Magzatvizébe fúlt, halva született bérnyelvészi alaptantétel:
„A hang nem értelemhordozó a szóban, a hang csak ott van, s a szó azt jelenti, amit.”
————————
A valóság: Egy adott szó, név, megnevezés abból a nyelvből ered, amely nyelven magyarázat adható a szó, név, megnevezés kialakulására, s a névalkotó hangokkal leírhatók a megnevezett: lény, tárgy, jelenség, cselekmény fő jellemzői, vagy hozzá kötődő jelenségek. Semmire nem dobtak rá egy nevet csak úgy, mint egy pokrócot.
———————————————–
Minden újonnan induló magyar kormány parancsot kap: A magyar nyelv eredetével kapcsolatosan semmilyen változtatást nem engedhet meg kormányzása ideje alatt!
Szigorú parancs: A magyar nyelv finnugor eredetű és kész! (!!!)
Minden szavát más népektől vette át. Még csak az árnyéka sem lebbenhet meg annak a feltevésnek, hogy a magyar nyelv minden szava saját fejlesztésű!
Nincs olyan, állami béralapból fizetett hivatásos nyelvész, aki szembe merne menni e rendelkezéssel! Nincs! Mert oda a tanszék, katedra! (!!!)
Nekünk viszont ebben nem parancsol a bérnyelvészet, s a kormány sem! Számomra követendő iránymutató – a teremtett nyelvi valóság.
Csak ami igaz!
—————————————————-
A nyelv teljességében vizsgálandó! Az utódnyelv is.
Az a gond, hogy sokan nem teljességében, egészében tekintik át a nyelvet, hanem részleteket ragadnak ki, és csak azokon a jelenségeken vívódnak. Pedig a nyelv összességében vizsgálva ad teljes képet önmagáról. Nem vita, az utódnyelvek is képesek némely nyelvi tornamutatványra, ám összességükben képtelenek a teremtés nyelvének minden irányú képességeit felmutatni, mivel csak részben örökölték azokat. Tehát külön-külön mindegyik képes valamelyik ősnyelvi erény kimutatására, de az összességet nem birtokolja egyik sem közülük.
Egy nyelvből csak egyetlen hang hiányzik, már nincs olyan sokrétű nyelvi fordulékonysága, mint a nyelvanyának. S ha több is hiányzik, akkor még inkább kitűnik a rugalmasság hiánya. Ugyanis az ember által természetes könnyedséggel kiejthető összes beszédhang birtoklása ad lehetőséget egy tárgykörön belüli gazdag kifejezésözön létrejöttére.
Néhány vonás mutatóba, mi hiányzik az utódnyelvekből:
Szóbokor rendszerük nincs. Fordítható gyökök nyomán követhető, hangértelem alapon szétágazó, kiértékelhető egységességük sincs, amely teremtés nyelvi rendszer alapja, amelyek találkoznak bizonyos pontokon a többi szóbokor elágazásaival, és élő kötőszövetszerű szövegszövevényt képeznek:
Ami KERek, keREK, az KÖR alakú.
KÉRek, kéREK egy KÖR alakú KEReket, keREKet, teKERőKEReket, tekeRŐKeREKet a ROKKához.
A KEReskedőnél KÖRben minden van, kiRUKKol a teKERőKERékkel.
A KÖRönd is KÖRtér.
A KÖRet KÖRben RAKott a tálon.
A KARék egy KARika, kaRIKa, amelyet KARon viselnek KARékként, és KÖRülövezi a KARt.
A szépen RIKtolt KERítés beKERíthet egy KÖR alakú KERtet.
Tehát azonos gyökből épít értelmes gondolatsort. Erre az utódnyelv képtelen.
Szócsaládjaik, gyök, hangcsoport, alvógyök alapra épülő, követhető egységes rendszer, amelyben egy tárgykörön belül minden vetületet megvilágítanak azonos vázhangokkal. A tájnyelvi kifejezések is teljes értékűek!
Például GY, T, R alaphangokkal:
A GYÁRTÓ nem forgalmaz GYATRA, ROGYOTT, TRÁGYA minőségű TÁRGYakat, mert azok ROGYATok, GYARATok.
Mostoha idő TÉRGYre kényszeríti a földművelőt, RAGYÁT szenvedett növényzetet kiGYÉRÍTik, TRÁGYAdombra dobják.
A TRÁGYA GYATRA anyag, de talajra szórva, terményGYÁRTÓ lehet, némely rostnövényből (kender) TÁRGY is készül.
GYáRTó – GYaTRa – RoGYoTT – TRáGYa – TáRGY hangváz: GY-R-T – GY-T-R – R-GY-T – T-R-GY – T-R-GY
RoGYaT – RaGYáT – TéRGY – GYéRíT – GYaRaT hangváz: R-GY-T – R-GY-T – T-R-GY – GY-R-T – GY-R-T
S, L, J, T:
A SELEJT minőségi LEJTÉS, lehet túlhAJTÁS eredménye, ezért ELEJTÉS a sorsa.
A JELEST alkotó TELJESségre törekszik.
Szakmailag nem megEJTŐ, akinek SEJTÉse, SEJTELme sincs a kiFEJTÉS mikéntjéről, inkább ELEJTEndő.
SeLeJT – LeJTéS – eLeJTéS – JeLeST – TeLJeS hangváz: S-L-J-T – L-J-T-S – L-J-T-S – J-L-S-T – T-L-J-S
Egyensúlyra törekvő képességük nincs, mivel az egyensúly E, É hangjai nem uralják e nyelveket.
Gyök- és szóátforgatás csak részben, elvétve sajátjuk:
LEVENDULA – ALUDNIVELe.
MANDULA – ALUDNÁM
IMOLA – ÁLOMI
Szavak sorrendi felcserélhetősége hiányzik. Folyamatosság, gördülékenység, folytonosságra képesség is.
Igeszegények, ez szövegszerkesztésnél vehető észre.
A mozgásra 15 ezer egyszavas igekötős igénk van.
Szóalkotó mozgásképtelenség az összes hanghiányos, s ebből eredően fogyatékos utódnyelvre érvényes. Képtelenek: mesterien fordulatos, szemléletes, beszédes, bonyolult szavak ezernyi jelenségváltozata leírására.
Utódnyelvek egyik fő jellemzője: döcögő nyelvek, nem zökkenőmentes mondatszerkesztésük.
Ahogyan G. B. Shaw mondta: „…úgy érzem, hogy a mi angol nyelvünkön a legtöbbször képtelen vagyok a közlendőm belső lelkiismeretem szerinti pontos visszaadására és ahelyett, hogy biztosan odatalálnék, ahová akarok, csak járom és járom az utam a körül a szólás-mondásunkban szereplő bizonyos bokor körül. (I am just going and going around the bush.).”