerű – szépet módfelett kedvelő-művelő, békés hagyományokat követő – földművelő, állattartó nép őrizhette meg.
Ily nép volt a szűzfoglaló törzs. Békével jött, zárt társadalmi rendben, nemzetségi, leszármazási alapon megszervezve. Népi művészete utolérhetetlen, nyelvi gazdagsága kimeríthetetlen, tudása ősi, Vízözön előtti gyökerekből sarjadt. Gazdálkodó, állattenyésztő berendezkedésben mélyen elméjükben, szívükben élt Isten tisztelete, az egymás iránt segítségnyújtás, a kaláka gondolata, szükségérzete, békés életvitel, szülő-, gyermekszeretet, kerülte az idegenekkel való oktalan keveredést.
Nem kellett államfői udvartartás. Csak egy nemzetségfő rabonbán, a nép nagymestere, s kisközösségekben a lófők felügyelték, segítették a sziklaszilárd, sajátos rendi életvitelt. Sem a rabonbán, sem a lófők nem voltak módosabbak az egyszerű székelynél.
Saját tulajdonban szerszámkészlet, udvartartás, családi állatállomány, tanya körüli kisbirtok.
Ezen kívül, kint a lábokban, dűlőkben, erdőn, minden közös tulajdon volt, de a családok használatában, hogy létszám szerint jusson mindenből a törzs minden tagjának. A megművelendő földeket nyilakban osztották el a családok közt, növekedő szükség szerint. Ha kihalt egy család, a nyílföld visszaszállt a közre, és azt az egyre növekedő létszámú családoknak osztották ki. E zárt társadalmi rendbe idegen nem léphetett be, elbitorlási szándékkal.
Mivel nem létezett magánvagyon, megtartásáért nem kellett vérfertőző rokoni házasságokat kötni.
Az Ázsiából érkezőkkel jött: a magántulajdon, csillogás, gazdagság, mohó úrhatnám őrület. Ez rontotta meg az addigi szolid, észszerű életvitel szokásrendjét. Az addigi – évezredeken át működő kalákasegítő – rendszerük kizárta a reménytelen nélkülözést és a bűnözést is, mert nem adott táptalajt annak.
Asszonyaik minden szépet, otthont díszíteni valót fonó-szövő-varrók, meleg ruhákban járatták övéiket, semmiért nem fordultak más népekhez. Ízletes étkeket sütni-főzni, családjaikat jól táplálni, örömet okozni a finomságokkal. Voltak dalaik, regéik, meséik, kalákamunkáik idején boldogan, énekeltek, táncoltak, vigadtak, gyermekeiknek meséltek.
Így őrizték szokásaikat, és kezdettől beszélt ősi nyelvüket tisztán.
Testi-érzelmi életük nyomai a mai gerinceken, fennsíkokon, források, patakok közelében keresendők.
Ott voltak tanyáik, gazdaságaik, imádati helyeik, temetőik.
A történészek úgy írnak a Kárpát-medencéről, mint kotyvasztó üstről, megtöltik mindenféle jövő-menő, vonulgató vándor népekkel, akik békésen, vagy mindent felperzselve, ölve, gyilkolva végigvonultak, mindenkivel keveredve, verekedve. Ha igaz lenne ez a Kárpát-medencén átáramló, szinte egymást érő népvándorlások sora, az ősfoglaló nép eltűnt volna a süllyesztőben.
Ma nem lenne magyar nyelv!
Történelmi valóság: a nomád áramlás kikerülte a Kárpát-medencét, hisz kezdetben víz fedte, később hegyei, erdői védték. A felszáradás utáni vándorlás, legfeljebb sátoralja családok, a hegyi patakok völgyein, mert a sűrű rengeteg nem engedte át a nagy tömegeket!
Batu kán 1241-ben serege társzekereinek másfélezer fejszés rabbal vágatott utat a Kárpátok sűrű erdein!
A fellelt sírhelyek, amelyeket az átözönlő nomádokénak vélnek a kutatók, az alkalmi átutazók útközben elhunytait, vagy a hunok ittléte idején elhunytakat rejtik. Az őslakók kegyeletből senkitől nem tagadták meg holtaik elhantolását sajátos szokásaik szerinti rendben.
Nagyobb nomád tömeg északon, a Kárpátok karéján kívül vonult el.
A székely társadalmi rendet még a római uralom sem bontotta meg.
Felhígulása, a rokonként érkező, magántulajdon elvű Árpád népe, soraikba keveredésével kezdődött. Ők hozták, velük jött: a vagyoni rangkórság, úrhatnám csillogás, kalandkedvelés, amely méregként hatott. Ez megzavarta az addigi szilárd, egyszerű életmódot követő székely életvitel rendet, megváltoztatta a fiatalok észjárását is, és sokan lemorzsolódtak, hozzácsapódtak a szabad, kalandos életmód, hősi csillogás kedvelőihez.
A békés életmódkövető, és megkövetelő székely rabonbán kiszorult a döntéshozatalból, székhelyét áttette Pilis környékéről az erdélyi Budvár hegyére, és a székely rendtartást megőrizni kívánók köréje telepedtek le, a többiek összevegyültek az Ázsiából érkező hadfiakkal.
A zsugorodó Székelyföldön ezek után kialakultak a rendtartó székek, s a székelység addigi teljes Kárpát-medencét kitöltő szállásvidéke lassan mai alakjára zsugorodott. Később is volt eset, hogy más vidékekről – pl. Biharból – családok kívántak Székelyföldre telepedni, mivel ez az életmód volt kívánatos számukra.
A királyi rendtartás, birtokadományokkal lassan, az arra alkalmas, rangvágyó székely lófőket hűbéri rendbe csalta.
Az adományozott birtokrészeket önkényesen az addigi közbirtokból sajátította ki a király, zsugorítva a székely közbirtokot. E székely bárók, grófok is alkalmazták a többi főúr módszereit, idegen olcsó munkaerőt hoztak a székelyek közé. A pénz mérge hatott.
A keveredés – amitől addig mentesek voltak a székelyek – bekövetkezett.
A bajok okait nem máshol – a vezetésben kell keresni, amint ma is!
A király önkényesen elvette a székelyektől, kisajátította Erdély legtermékenyebb földjét,majd Királyfölddé nyilvánítva, odaadta az idecsalt német lovagoknak, szászoknak, akik később aztán meg is „köszönték, hálálták” szépen, mert a Habsburgok uralomra jutásától fogva minden magyar érdekkel szembementek.
A ma menőnek számító történészek szerint a székelyek úgyis csak könyörületből befogadott szolganépe volt az Árpáddal érkezőknek.
Ez hazugság!
A székelyek soha nem voltak senki szolganépe, de ma lassan süllyed abba az irányba, és az teljes eltűnés veszélye fenyegeti.